Egy régi baráttal, egyetemi évfolyam- és katonatársammal ültünk egy asztalnál a minap. Nagyon régen nem beszéltünk, nem találkoztunk, és eszembe juttatta, hogy anno volt egy éttermem, ahol különleges söröket csapoltunk. Kellemes emlékek jutottak így eszembe, és azt kell mondanom, immáron csak a szépre emlékezem. Mert a negatív oldal tekintetében sajnos nincs nagy változás e hazában.

Az angol dolgok pont ezért bírnak jelentőséggel, tradíció…

Nos, a csapolt sör nem más volt, mint az alábbi képen látható Bishops Finger. Ehhez sajnos idehaza nem lehet hozzájutni, vagy csak valami friss online kereskedés nem vette fel újra a portékái közé. A Shepherd Neame kenti sörgyár egyébként három állandó és több alkalmi főzettel öregbíti hírnevét. A Master Brew számomra egy lágyabb, világosabb ale-t jelent, míg a Spitfire a határozottabb típust. Mindkettő igen zamatos, határozott jelenség, ám a nagy kedvenc a stong ale, a Bishops Finger. A képen látható Whitsable Bay organic ale első volt számomra az ilyen típusú sörökből, így nehezen tudok véleményt alkotni róla.

A másik csapolt csoda egy ír stout volt: Casey’s. Majdnem olyan, mint a híres-neves Guinness, de mégsem annyira “kommersz”, már ha ilyet szabad egyáltalán mondani a világ talán méltán legnevesebb söréről.

Ilyen stoutot tartalmazó pohár már vagy 10 éve nem illette a szám, így nagy szükség lenne rá.

A Shepherd Neame termékeket furcsa módon egy csatornán áthaladó kompon vásároltam, és eltettem magamnak szebb napokra, melyek már elmúltak…

6 Responses to “Ódon angol sörök – Shepherd Neame”