Az mindenképpen megnyugtató, ha az embernek van némi báránycombja a hűtőben. Ez városban némileg nehezebb, falun némileg könnyebb eset. A friss vágás fejében elviselem a legyeket is, melyek a telep közelsége miatt elkerülhetetlen, pláne úgy, hogy a rózsák alá betermelem azt, amit az állatok kitermeltek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tehát, a báránycombot jó alaposan bekentem mindkét oldalán berber harisszával, mely mellé adagoltam egy kis fahéjat, borsot és arab fűszerkeveréket. A fóliára egy kis olajat csepegtettem, arra tettem a bacon szalonnát, majd a hagymát és a húst. És ismét jött a hagyma, bacon és kis olíva olaj. A húst 120 fokos sütőben sütöttem olyan 4 órán keresztül, ám az utolsó fél órára azért felvettem 150 fokra a hőmérsékletet. A köret fóliában párolt broccoli és szintén fóliába csomagolt héjas burgonya volt, de itt nem is a köret volt a lényeg, hanem a hús, ami leomlott a csontjáról. Azt hiszem, jó időben is így fogom elindítani a sütést, és a sikerült parazsat előállítanom egy szélcsendes időben, akkor az elkerülhetetlen, ám alappal remélt füstös íz hatás kedvéért az utolsó egy órát a parázsban fogja befejezni a comb.

 

Véleményem az, hogy a bárány húsnál nem nagyon találni jobb ízű ételt, legyen az valami puccos steak, vagy bármilyen vad. Mivel nem vagyok mesterszakács, sem gasztro blogger, csak műkedvelő haspók. Én csupán kísérletezem, a kockázatot a minimálisra csökkentve.  Ha kisül belőle valami kellemes dolog, akkor szívesen megosztom mindenkivel, mert azt gondolom, hogy igaza van mindazoknak, akik azt vallják, békésebb lenne a világ, ha nyugalmasabban tudnánk nagy asztaltársaságban ebédelni, vacsorázni, és órákig beszélgetni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fenti recept azonban egy logikai átkötés lesz egy közelebbi írásomnak, mely Tunézia berberek lakta részére kalauzol majd el minket. Érdekfeszítőnek azonban egy képet ide lopok…

 

Don Marcello

 

 

2 Responses to “A bárány”