Nagyon sokan nagyon sokféleséget mantráznak a “devizás” ügyekben. Ezek közül roppant kevés mantrának van értelme. De most nem is a dolgom, hogy igazságot tegyek, hanem utaljak néhány fontos dologra, majd mindenki kénye-kedve szerint alakítja tovább saját mantráját.
A jelzáloggal nem biztosított kölcsönökre irányadó a fogyaszvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, mely elég pontosan nevesíti a tájékoztatás lényegét. A Ptk. a lényeges szerződéses feltételek körében alakította ki saját jogelveit.
Én eddig több száz tanút hallgattam ki a különböző perekben, és némelyik egészen megdöbbentő volt, banki részről.
Tapasztalatom az, hogy a bankok, pénzügyi vállalkozások gyakorlatilag semmilyen tájékoztatást nem adtak, de egyszer a bankfiókban, a kuka mellett találtam az alábbi brossúrát, melyet ide kattintva lehet letölteni:
A tájékoztató önmagáért beszél. A fele nem igaz. Vagy az egész. Ami meg vagy-vagy, arról kiderült, hogy tisztességtelen és semmis.
Csakhogy miért van az, hogy a PSZÁF tisztességtelen tájékoztatót készít? És miért van ezek után az, hogy a Kúria pont a PSZÁF jogutódját, az MNB-t kéri fel a jogegységi döntése előtt véleményalkotásra?
Nem kívánok most semmire választ adni…