Drága Paola néném!

Persze Nálatok is vetítik a Boardwalk Empire (idehaza Gengszterkorzó) c. filmet. Mi csodálattal nézünk fel a gengszterekre, Ti meg nyilvánvalóan jelentős megosztottsággal. Valaki a társadalmi megbecsültséget, mások az aljas bűnt látják a nagy történelmi alakokban. Én azonban nem is csodálkozom, hogy a filmben látott gyilkosságokra akár több száz évet is ki lehet szabni. Nálunk ilyen fogalmilag kizárt.

Amikor még valutázhattunk a régi rendszerben, volt itt is halálbüntetés, ámbátor nem volt valami gyakori büntetés, sőt! Szinte a nevekre is emlékszünk. 1989-et követően óriási vita bontakozott ki a halálbüntetést pártolók és ellenzők között. Ha jól emlékszem, az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád volt az, aki „megígérte” a franciáknak, hogy nem ítéljük halálra azt a gyilkost, akit ott fogtak el, de mi folytathattuk le a büntetőeljárást ellene. A felfokozott érzelmeket végül az Alkotmánybíróság hűtötte le, mely határozatával gyakorlatilag eltörölte a halálbüntetést.

Emlékszem, az egyik legkiválóbb magyar büntetőbíró, Dr. Pálinkás György, teljesen megrökönyödött a döntésen, ő maga nem is titkolta, hogy a halálbüntetést pártolja. Talán kicsit több mint egy tucat főben járó ítéletet mondott ki életében, és meglátása szerint azok az ügyek annyira egyértelműek voltak, hogy maguk a vádlottak sem vitatták a büntetés súlyát, indokoltságát (pl. Soós és társai ügy) Sokat beszélgettem vele a büntetések természetéről, és érvelése komolyan elgondolkodtatott. Persze, ez volt már vagy 15-20 éve. Gyorsan rohan az idő…

Emlékszem, hogy Magda Jánost (néhai Orosz Balázs ügyvéd nagy ügye volt) a Legfelsőbb Bíróság megóvta a halálbüntetéstől, majd az illető később brutálisan meggyilkolta az élettársát. Lehet sorolni a példákat pro és kontra, ám én nem tudok különbséget tenni a tényleges életfogytiglan és a közvetlen halálbüntetés között. Az utóbbi végrehajtása kizár minden perújítást, és sajnos van rá példa, hogy nagyot bakizik a bíróság. Most Dr. Varga Zoltán bíró nevét fogja majd harsogni a sajtó a móri ügy kapcsán. Vele szemben nálam nem nagyon merülnek fel kételyek, ám az igazságszolgáltatás egészét illetőem már igen. Nem csupán a társadalom egyes részei rohannak a szakadék felé, hanem a jogászi szakma is, és a bírókat sem kerüli el az egyre alacsonyabb színvonal – nagyon sokszor jogos – vádja. Ha ellenezzük a halálbüntetést, akkor vajon most csak saját lelkiismeretünket mentjük, vagy tényleg olyan fasza csávók vagyunk, hogy képesek vagyunk adott esetben valakit 50 évre siralomházba tenni? Ez gyávaság, vagy bátorság? Hosszú a vita, melyet az Alkotmánybíróság lezárt.

De most mi is lesz? Ha a kormányzat kukába dobja az eddigi Alkotmányt és az összes azon alapuló alkotmánybírósági döntést, akkor megnyílik az út a halálbüntetés visszaállítása előtt? És ehhez a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alaptörvényben való megjelenítése az első lépcső?

És vajon mit lehet várni attól, hogy egy büntetési módot beemelünk az alaptörvénybe? Ha ennek helye van, akkor a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, avagy a pénzbüntetést miért nem nevesítjük? Vagy a megrovást? És ha ezeknek helye van benne, akkor miért nem folytatjuk a sor mindaddig, amíg a Corpus Iuris Hungarici és az 1848-at követő összes jogszabály miért nem kerül bele? Mondjuk, lenne néhány százezer oldal, de lehetne róla beszélni.

Azt gondolom a büntetésekkel kapcsolatban, hogy valahol teljesen mindegy, hogy valakitől fizikailag elvesszük az életét, vagy csak bezárjuk, és hagyjuk kimúlni. Még esetleg tápláljuk és gyógykezeljük is, minél tovább éljen. Az utóbbit Pálinkás nem tartotta humánusnak, de egyáltalán lehet humánus megoldásról beszélni?

Egyszóval idehaza még mindig ott tartunk, hogy a kormány remek csontokat dobál a kutyáknak, plebsnek cirkuszt és kenyeret ígér, ám közben Magyarország jogi megítélése egyre csökken, és talán egy soha nem látott válságba sodorja az országot.

Miközben máshol azon törik a fejeket, hogyan lehet a sárba ragadt szekeret együttes erővel kiszabadítani, itt egyeseknek legnagyobb baja az, hogy legyenek vármegyék, vagy ne legyenek. Én azt mondom, hogy legyenek, de akkor igény lenne Döbrögikre és Ludas Matyikra is.

Nem is csoda, hogy a magyarok a mesékben és a rajzfilmekben kimagaslóak, mert ilyen csak a mesékben létezik, és itt…

Ölel szeretető unokaöcséd,

Marcello

2 Responses to “életfogytiglan”