május 15th, 2018

Amikor „bebírtam” Tagyonba, és vállaltam, hogy életem végéig „gyüttment” leszek, maroknyi ember volt az, aki valóban szívesen fogadott és segítséget adott ahhoz, hogy valóban boldogan valósíthassam meg vidéki álmaimat. Nos, a kert az eltelt 10 év alatt elismerést váltott ki a látogatókban, és a barátok is megmaradtak, hovatovább, a kapcsolatok még szorosabbra fűződtek.

 

Így került képbe Szabó Laci barátom is, aki egymaga képes oly mennyiségű munkát elvégezni, mint egy francia borászati szövetkezet. Ebből kifolyólag az évtizedek alatt a családi örökségül meglévő aprócska kis pince egy komoly, európai mércével is mérhető borászattá fejlődött. Csakhogy az idők változnak, így a Gergely Borház a gyerekek bevonásával nem csupán remek borokat alkotott immáron, hanem szálláslehetőség teremtése mellett vendéglátással is foglalkozni kezdett. Az így létrehozott épületben nem egyszer 100-200 fős vendégsereg fordult meg jeles alkalmakkor, mint például esküvők, vagy a Balázs áldással kapcsolatos sokadalom.

 

A borház környezetében kialakult egy „törzsszurkoló” csapat, mely nem mást jelent, minthogy esténként felmegy az ember fia egy fröccsre, és majdnem biztos, hogy barátra lel. No és olyan hidegtálakra, hogy szem nem marad szárazon.

 

Okszerűen adta magát, hogy a nyáron megpróbálkozzunk valami komolyabb kulturális rendezvénnyel, valami komolyzenei koncerttel, vacsorával egybekötve, hisz számtalan alkalommal beszámoltam arról, Laci barátom pompás állapokat tart, és bizony egy-egy borjú áldozatul eshet a gasztronómia oltárán.

 

Eldöntötté vált tehát, hogy 2018. június 2. napján, illetve 2018. június 16. napján megejtjük a rendezvényt, ahelyett, hogy a tányérokat trendi módon „megcsíkozzuk” valami gániz mergával, olyan étkeket alkotunk, mely mellett nem feszengve kell üldögélni, hanem kívánja a bort. Nem mellesleg a gazdaság pont saját állatállományának értékeit szeretné felmutatni.

 

 

Így menüsor a borjúból készült levesre, sültek koncentrál, természetesen nem maradhatnak el a sütik is. A főétel különlegessége, ha lehet ilyet állítani, nem más, minthogy kemencében készül. Ez ad az ételnek valami olyan pluszt, mely nem elhanyagolható.

 

A zenei műsort mindkét alkalommal a Mandel Quartet szolgáltatja, mely önmagában kiemelkedő művészeti eseményt jelent. A „MAGYAR TÁNCZOK FRISSEN” címet viselő előadás során Mandel Róbert – tekerőlant, Andrejszki Judit – ének, csembalo, Kállay Gábor – ének, blockflöte és Szabó Zsolt – viola da gamba formációban lép fel az együttes.

 

A műsor:

 

Ø  Táncdallamok a felsőhoróczi Vietórisz Tabulatúráskönyvből (1680)

Ø  Táncok és dalok a Kájoni Kódexből (XVII. század)

Ø  Művek a soproni Stark-féle virginálkönyvből (XVII. század)

Ø  Magyar tánczok a Nouvelle Collection d’Hongroisesből (1808)

Ø  Tételek a párizsi táncoskönyvből (1558)

Ø  Pozsonyi táncok (1800)

Ø  “Pestini” Hungarici Saltus seu, Pesti Verbunk (1800) 

Ø  Táncok a Lőcsei Virginálkönyvből (1670)

Ø  Hajdútáncok és énekek (1601)

 

Az este a muzsika és az étkezés felváltva követi egymást. A borászat olyan tételeket mutat be, melyek csak részben forgalmi tételek, lesznek közöttük olyan kedvenceim is, melyek rejtett kincsek. A lényeg nem más, minthogy a Nivegy-völgy termőhelyi értékeit jelenítsük meg. A borfogyasztás okszerűen nem esik limit alá.

 

Mandel Róbert régizenei együttese, a Mandel Quartet, eredetileg 1981-ben alakult. Az együttes akkori tagjai azzal az elhatározással alapították meg az együttest, hogy a reneszánsz és barokk kor ritkábban hallható gyöngyszemeit a szokásostól eltérő, különleges hangszerösszeállításban szólaltassák meg. A három évtizeden át töretlenül népszerű kvartett a világ legjelentősebb fesztiváljain szerepelt, több mint 3200 koncertet adtak Brazíliától Mexikón át az USA-ban, valamint szinte az összes európai országban, sőt Izraelben és Oroszországban is. Játékukat 31 CD őrzi, jelentősebb rádió- és televíziófelvételeiket tízmilliók hallhatták és láthatták.

 

Az együttes alapítója és vezetője organológusként és hangszerrestaurátorként mindenekelőtt a részben elfelejtett késő középkori és reneszánsz instrumentárium legkülönlegesebb hangszereit kívánta újrafelfedezni, közöttük is a zenetörténet egyik legellentmondásosabb történetével rendelkező tekerőlantot. A tekerőlant (vielle, Radleier, zanfona, ghironda, hurdy-gurdy) az európai középkor legfontosabb templomi hangszereként kezdte karrierjét, majd az orgona térhódítása okán az egyházi zenéből kiszorulva a korabeli tánczene kedvelt zeneeszközévé vált. Vándorok és énekmondók is szívesen játszottak rajta, hiszen a tekerőlant hangja mellett jól hangzott az ének. A francia arisztokrácia a 18. században fedezte fel magának a később státusz-szimbólunként is kezelt hangszert. A francia forradalom után szétszéledt udvari tekerőlantosok Európa keleti országaiba menekültek, ahol legtöbbször a helyi népzenészekkel közösen muzsikáltak. Utódaik még a 19. század legvégén Bécsben rendszeresen játszottak, sőt a környező országokban is gyakran léptek fel. A hangszer történetében változást a huszadik század vége hozott, amikor fiatal múltmentő zenészek, köztük az elsők között Mandel Róbert is, megmentették a feledéstől ezt a csodálatos zeneszerszámot, és koncertjeiken népszerűsítették. Mára tízezrek játszanak már tekerőlanton, és többek közt Mandel Róbertnek is köszönhetően a világ különböző pontjain fesztiválokon, workshopok alkalmából és más zenei eseményeken is gyakori vendég ma a tekerőlant. 

 

Az együttes 2015-ben új tagokkal folytatta munkáját, így már a különböző koncertprogramok keretein belül nemzetközileg is elismert művészek közreműködésével a formáció akár 4-8 tagú reneszánsz együtessé is alakítható. Az együttes repertoárját és különleges programjait elsősorban Mandel Róbert hangszere, a tekerőlant középpontba állításával alakítja ki, ezzel a világ többi régizenét játszó együttesétől alapvetően különböző hangzás jellemző az együttesre. Műsoraikban elsősorban a magyar és a közép-európai renszánsz udvarok kevésbé ismert gyűjteményeiből válogatnak, de alkalomadtán kortárszenei kísérletekben sőt színházi- és filmprojektekben is részt vesznek.

 

Jelen esetben nem fogunk „vetíteni”, de az biztos, hogy a lakomát kísérő zene bizton élményt jelent majd.

 

A vacsora és a koncert együttes ellenértéke 12.000.-Ft/fő, mely korlátlan étel és borfogyasztást tartalmaz. Mivel az esemény logikusan felveti a szállás iránti igényeket, igyekszünk ezt is megszervezni.

 

Évek óta beszélek az interneten barátaimmal, ismerőseimmel, mekkora igény volna ilyen kulturális eseményekre, meglátjuk, valóban van igény, vagy csak a verbalitás a fontos.