Régen írtam már erre az oldalra, ugyanis vagy saját szakmai nyomorommal voltam elfoglalva, vagy percekre azt hittem, rendesen mennek majd a dolgok. Ám ismét és ismét felveti magát a szakmai gőg, a megfelelési kényszer, mely erősebb lehet az igazságnál, és a gerincnél.

Mivel akadt egy bírsági titkár, aki megint átlépett egy bizonyos határvonalat, a törvényszék elnökéhez fordulok panasszal. Ha ehhez hozzátesszük a Kúria saját bohózatát a jogegységi határozatot “megalapozó” szakmai anyagok kapcsán, akkor eljutunk oda, ahová Szundi jutott el a bányából hazavezető úton, amikor a csendes bandukolásban egyszer csak Hapci teljes erővel belevágta Szundi hátába a csákánykáját. Szundi megfordult, és azt találta mondani: “Ez most komoly? Mert viccnek nagyon durva!”

És is így vagyok ezzel. Ez most komoly?

A vonatkozó panasz:

Budapest Környéki Törvényszék

1146 Budapest, Thököly út 97-101.

 

Dr. Hilbert Edit

Elnök Asszony

 

r é s z é r e

 

 

Tisztelt Elnök Asszony!

 

 

A mai napon két megdöbbentő végzést vettem kézhez, ugyanazon bírósági titkár „tollából” származóan. A két ügyszám a következő: 10.P.21.325/2016. és 22.P.21.333/2016.

 

A két hasonló (un. devizás ügy) kötelmi jogi perben olyan fogyasztókat, adósokat képviselek, akik ellen végrehajtást indított bankjuk, miután közjegyzőjüket rávették arra, záradékolja azt a közokiratot, mely törvényességével kapcsolatosan ezrével merülnek fel kételyek.

 

Miután én csak olyan ügyfelek képviseletét vállalom el, akiknek nem az eljárások elhúzása az érdekük, hanem a bankokkal szembeni jogvita végleges jelleggel történő lezárása, az érvénytelenség jogkövetkezményét hatályossá nyilvánítás útján kívánom orvosoltatni, így a törvényszék olyan mélységben vizsgálhatja a fogyasztókkal kötött szerződéseket, melyet a végrehajtás megszüntetése iránti perekben törvényileg kizárt. A bíróság ítélete végleges jelleggel határozza meg a felek kötelezettségét, így ügyfeleim a valóban jogos tartozást megfizetik, az esetleg nekik járó követelést érvényesítik. Ezzel a vitás felek örökre elválnak egymástól.

 

Az általam készített keresetlevelek, előadott keresetek pontos tényállításokat tartalmaznak arra nézve, ki kivel, hol, mikor és miről tárgyalt. A felek tárgyalásai alapján a bankok ajánlatot tettek, a fogyasztók az ajánlatot elfogadták, így létrejött a szerződés, melyből kötelem fakad, már amennyiben nincsenek olyan jogi tények, melyek a jogkövetkezményeket kizárják.

 

A perekben kénytelen vagyok dr. Haupt Egon törvényszéki bíró eseti döntéséből idézni, hiszen olyan mélységű vitákat vagyok kénytelen bírókkal folytatni a kötelmi jogi alapkérdésekben, melyek anno az ELTE nappali karán az index visszaadását eredményezték rossz válasz esetén. Most e jogi barbárság a napi peres viták derekát teszik ki. Így a neves, és elismert felkészültségű bírót érvelésemmel „belekényszerítettem” abba, hogy határozatának indokolásában tegye helyre a kötelemkeletkeztető jogi tényeket. Úgy vélem ugyanis, engem lehet semmibe venni – már megszoktam – ám a neves bírót talán nem. Vagy tegyék meg bátran, de annak lesz következménye a bírói karon belül. Pont ezért is volt érdekes számomra, hogy a szakmai tisztesség követelményének megfelelően ilyen jogelméleti részletességgel tette helyre a bíró a kérdést.

 

Az általam képviselt ügyekben egyezik az a tény- és jogállítás, hogy a felek közötti szerződés részévé a meghatározott forint kölcsönösszeg, ügyleti kamat, futamidő vált, továbbá általános szerződéses feltételként elfogadott ajánlat volt a közjegyzői okiratba foglalás kötelezettsége, a zálogjog alapítása, vételi jog alapítása. Ugyanis ezek azok az általános szerződéses feltételek, melyek megtámadása alapozza meg a törvényszéki hatáskört. Amennyiben ezt nem teszik meg a felperesek, úgy járásbírósági hatáskörben vergődhetnek jogvitájukkal a kilátástalanság mocsarában, és a helyi bírók megfelelési kényszerétől karöltve.

 

Jómagam ugyan 2014-et követően megkíséreltem a kötelmi jogi jogviták feloldását járásbíróságokon, ám a keresetlevelek 80%-át elolvasás nélkül utasították el a bírók, majd a másodfokú tanácsok valójában indokolás nélkül hagyták helyben az elsőfokú döntéseket.

 

Így kényszerültem arra, hogy a magasabb szakmai szinten álló, jelentősebb gyakorlattal bíró törvényszéki bírókra bízzam ügyfeleim jogvitáinak megítélését. Volt ugyan panaszom a Budapest Környéki Törvényszék konkrét bírája ellen, akinek „megpróbálom ezt is” fajtájú ítélete bennem páni félelmet keltett, ám aggodalmamat feloldotta a bíró igen korrekt, fair eljárása, továbbá az, hogy a reá szignált ügyekben rendben ki is bocsátotta az idézést, és a peralapító cselekmények sorában ügyfeleimnek biztosította alkotmányos jogát a jogvita elbírálásához.

 

A jogviták jellegére visszatérve, a peralapításhoz kapcsolódva kell – teljesen feleslegesen – emlékeztetnem Önt arra, hogy az un. DH1 törvény normája konkrétan meghatározza azt, milyen jogvitákra, jogviszonyokra terjed ki a törvény hatálya. Röviden szólva, azokra, ahol a felperesek jogállítása szerint a létrejött szerződés részévé vált azon általános szerződéses feltétel, mely az un. különnemű árfolyamok alkalmazását, illetve az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tette. Amennyiben egy felperesi fogyasztó úgy jelöli meg a perbe vitt tényeket, hogy ilyen feltételek nem váltak a szerződés részévé, akkor a bíróság csak azt teheti, hogy a perben nyilatkoztatja az alperest, az a felperesi tényállítást vitatja-e, avagy elismeri. Ha vitatja, akkor majd bizonyítási terhet oszt arra tekintettel, az alperes milyen bizonyítási eszközt használ fel tényvitatásának alátámasztására. A lényeg tehát nem más, minthogy a szerződés tartalma a peralapításkor nem eldöntött tény, hacsak egy más bíróság res judicata hatállyal nem döntött e kérdésben. Ennek hiányában a bíróság türelemre intendő, hisz bizonyára minden tanács erősen izgul azon, mi lesz a jogvita vége, de az fogalmilag kizárt, hogy az idézés kibocsátását megelőzően a bíróságnak „hivatalos tudomása” lenne a szerződés tartalmáról. Kérem, higgye el, én is megütköztem ezen a „hivatalos tudomáson”, ám a PKKB bírái között ez ítélkezési gyakorlat, így egy magánokirat, vagy közokirat puszta léte miatt kizárják az ellenbizonyítás lehetőségét, és a fogyasztónak egyáltalán nem lehet igaza, hiszen aláírt az okiratot és nem szorítottak pisztolyt a fejéhez.

 

Miután már kifejezett jó vélemény alakult ki bennem a Budapest Környéki Törvényszék különösen fair eljárásai miatt, megjelent az életemben dr. Csőre Eszter bírósági titkár, aki a hivatkozott két ügyben tulajdonképpen végzés toposzokat alkalmazott, és szó szerint megegyező mondatokat foglalt írásba.

 

A titkár hölgy alap kiinduló pontja az, hogy idézés csak akkor kibocsátható, ha és amennyiben a felperesek besorolják magukat a DH törvények hatálya alá. ezt úgy tehetik meg, ha a perben azt állítják, hogy a szerződések tartalmává váltak az ominózus feltételek.

 

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1) a Kúria 2/2014.PJE határozatát „emelte” jogszabályi szintre, mely célját és módszerét tekintve is ellentétes a jogállami alapelvekkel és a jogbiztonság követelményével. Arról nem is beszélve, hogy a 6/2013. PJE határozat nem szakmai anyagokon alapult, hanem valami pártállami elváráson. A Kúria a reá vonatkozó jogerős ítélet alapján kiadná az alapul fekvő anyagokat, nem pedig rávenné saját magát arra, hogy az ellene szóló végrehajtást függessze fel, majd a Kúria, mint pervesztes fél által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a pervesztes fél, azaz a Kúria bírálja el. Ne adj isten, esetleg a Wellmann-tanács legyen a felülvizsgálatot végző tanács, aki a sajtóban engem per speciel nem jogásznak nevezett, hiszen fogyasztókat is képviselek, ráadásul az un. Wellmann-levél ellen írásban emeltem fel a szavam.

 

A DH1 törvény hatálya így alakul:

 

1. § (1) E törvény hatálya a 2004. május 1. napja és az e törvény hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésre terjed ki. E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha annak részévéa 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.

 

Mindaddig, míg a felek vitában állnak a szerződés tartalom vonatkozásában, és a felperes tagadja a DH1 törvény hatályát megalapozó feltételek szerződés részévé válását, illetve a bíróság az erre irányuló jogvitában nem hoz döntést, a bíróság DH1 törvény szerinti rendelkezése prejudikálást, hivatali kötelezettségének szándékos megsértését, súlyos jogsértést valósít meg.

 

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény hatálya így alakul:

 

1. § E törvény hatálya a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki.

 

A bíróság kötelességszegését megvalósító cselekmények nem a jogszabály téves értelmezésén alapulnak, hanem a polgári peres eljárás alaki jogszabályainak tudatos megsértésével a felperes eljárásbeli jogainak csorbításán.

 

16. A szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részleges érvénytelenség) megállapítása iránti perekre vonatkozó szabály alkalmazásának kizárása

 

37. § (1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.

 

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239/A. § (1) bekezdése alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:108. § (2) bekezdése alapján – ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak – a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indult és folyamatban lévő eljárásokban a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani vagy az eljárásokat meg kell szüntetni. Nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn. E szerint kell eljárni a felfüggesztés megszűnését követően folytatott eljárásokban is.

 

(3) Ha a folyamatban lévő eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.

 

A fenti jogszabály azért született meg ezzel a tartalommal, mert a felfüggesztéssel érintett 17.000 ügy döntő részében a kereseti kérelmek csak és kizárólag a DH1 törvény 3.§ (1) bekezdése és a 4.§ (1) bekezdése szerinti feltételek semmisségének deklarálását kérték. Mivel egyéb, más feltételek érvénytelenségét nem állították, a jogügyletek biztonsága érdekében kívánta a jogalkotó a perek elhúzódását megakadályozni, így a felperesi fogyasztók számára úgy adni jogérvényesítés lehetőségét, hogy a szerződés érvénytelenségének orvoslását tette kötelezővé a DH2 törvény 37.§ alapján. A hatályossá nyilvánítás és az érvényessé nyilvánítás kötelező eleme azonban a felek szerződéséből mellőzendő érvénytelen kikötés hiányában a jogok és kötelezettségek meghatározása, miként alakul a felek szerződésének tartalma.

 

37/A. § (1) Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét a bíróság – a 38. § (6) bekezdés szerinti felülvizsgált elszámolás adatainak alapul vételével – az e törvényben meghatározott elszámolási szabályok alkalmazásával állapítja meg.

 

A hivatkozott elszámolás az érintett pénzintézetek egyoldalú jognyilatkozata, mely de facto és de jure tételesen mutatja ki, milyen összegben károsították meg a fogyasztókat. Azonban a megkárosítás összege egy forintban kifejezett tétel, míg a „pénzforgalom” elszámolása egy egészében ellenőrizhetetlen deviza nyilvántartás. Ennél fogva a fogyasztó a DH2 törvény 37/A.§ és 38.§ alapján csak a különnemű árfolyamok alkalmazásából eredő – egyébként jogállami keretek között tiszta bűncselekménynek minősülő elkövetési magatartásként kimutatott – többlet követelést kérhetik mellőzni a szerződésből. Így állapíthatja meg a bíróság a szerződés tartalmát.

 

Aki tehát nem állítja a szerződés semmisségét, avagy létre nem jöttét más okból, az képes keresetét így megfogalmazni.

 Más a kérdés abban az esetben, ha a felperesek eljárást megindító beadványukban, illetve előadott keresetükben azt a tényállítást teszik, hogy a szerződés tartalma nem alapozza meg a 2014. évi XXXVIII. törvény hatályát, ugyanis nem illeszkedik az 1.§-ra. Ráadásul a szerződés érvénytelenségét nem a Hpt. 213.§ (1) bekezdésére alapozzák, hanem egyéb jogcímeken állatják a semmisséget.

 

Az általam képviselt felperesek olyan semmisségi okot állítanak, amely törvényes rendelkezéssel egyébként fel nem oldott volt, a felperesek jogállításuk egészének megítélését kérik. A kötelmi jogi tény megállapításán túlmenően azonban előadott jogalakítási keresetükkel nem önmagában ítéleti kinyilvánítást igényelnek, hanem a jogérvényesítés iránti kérelmüknek megfelelően az ítélethozatalig terjedő időre szóló hatályossá nyilvánítását igénylik a bíróságtól.

 

A bíróságok számára tilos a DH1 és DH2 törvények alkalmazása, hiszen általános kötelmi jogi perben kell a jogvitát elbírálni az alábbiak szerint:

 

A Pp. 2.§ (1) bekezdése alapján a bíróságnak kötelező feladata a felek jogvitáinak elbírálása. Az Alaptörvény XXVIII. cikke biztosítja a fél jogát ahhoz, hogy jogait és kötelezettségeit a bíróság ésszerű határidőn belül elbírálja. Az Alkotmány ugyanezen cikkelye biztosítja a jogorvoslat jogát a bíróság döntésével szemben.

 

Az alkotmányos szabályozás levezethető az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. cikkelyéből (ENSZ, 1948.) a Római Egyezmény 6 cikkéből (1950.) a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 14. cikkéből (1966.). A magyar jogforrások közé sorozatosan épületek be a nemzetközi szerződések, így 1989-ben az első lépés volt az alkotmányozás során, hogy az Alkotmányban megjelenjen a vonatkozó norma. Ezt azonban nem merte kétségbe vonni azóta sem senki, habár a kormányzat tagadja azon alkotmányozás érdemeit. A rendszerváltást követően a jogalkotó fokozatosan lebontotta bírósági út igénybevételével kapcsolatos korlátozásokat. A jogirodalom nem tekinti e jog csorbításaként azt, ha a törvény a bírósághoz fordulást megelőzőleg bizonyos eljárások megindítását előfeltételként köti.

 

A peralapítás Plósz Sándor álláspontja szerint az állammal szembeni közjogi jogosultság érvényesítését jelenti, mely formailag a keresetlevél bírósághoz való benyújtásában jelenik meg mostani jogunkban, tartalmát tekintve pedig a kereset, mint perindító cselekmény előterjesztésében. Magyary Géza így fogalmaz: „A per létrejön: a felperes kérelme – keresete, a bíróságnak az alpereshez intézett parancsa által, nyilatkozni a keresetre és az és az alperesnek nyilatkozása által a keresetre. Ez a három cselekvény együttesen alapítja meg a pert azon feltétel mellett, hogy mind a két fél a bíróság előtt együtt jelen van.” Magyari az idézési kérelmet (valójában hatályos jogunkban maga a keresetlevél) peralapítást előkészítő cselekménynek minősül. Ugyancsak Magyary volt, aki szerint a polgári per egy jogvédelmi eljárás. És ezzel ma is egyet kell érteni, ha a nemzetközi szerződésekből és a hatályos jogból is levezethető a fél ehhez fűződő joga.

 

A jogvédelmi igény érvényesülése tehát alapjog, azt korlátozni ugyancsak alkotmányos keretek között lenne lehetséges. A felet megilleti a rendelkezési elv alapján a kereseti kérelem előterjesztésének joga, a keresetváltoztatás, keresetkiterjesztés joga, de a keresettől való elállás joga is. Németh János szerint „a bíróság nem vizsgálhatja felül a rendelkező cselekmények érvényességét, nem késztetheti a feleket nyilatkozataik újbóli megfontolására…”

 

A keresetindítás jogát a fél a Pp. 3.§ (1) bekezdése, illetve a Pp.121.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint gyakorolhatja. A Pp. 124.§ alapján a bíróság azt ott szabályozott határidőn belül köteles megvizsgálni, és dönteni arról, a Pp.95.§, 129.§, 130.§ alkalmazásának helye van. Ha nincsen, akkor a 125.§ (1) bekezdése alapján intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről. A perindítás hatályai a kereset alperessel való közlésével állnak be a Pp. 128.§ alapján.

 

A DH1 és DH2 törvény alkalmazása eleve sérti az alábbi felperesi alapjogokat:

 v  bírósághoz fordulás joga,

v  rendelkezési jog gyakorlása

v  jogbiztonság elve, ugyanis a Pp. rendelkezéseivel ellentétes az alkalmazott törvény.

 

Mint utaltam arra, hogy a szerződés részévé milyen feltételek válnak, nyilván egy lefolytatott bizonyítás eredményeként lehet megállapítani. Azonban e körben más és más felet terhel annak bizonyítása, hogy mi vált a szerződés részévé. Alapvetően az alperes köteles azt bizonyítani, hogy az ászf a szerződés részévé vált. Ha ezt okirattal teszi, akkor az okirattal szemben a felperes bizonyít. Olyan megoldás lehetetlen, hogy a bíróság az alperes el sem hangzott tényállításait bizonyítás nélkül, a felperest negligálva fogadja el valónak. Márpedig ez történt.

 

A keresetmódosítás törvényi kötelezettsége csak a két „deviza mentő” törvény hatálya alá tartozó ügyekre terjed ki. A felperes olyan tényeket állít, melyek kizárttá teszik a két jogszabály alkalmazhatóságát. Olyan pedig egyszerűen nincsen, hogy a bíróság kötelezi permegszüntetés terhével a felperest a keresetmódosításra, majd kiderül a tárgyaláson, hogy a felperesnek van igaza, a szerződés részévé nem vált az ászf, így „vissza kellene változtatni” a keresetet. De olyan sem létezik, hogy a „frissen indult” perekben a bíróság az idézés megtagadását helyezi kilátásba akkor, ha a felperesek nem tesznek olyan tényállítást, mely megalapozná a DH törvények hatályát.

 

A törvényszéki bírósági titkár célzatos, tudatos munkáját így kell megítélni, amennyiben valaki azt állítja, hogy a titkár egyébként képzett, megfelelő jogismerettel rendelkezik, alkalmas a beosztására:

 

Felszólítja a felperest, hogy rendelkezési jogának megsértésével állítson más tényeket és abból vonjon le más következtetéseket. Ellenben az idézés kibocsátását megtagadja, a korábban indult pert megszünteti. Ergo, a felperes jogérvényesítési lehetősége, bírósághoz fordulási joga ezzel megszűnt a titkár, bíró szándékos cselekménye által. A felperes helyett, képviseletében jogi képviselője teszi meg a perbeli jognyilatkozatokat. Azaz nekem, mint eljáró ügyvédnek van felelősségem abban, hogy ügyfelem tényállításai helyett olyan tényeket adok elő, melyek a titkár, bíró által kívánt DH1 törvény 1.§-nak megfelelnek, ám ezzel nem csupán én követek el fegyelmi vétséget, hanem ügyfelemet jogairól mondatom le, ráadásul a valóságnak nem megfelelő tények előadására kötelezem, mely bűncselekmény.

 

Mivel a perben a felperes és képviselője változatlanul ragaszkodik eredeti tény- és jogállításához, vele szemben a bíróság jogkövetkezményt alkalmaz majd. Az ehhez vezető bírói magatartást kell bemutatni:

 

Ø  az eljáró bíró nem az eljárást befejező érdemi döntésében, ítéletében ítéli meg a felperesi tény- és jogállítások valóságát, egy lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként, hanem eleve közöli, a felperes állításai valótlanok. Ezzel a peres eljárás bizonyítási részét tudatosan mellőzi,

Ø  a peres eljárásban az alperes a felperesi tényállításokat vitatva ellentétes tényeket állít. Annak érdekében, hogy tény- és jogállításait a bíróság valónak fogadja el, bizonyítási eszközt vesz igénybe. Okirattal kívánja alátámasztani állításait. Az okirattal szemben a felperest ellenbizonyítás joga illeti meg. Ettől a bíró a felperest tudatosan megfosztja.

Ø  a bíró a peres eljárás tárgyalási szakában az eljárási jogok helyes gyakorlásától megfosztja a felperest, így a fair eljárás joga sérült.

 

Fenti körülményeket előre jeleztem az OBH, a PKKB és a MÜK felé. Mindenki magasról tett a levelem tartalmára, válaszra sem méltattak.

 

A konkrét panaszban foglalt titkári eljárás a jogállamisággal össze nem egyeztethető módja a felperesi fogyasztók jogfosztásának.

 

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 10. cikkelyének (ENSZ, 1948.) a Római Egyezmény 6 cikkének (1950.) és a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 14. cikkének (1966.) sérelme miatt a felperes ugyan az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat, azonban az eljárás évekig eltarthat. Másfelől ez az eljárás nem érinti közvetlenül a polgári perben eljáró jogi képviselő (ügyvéd) jogainak sérelmét.

 

Az eljáró titkár bizonyára nem saját szakállára cselekszik, hanem kimondott, vagy meg nem fogalmazott elvárásnak kíván megfelelni szakmai továbbjutása érdekében. Csakhogy ügyfeleimet nem érdekli az, hogy egy titkár havi néhány tízezer forint többlet miatt megszegje esküjét, és negligálja a jogszabályokat. Engem meg pláne ne próbáljon fegyelmi vétség elkövetésébe behúzni a bírósági titkár, mert ez innentől kezdve személyes ügy.

 

Kérem, hogy Tisztelt Elnök Asszony vizsgája ki az ügyet. Egyfelől kérem, hogy a bírósági titkár alkalmasságát vizsgálják ki, ugyanis egyszerűen nem hiszem el azt, hogy a titkár ez tudatosan és szándékosan teszi. Ha alkalmas és mégis célzatos a magatartása, akkor ez kemény bűncselekmény alapos gyanúját veti fel.

 

Kérem, hogy Tisztelt Elnök Asszony a fentiekben vázolt problémát terjessze a civilisztikai konferencia elé, mert a kollégiumvezetők minden bizonnyal helyre képesek tenni ezt a kérdést oly módon, hogy az egyes tanácselnökök, önállóan eljáró bírók és titkárok ne a barbárság mély gödrébe rántsák le a jogalkalmazást.

 

Tagyon, 2016. augusztus 31.

 

Tisztelettel:

                                              

Dr. Marczingós László

ügyvéd