A mai hőségben – amikor várjuk a leszakadó eget, az özönvizet, habár tudjuk, hogy mekkora kárt fog okozni – nincsen sem erőm, sem tehetségem ahhoz, hogy nagyobb hasznot hajtsak a ház körül, mintsem ülök egy helyben és gondolkodom. Az nem árt meg senkinek.

 

 

Egy kedves internetes ismerősöm arra hívta fel a figyelmemet, hogy – idézem – „a buszos túrán azért a semminél többet lát az ember, és nem kéne ráaggatni a tömegturizmus jelzőt, szinte szitokszóként. Igen, vannak helyek, ahová tömegek mennek. A buszos túrán szigorúbb időkorlátok vannak, mint az egyéni utakon, viszont sokak számára ez megfizethető, és nem elhanyagolható az idegenvezetés segítsége sem.”

 

Nos, a fenti nézettel kapcsolatosan lehetek empatikus, megértő, de elfogadni nem tudom. És ez nem pénzügyi kérdés, hanem kulturális.

 

Életkorom nyilvánvalóan gátat szab a személyes élményeknek, és a fizikai lehetőségeknek, így csupán arra emlékezem vissza, hogy anno kaptam egy piros útlevelet, nagy bumszli szocialista címerrel az elején, és könyöröghettem az un. „ablakért”, egyáltalán elindulhassak valamerre. Nagy kegyesen jött az 50 USD keret, mely kapcsán mindenkinek más jutott az eszébe. Szüleim korosztályának Bécs és a Gorenje-turizmus jutott az eszébe, nekem meg a szabadság.

 

1987-ben érettségiztem, kis katonáskodásos játék és egy megismételt felvételit követően a rendszerváltás évében kezdem a jogi kar nappali tagozatán. Alig előttem jártak országunk mostani nagyjai, akikkel leginkább a borozókban lehetett találkozni – már, aki oda járt – ugyanis a tudomány kevésbé érdekelte őket, mint a hatalom és az alkohol.

 

Párom, akivel pont azóta rúgjuk a port a világ kövein, kiokoskodta, hogy az az egyetemi hallgató, aki Görögországban tudományos céllal indul neki, ingyen léphet be a múzeumokba, ám erről igazolást kell szerezni. Anno az ELTE ismert volt a világban valamelyest, ám hogyan lehet összehozni a jogtörténetet egy kis görög kalanddal? Úgy – jött az isteni szikra – hogy a Római jogi tanszék vezetőjétől kérünk egy igazolást, mi mennyire elkötelezett hívei vagyunk a tudománynak. Hamza Gábor volt a tanszék vezetője emlékezetem szerint, így feszültünk rendesen. Ő az az akadémikus, aki a HVG olvasói rovatában éveken keresztül igazított ki minden cikket a legkülönbözőbb témákban úgy, hogy tökéletesen igaza volt. Tanárunk közölte, hogy illik tudni angolul, németül, és még jobban illik néhány holt nyelvben is járatosnak lenni. Ezt a feltételt nem tudtuk 2-3 nap alatt teljesíteni – nem volt jegyzet – így könnyes szemekkel – és egyébként kitűnő bizonyítványunkkal – elértük, hogy egy hatalmas egyetemi bélyegzővel ellátott, angol nyelvű passzust ölelhettünk keblünkre.

Azt hiszem, mi a nehezebb utat választottuk. Ugyanis 1990-ben itt a társadalom úgy élte meg a választásokat és a nyugati nyitást, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, ami a nyugatiaknak, és azt meg is szerzi magának mindenáron”. Így is tettek az emberek…

 

Öntötték a buszos turistákat Bécsbe, még nyugatabbra, minden pénzt a nyugati civilizáció gazdagságot jelentő eszközeire cseréltek, hogy a szomszédnak be lehessen mutatni kivagyiságunkat. Nem nagyon volt is kivétel. A nyugati országok történelme, szokásai, társadalma, kultúrája itt senkit nem érdekelt.

 

Félve mondom ki, de a nyugati utazás privilégiuma a pártpolitikusokat és butikosokat illette. Utóbbihoz sorolom a gebines éttermeseket és a „maszek”-világ ügyeskedőit. Egy biztos, a rendszerváltás előtt, és utána sem érdemek szerint osztották el a javakat és a lehetőségeket. Pont ez az aránytalanság okozta például a Fidesz alapítói körében azt a mérhetetlen vágyat, gyűlöletet és önzést, mely máig hatóan meghatározza birtoklási vágyaikat, mely egyáltalán nem takarhatja el a többi hatalommániás gazember cselekedetét. Ám mindenen körülmények hozzátartoznak kis világunkhoz.

 

Az utazások legvágyottabb célpontja a tenger volt. Nem halhatok meg úgy, hogy nem láttam a tengert. Sokan ugyan látták, amikor Jugoszláviába – a kis nyugatra – irányították Skodájuk, Ladájuk orrát, de az mégsem az, mert a Coca-Cola az igazi életérzés. A legvidámabb barakk lecsengésekor már megízlelhettük a vágyott termékeket: Bounty csoki, pet palackos Fanta, dobozos sör, etc. Döbbenetes visszagondolni honfitársaink kisszerűségére.

 

Az egyre terjedelmesebb vágyak és a meglóduló gazdaság eredményeképpen a kis és nagyobb utazási irodák tízezrével vitték az embereket nyugatra. Tarvizio és a bőrdzseki a racionalitás csúcsa volt. Egy buszos velencei karnevál említése királlyá tett mindenkit a társaságokban. Ám alig lehetett hallani olyanról, aki beült az autóba, vonatra, etc. és elindult.

 

Volt egy nagyszerű mentorom, dr. Pálinkás György. (http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/20074sz/14.pdf) Atyai jóbarátomként tiszteltem. De ez így nem is igaz, inkább pót-atyám volt. Egy házban laktunk, szinte a liftben is tanulhattam tőle. Ő mesélte, hogy anno befizettek feleségével egy európai buszos körútra, és a döglődő szocializmusból kiszabadulva járták körbe a jelentős vidékeket. Buszos túra – nem volt más. Ám egyet nem szabad elfelejteni, Gyuri bátyámnál kevés műveltebb emberrel hozott össze a sors. Amikor Párizsba mentem 1993 környékén, feltétlenül felhívta a figyelmemet arra, hogy keressem meg azt a kiskocsmát, mely Villon gyerekkori koponyáját őrzi.

 

Az utazásoknak nem az anyagi valóság miatt van rendkívüli jelentősége, hanem az eszmék miatt. Tanulunk valamiről, de nem látjuk, nem foghatjuk a kezünkbe. Az utazás során ezt érhetjük el. Le nem írható – még felnőtt fejjel sem – az az érzés, amikor Ravenna építészeti emlékei miatt 14 évszázadot repültem úgy vissza az időben, hogy konkrétan ott állhattam azon a kövön, melyen egy bizánci császár is lépdelhetett. Időutazás.

 

Ember és ember között különbség van. Még ha ez sokaknak nem is tetszik.

 

A napokban került újra a figyelem központjába Ranschburg Jenő korábbi nyilatkozata (http://fn.hir24.hu/itthon/2011/01/12/ranschburg/) „Magyarországon sokan agykéreg nélkül léteznek, vagyis nem gondolkodnak, kizárólag az érzelmeik vezetik őket. Közülük kerülnek ki mindazok, akik piedesztálra emelnek politikusokat és hódolnak nekik.”

 

Ebből engem csak az érdekel ebben a pillanatban, hogy ez szükségszerű, vagy sem? Czeizel Endre több előadásában utalt arra, hogy a társadalom 2%-a egyszerűen imbecil, idióta, van 2% magasan kiugró, és a maradék 96% rémesen egyszerűen gondolkodó. Ám igazán nem mindegy, hogy az a 96% mégis mit vár el önmagától, mire akar jutni?

 

A középkori építészet során nem voltak tervek, melyeket interneten le lehetett tölteni, meg lehetett tanulni egyetemeket. Jóllehet egyetemek sem nagyon voltak. (Első európai egyetemek Bologna és Párizs termékei voltak a XII. században) Ahhoz, hogy egy ifjú mesterré válhasson, vándorolnia kellett, fogta a batyuját, és nekiindult. Nézzük csak meg a nagy katedrálisok építési történeteit – ez a népszerű irodalomban is nyomon követhető.

 

A magyar ember alapvetően jobbágygondolkodású, ugyanis soha nem lépte át a falu határát, a domb mögé soha sem jutott. Mátyás király sem azért hozott talján mestereket, mert unta a gótikát, hanem azért, mert nem volt mester. Hazánkban egyszerűen nincsenek kő építmények a középkorból. Nem alakult ki városiasodás, nem volt polgárosodás, etc. A magyar urak jobbára elhúztak a történelem folyamán valahová máshová. A Hunyadiak központja keletre volt, utána a Habsburgoké nyugatra. Előtte az Anjou királyaink Itáliából hoztak magukkal kultúrát. Az Árpád-házi királyaink úgy próbáltak sárból és nádból országot tákolni, hogy amikor mi még a kumiszt ittuk, Európa már mostani történelmének felén túl volt. Az ezer éves lemaradást pedig csak úgy lehet behozni, ha az ember tanul, lát, igyekszik.

 

Visszakanyarodván tehát a turizmushoz, a hazai utazási irodák bő táptalajt találtak azon igénytelen tömegekben, akiket semmi nem érdekelt, csak a pepsicocacola. Velence kapcsán még mindig úgy írják a bédekerek, hogy jelképe egy oroszlán. Basszus, csak egyszer kellene odafigyelni, lassan elolvasni a betűket és rájönni, hogy a kiméra nem oroszlán.

 

Az egyszer veszek valamit, de az jó és értékes, vagy „annak árából veszek 10 nagyon kacatot” jelenség a magyaroknál az utóbbiban csúcsosodik ki. A gagyi és a butaság a mindennapok sajátja. Az igénytelenség az uralkodó, és illik lenézni a szorgost, a tanultat, az okosabbat. Mert az nem lehet, hogy az előrébb való. Az agyakban nagyon nagy baj van. Az internetes hozzászólások döntő többsége idióta, pökhendi, sértő. Közben szépen látható, hogy a többség nem képes megkülönböztetni színeket, formákat, arcokat, etc. Nagy intenzitású élmény mozgat meg egy átlagos embert, a rezdülésekre nem figyelnek. Ám ezzel együtt van a kör, mely azt hiszi, hogy az álló semmi rezdül és az művészi. Hát nem. Még akkor sem, ha sokat mondjuk, mert a lényeges és a lényegtelen között nagy a különbség.

 

Senki nem születik úgy, hogy mindent tud, és vele születik a „stílus”. Egy fenéket. Jó a duma, de amikor megszületünk, örülünk, ha életben maradunk, oly esetlenek vagyunk. A tanulás folyamatában a genetikai adottságok segítenek és megszabják határainkat. Az ember fizikailag determinált, de szabad akarattal rendelkezik. Van, aki megmarad a biológiai korlátai között, van, aki ennél többre vágyik.

 

Navigare necesse est – ez lefordítható, értelmezhető a modern világban sokképpen is. Közlekedni kell, haladni kell, utazni kell. Ne a szavak szó szerinti jelentésére figyeljünk, hanem azt ember vele született adottságára, a felfedezés élményére. Kolumbusz ma ünnepelt sztár, anno hajtotta a vére. Marco Polo ma egy elnyomott idealista lenne, és ülne a valamelyik Pláza butikjában. Lehetne sorolni, ám tudomásul kell venni, hogy ma már nem térben utazunk, hanem fejben. Persze, majd űrutazunk.

 

Marco Polo utazásának lényege – legalábbis számomra – azon kultúrák megismerése, megismertetése, mely egy ismeretlen világba vitte Európát. Ma a mélyen átlagos magyar antiszemita és rasszista. Fogalma sincsen, hogy miért. Londonban minden 5. ember helyi, és csak töredéke fehér. London toleráns. Magyarország nem az. Egyszerűen azért, mert a magyar ember nem rendelkezik ismeretekről a világból. Nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a népeket, a történelmet, a műalkotásokat, a jelent, így a jövőről sincsen fogalma.

 

Ha valaki befizet egy buszos útra, az mit lát? Az esetek többségében az autópályát. Pedig az élet nem ott van. Lent, a kis falvakban, a piacokon, a kis terek padjain. A szervezett utak nem jelentenek felfedezést, az idegenvezetők egy érettségizett közepes diák szintjét sem ütik meg. Az a tudás, melyet állítólag átadnak, az roppant szerény. Semmi más nem érdekes a cégek számára, mint a mennyiség és a haszon. Tudás, tapasztalat? Ugyan.

 

Ha most visszakanyarodunk görög utunkra, és 1990-hez, akkor két lehetőségünk volt. Felszállni egy buszra és csatlakozni a csoporthoz, vagy hátizsák (szigorúan román fémvázas) vagy nekiszaladni az ismeretlennek, vonat Athénba, majd onnan találjuk ki. Az utóbbit választottuk.

 

Szar volt 36 órát vonatozni a lepra nemzetközi expresszen. Az athéni szállás egy pornó mozi közelében volt, az Omonia tértől nem messze. A szekrényben volt a tusoló. Valahogy nem tudom elfelejteni Szabó Magda – nem keverendő össze Szabó Zsófival – Zeusz küszöbén c. könyvében leírtakat. Ez valahogy magyar sors lehet…

 

Amikor azonban a feltételezett buszos csoport és mi beléptünk az athéni valóságba, mi a Nemzeti Múzeum felé vettük az irányt, míg a „magyarok” a Pláka felé. A múzeumban nem volt magyar, csak mi. Megkaptuk a tudományos belépőnket, és végigszerencsétlenkedtük az egész Peloponnészoszt.  De mindent láttuk. Mi más élményekkel jöttünk haza, nem is láttuk azt, amit a buszos út az élmények közé sorolt. És ennek nagyon egyszerű oka van. A buszos tömegturizmus felfogási szintjét le kell vinni az egyszer egy szintjére. Mert ha valaki belekezdene a demokrácia megszületésének rejtelmeibe, az idegenvezetőt egyszerűen leugatnák.

 

Később azért volt szerencsénk ilyen esetekhez, hiszen Egyiptomba vagy Jordániába charter vitt, és első alkalommal nem is mertünk nagyon magánutakra menni. Sajnos az átlagember butasága alig mérhető. Nincsen olyan skála.

 

Azaz, aki valamit látni és érezni akar a világból, az fontolja meg, hogy mi számára a fontos, a TESCO-ban bevásárolni a konzerveket, és  horvátban leülni a kövekre, avagy alig valamivel drágábban elmenni mondjuk Veronába, vagy Padovába. Hja, ott nincsen tenger…

 

És tulajdonképpen ez az egész kérdéskör annyira nem is érintene, ha lépten nyomon nem ütköznék abba a jelenségbe, hogy a 40-es IQ-huszárok eldöntik azt, mi lesz az életem sorsa, kit kell szeretni, istenként tisztelni, mit tegyek, mit ne, mi a jó, mi a rossz, mi a  szép és mi nem az.

 

Egy népszerű oldal, mely a stílussal foglalkozik, egyértelműen az érzelmekre dolgozik, nem pedig az értelemre. Ha egy hozzászólásom átcsúszik a „tökéletes”, „ez az igazi”, „csak ez a legszebb” hálón és megpróbálja a figyelmet ráirányítani az értelemre, a törekvés negatívnak és bántónak ítéltetik.

 

Márpedig ez egy normális közösségben nem lenne így. Ha valaki tudást akar szerezni, az figyel, megtanul érvelni, tárgyi tudást szerez, etc. És ehhez nem csupán az egyetem az egyetlen megoldás. Utazni kell, látni, magunkba szívni a történelem rezdüléseit, az emberi gondolatokat, a jót, és a rosszat, mert úgy lehet értékelni. Európa írott történelme két és félezer éves, de mi csak arra vagyunk büszkék, hogy ezer éve rebelliskedünk.

 

A Kúria ma délelőtti tárgyalásának anyagát volt szerencsém teljes egészében áttanulmányozni és abból úgy levonni következetéseket, hogy az általam vitt csaknem három tucat per tapasztalataival összevetni.

 

Az első legfontosabb jelenség nem más, minthogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma előtti perekben eljáró tanácsok felkészültségben és tapasztalatban sokkal előrébb járnak, mint más bíróságok. Ugyan vannak kellemes meglepetések járásbíróságokon is – lásd a PKKB egyes bíráinak ítéleteit – és vidéken is, azonban ezek száma eltörpül.

 

Való igaz, hogy a szakmailag helytelen fogyasztói képviselet miatt a pénzintézeteknek kedvező ítéletek születtek, és ügyeimben még nem is születhetett ítélet az idő rövidsége miatt. Az már egy más kérdés, hogy a végén igazam lesz, vagy sem.

 

Jelentős alapgondolati különbségeket tapasztalok más ügyvédek által készített keresetlevelek tartalma és saját szándékom, érvelésem között. Ugyanis a legtöbben egyes semmisségi okokra koncentrálnak igen erősen – mint például az árfolyamrés jogi megítélése – míg én igyekszem a deviza alapú hitelezésnek nevezett valamit egészében megítélni.

 

Számomra a „legtetszetősebb” Róna Péter közgazdász rövid megközelítése, mely szerint ez a valami egyszerűen nem lehet kölcsönszerződés, mert a Ptk. 523.§ (1) bekezdésében szabályozott törvényi tényállásban szereplő „meghatározott pénzösszeg” hiányzik az ügyletből. Szerintem igaza van.

 

Mostani írásomnak nem célja eldönteni a jogvitát, ám sokkal inkább szeretnék rámutatni a bíróságoktól megkövetelt ítélkezési kötelezettségek körére.

 

A mai kúriai tárgyalás – ahogyan hallottam – ismételten az árfolyamrés problematikája körül forgott. Azaz van egy kereseti kérelem, egy ellenkérelem és a felek kérelmeinek korlátai között „vergődve” próbál előre jutni úgy a Kúria, hogy a lassanként gittként rágott árfolyamrés problémáján egy kérdéssel sem terjeszkedik tovább. No persze, egy felülvizsgálati eljárás nem lehet parttalan, de talán mégis van erre lehetőség és kényszer. ezt kívánom bemutatni:

 

Az első axióma nem más, minthogy a törvényszéki gyakorlatban megjelent olyan veszélyes elem, mely szerint a látszólagos, alaki keresethalmazatok esetén a törvényszéki hatáskör nem állapítható meg, amennyiben a keresethalmazat egy eleme tekintetében járásbírósági hatáskört ír elő a polgári perrendtartás. Le kell szögezni, hogy a keresethalmazat egyes tételei nem választhatóak külön, annak logikai egysége miatt lehetetlen amellett érvelni, hogy a Törvényszék áttenni rendeli – hatáskörének hiányát megállapítván – a keresetlevelet a járásbíróságra, majd a járásbíróság csak azt tárgyalja, melyre hatásköre van, és amennyiben a Ptk. 209.§ és 209/A.§ által érintett hatásköri szabályok által már korlátozva van eljárása, az ügyet visszateszi a Törvényszékre.

 

Könnyen belátható, hogy a törvényszéki hatáskör mintegy magába szippantja a járásbírósági hatásköröket is, hiszen a fair eljárás szabálya alapján nem lehet egy bírósági jogérvényesítést azzal ellehetetleníteni, hogy a bíróságok egymás között „passzolgatják” a keresetlevelet. Másfelől a hatáskörrel rendelkező bíróságtól egyszerűen nem lehet elvonni akkor az ügyet, ha egyébként nem lehet helye elkülönítésnek.

 

A másik – talán már helyre tett – furcsa törvényszéki jogértelmezés a pertárgy értékével és a lerovandó kereseti illetékkel kapcsolatos.

 

A felperes a Ptk.239/A.§ (1) bekezdésének felhatalmazása alapján jogszabállyal nem nevesített megállapítási kereset indításának jogát gyakorolva kéri a T. Törvényszéket, hogy ítéleti rendelkezésével nyilvánítsa ki és állapítsa meg (deklarálja), hogy a felek között létrejött szerződés semmis.

 

A jogi tény megállapítása iránti petitum nem összekeverendő a jogérvényesítés iránt indított keresetekkel, így a pertárgy értéke nem megállapítható, hiszen a jogi ténynek nincsen összeggel kifejezhető értéke.

 

A Szegedi Járásbíróság egy eseti döntésében hivatkozik a helyi ítélkezési gyakorlatra, mely szerint, ha a felperes egy szerződés semmisségére hivatkozik, akkor a pertárgy értéke a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás értéke lesz. Ezzel egybevágó döntéseket hoz előszeretettel a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának egy adott bírája is, habár indokolást nem fűz döntéséhez.

 

Az állítólagos, szegedi, egységes bírói álláspont nem megengedhető, pontosabban nem fenntartható, ugyanis a Pp. pergazdaságossági okból szabta meg azt, hogy amennyiben marasztalásra is irányulhat egy kereset, úgy a felperes ne bonthassa két részre jogérvényesítés iránti petitumával az eljárást. Ugyanis a ténymegállapítás iránti külön kereset az eljárásokat indokolatlanul elhúzná.

 

Külön ki kell emelni, hogy a tények megállapítása körében a jogi tény csak egyike a lehetséges petitum tárgyaknak. Lehet ugyanis történeti tényeket is megállapítani, etc. A jogalkotó azonban furcsa módon az anyagi jog keretein belül helyezte el a Ptk. 239/A.§ (1) bekezdésében foglalt lehetőséget, így az anyagi jogi felhatalmazás felülírta, megbontotta a Pp.123.§-ban előírt rendelkezés egységességét.

 

A jogi tény megállapítása iránti kereset gyakorlására tehát lehetősége van a felperesnek úgy, hogy a jogérvényesítés iránt egy lépést sem kell megtennie.

 

A Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A felperes azonban a törvényes lehetőségével élve kérheti a bíróságtól annak ellenére a semmisség deklarálását, hogy arra külön jogi szükségesség nincsen. Ugyanis nem kötelessége megvárnia azt, hogy a semmis szerződés alapján az alperes pert indítson ellene, és abban a perben védekezzen a felperes a semmisségre hivatkozással. Mivel a bíróság előre nem határozhat meg alperesi-felperesi pozíciók kapcsán elvárhatóságot, a bíróság köteles tiszteletben tartania a felperesi petitumot, és köteles tárgyalni a pert.

 

A semmiség deklarálása különösen azért bír jelentőséggel, mert a semmis szerződésnek nincsen hatálya, arra alapítva sem jogot, sem kötelezettséget nem lehet formálni. A semmis kölcsönszerződés kapcsán a felperest azonban a felelős őrzés szabályai alapján illeti meg a kapott összeg tekintetében visszatérítési kötelezettség.

 

Fentiek alapján nincsen szó jogérvényesítési keresetről, és értelemszerűen a petitum nem irányul a szerződésben kikötött ellenszolgáltatásra sem. A kötelem ugyanis érvényesen nem jött létre – már amennyiben a kereset megalapozott – így nem lehet szó sem szolgáltatásról, sem ellenszolgáltatásról.

 

 

A keresethalmazattal kapcsolatos problémakört csak úgy lehetett, úgy tudom feloldani, ha tudomásul veszem a fair eljárás szabályaival ellentétes bírósági gyakorlat létét, pontosabban annak lehetőségét, kockázatát ügyfelem kárára nem kívánom felvállalni, ezért csak és kizárólag a Ptk. 209.§ és 2009/A. § alapján terjesztek elő kereseti kérelmet, mert így szóba sem kerülhet a látszólagos alaki keresethalmazat problémája.

 

A kereseti kérelmem tehát egyértelmű, és a fentiek alapján az ügyfél érdekét szem előtt tartva azt célozza, hogy a bíróságok az ügy tárgyalását ne tudják „ledobni” magukról. A keresetlevélben megjelölt történeti tényállás a hasonló ügyekből levont tanulságok alapján adott. A jogkérdésben felmerülő tudományos kérdések állandóan változnak, de a helyzet jogilag releváns tényeinek felismerése miatt sokkal szélesebb körben kell elgondolkodni, mint azt elsőre feltételezhetnénk. Ugyanis számtalan olyan „lusta” ítélet született az un. deviza alapú hitelek körében, ahol az eljáró bírók egyszerűen nem vették a fáradtságot arra, hogy elgondolkodjanak az ügy lényegét illetően.

 

A peres felek ügyleti kapcsolatában egyszerűen azt kell megvizsgálni, hogy a létrejött-e kötelem a felek között, volt-e konszenzuál kapcsolat a felek között, és ha igen, akkor a kötelem tárgya micsoda. Egyértelműnek látszik, hogy a felek között a Ptk. 523.§ alapján kölcsönszerződés jött létre. A főkötelem a kölcsönösszeg teljesítésére irányult.

 

A következő megoldásra váró jogi probléma nem más, minthogy a bíróságok arra kötelezik a fogyasztókat, hogy egyenként jelöljék meg a semmisnek tartott általános szerződéses feltételeket, mert ellenkező esetben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítják. Erre aztán minden jogi képviselő listát készít, és egyre inkább elveszik a lényegtelen részletekben, mintsem a bíróság számára a tisztességtelenség jogi alapjait bontaná ki.

 

Axiómaként jelenik meg az Európai Bíróság egységes álláspontja, ítélkezési gyakorlata, mely szerint minden feltétel általánosnak minősül, melyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg, a pénzintézet előre meghatározott, megfogalmazott, és a szerződés aláírása előtt gyakorlatilag a fogyasztó már csak arról dönthetett, hogy aláír, vagy sem. ezt később részletesen és pontosabban kifejtem.

 

Az ÁSZF kapcsán a pénzintézetek az elmúlt hetekben hangolták össze érveléseiket a különböző perekben. Ennek tanulsága az, hogy az ÁSZF feltételeket nem kellett külön egyedileg megtárgyalni, azonban azokat azért valahogy mégis csak a fogyasztó tudomására kellett volna hozni, és az csak akkor válhatott a szerződés részévé, ha ezt igazolja az alperes. A K&H Bank például egyenesen leszögezte, hogy az általános szerződéses feltételeket esze ágában sem volt a fogyasztóval megtárgyalni, hiszen az attól „általános”. Az ÁSZF-et a falra kibiggyesztette, miért nem kérte el a fogyasztó, miért nem kérdezett, etc. A furcsa, ám ettől logikus banki érvelés sajnos megfelel a valóságnak.

 

A bíróság egy perben konkrétan köteles megállapítani azt, hogy a szerződés részévé milyen feltételek váltak. A felperes, mint fogyasztó azt mondja, amennyiben az ÁSZF a szerződés részét képezi, akkor abból a felperes által megjelölt tisztességtelen kikötések semmisek. Ám a bíróság a tényállás felderítése kapcsán (kizárólag a Ptk. 209.§ és a 209/A. § körében) nyilván arra fog jutni, hogy az ÁSZF nem is vált a szerződés részévé. Ugyanis az összes perben meghallgatott összes tanú egyezően nyilatkozik, a szerződés és az ÁSZF szövegét a fogyasztó csak az aláírást megelőzően ismerhette meg, az előzetesen nem juttatták el hozzá, etc.

 

A keresetlevelekben külön kiemelem, hogy a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 3. pontja értelmében, ha egy kereset megjelöli a Ptk. 209-209/A. § rendelkezéseit, mint a kereset jogalapját, tartalmilag ezt ki is fejti, de külön nem szól szerződéses pontokról, akkor a bíróságnak a szerződést a maga egészében a kell vizsgálnia a Ptk. 209. § (2) és (4) bekezdésében felsorolt szempontok alapján.

 

Összegezve tehát: ha egy bíróság azt állapítja meg, a „szerződés” fogalmába az Üzletszabályzat/ÁSZF általános szerződési feltételei beletartoznak, mert azok a szerződés részévé váltak, akkor a PK véleményben nevesített bírói kötelezettség (és értelemszerűen a felperesi kereset) erre is vonatkozik. Ellenkező esetben a kölcsönszerződésben kell vizsgálni, hogy abban melyek voltak az egyedileg megtárgyalt pontok, és melyek nem, hiszen valami nem attól lesz általános szerződési feltétel, hogy az ezt a címet viselő papírra írták-e rá vagy sem, hanem attól, hogy a felek egyedileg nem tárgyalták meg, és a fogyasztónak az adott feltételre kihatása nem lehetett. Tehát akkor a Ptk. 209-209/B. szerint a megmaradt, de egyedileg meg nem tárgyalt feltételeket kell vizsgálni, és a felperes keresete szükségszerűen erre korlátozódik.

 

A fentiekből is látszik, hogy a felperesi bizonyítási indítványok – különösen a szerződés megkötésében részt vevők és az aláírók meghallgatása – mennyire alapvetőek, mert mind a kereset terjedelmét, mind a bíróság eljárását és a hivatalbóli észlelés kapcsán követendő magatartását meghatározzák.

 

 

A Hpt., mint speciális jogszabály sérelme – akár a szerződés érvényes létrejötte (aláírások kérdésköre) vagy az árfolyamrés kapcsán – nem lesz a petitum része. Ugyan is, ha az lenne, akkor egyes bírók a törvényszéki hatáskör hiányára hivatkozva dobnák vissza a járásbíróságra a keresetet. A felperes „pusztán” felhívja a Törvényszék figyelmét semmisségi (érvénytelenségi) okokra.

 

A perben a Ptk. 209.§ és 209/A. § szakaszainak alkalmazásával tanúként kérem kihallgatni az ügyletkötés során eljárt alperesi (pénzintézeti) törvényes képviselőt. E kérdéskörben várhatóan felmerül az, hogy a képviselő nem is rendelkezett képviseleti joggal. Az álképviselet szabályain túlmenően a Ptk. és a Hpt. egyaránt írásbeli alakot rendel a kölcsönszerződéshez, és az írásbeliség megsértése miatt kell alkalmazni a Ptk. rendelkezését, mely szerint az így megkötött szerződés érvénytelen. Ám ezzel kapcsolatosan nincsen petitum, azt majd a bíróság hivatalból lesz kénytelen észlelni.

 

Az árfolyamrés kapcsán nincsen kereseti kérelem, petitum. Ám felhívom a Törvényszék figyelmét arra, hogy a Kúria előtt elfekvő, a PSZÁF és a Legfőbb Ügyész reagálását is kiváltó perben (Gfv.VII.303.078/2013.) azon pénzintézeti magatartás került górcső alá, mely az alperes által alkalmazott eladási és vételi árfolyam alkalmazásából eredő költséget érinti.

 

 

A keresetben kifejtett összes semmisségi ok, amely nem a Ptk. 209-209/B. § alapul, nem előterjesztett kereseti kérelem, hanem a bíróság figyelmének felhívását szolgáló jogi érvelés. Ugyanis bár a semmisségi okot (és a szerződés létre nem jöttét) a bíróság köteles hivatalból észlelni, de az ítéletek indoklása kapcsán kikristályosodott bírói azt mondja, hogy a bíróságnak ez a kötelezettsége csak akkor áll fenn kétségtelenül, ha a peres fél kifejezetten felhívta a figyelmét a semmisségi okra, vagy ezt így nem tette meg, de az erre vonatkozó körülményeket részletesen ismertette a per során.

 

A felperes ennek kívánt maradéktalanul eleget tenni azzal, hogy ugyanolyan alapossággal igyekezett kifejteni azokat a semmisségi okokat is, amelyre kifejezett kereseti kérelem nem irányult.

 

 

A tisztességtelennek tartott szerződéses pontok kapcsán a keresetlevél általában az alábbiakat fejti ki:

 

a)    a felek megállapodása ad maximum a Ptk. 523.§-ban szabályozott kölcsönszerződés megkötésére terjedhetett ki, melynek tárgya egy konkrétan meghatározott forint összeg volt,

b)    a kölcsönügyletben soha nem szerepelt értékállósági kikötés,

c)    a kölcsönügyletben soha nem szerepelt deviza, habár az árfolyamkockázat kapcsán megtett, vagy megtenni elmulasztott tájékoztatás kapcsán a jogszabály konkrétan a deviza kölcsönszerződésekkel kapcsolatban írta elő ezt a kötelezettséget,

d)    az alperesi jogelőd soha nem folyósított devizát,

e)    ha nem folyósított devizát, akkor azt nem vásárolhatta meg a fogyasztótól vételi árfolyamon,

f)     a felperes soha nem törlesztett devizában és nem vásárolt devizát az alperestől,

g)    ha az alperesi jogelőd elméletileg devizában folyósított is volna, és azt megvásárolta volna a felperestől, akkor a deviza azonnal visszakerült a pénzintézethez, így az árfolyam kockázata nem létező kategóriának minősül.

 

Fentiek alapján belátható, hogy az egész deviza konstrukció fiktív, nem világos, nem érthető, tisztességtelen, és az a felek kötelmi jogviszonyát úgy hatja át, hogy a kölcsönszerződés és az általános szerződéses feltételek szinte összes pontját érinti. Ugyan megtehetném, hogy egyes szerződéses pontok mellé egyenként és ismételten kiszerkesztem a jogi érvelést, ám az erre való bírói kötelezés sérti a fair eljárás szabályait, és akkor szerződéses pontonként lenne 40 oldal a kereset, aminek szintén semmi értelme.

 

És itt érkezünk el a lényeghez:

 

Kitekintés a Kúria előtti, mai napon megtartott tárgyalás tényére, és a legfontosabb Európai Bíróság döntésre:

 

2013. február 21. napján kelt a C-472/11. sz. alatti ügyben meghozott ítélet az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Bíróság (jelenleg Fővárosi Törvényszék) (Magyarország) a Bírósághoz 2011. szeptember 16‑án érkezett, 2011. június 16‑i határozatával terjesztett elő az előtte a Banif Plus Bank Zrt. és Csipai Csaba, Csipai Viktória között folyamatban lévő eljárásban.

 

Maga a döntés:

 

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen. Mindazonáltal a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.

2)      A nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés céljából figyelembe kell vennie a szerződés minden egyéb feltételét.

Az egyes perek szempontjából azért érdekes a fenti eseti döntés, mert a hazai joggyakorlatban általánosan folytatott bírói magatartás az, hogy a felperes keresetlevelét alapján nem bocsátják ki az idézést, hanem vagy idézés kibocsátása nélkül elutasítják, vagy – jobb esetben – hiánypótlásra adják azt vissza.

 

A felperesi jogi képviselő határozott álláspontja az, hogy amennyiben a petitum a perbe vitt kötelmi jogviszonyt létrehozó, megtestesítő magánjogi megállapodás kapcsán kéri a semmisség, mint jogi tény deklarálását, az eljáró bíróságnak egyszerűen nincsen a fait eljárás szabályai szerint arra jogi lehetősége, hogy a határozott kereseti kérelem követelményére hivatkozással úgy szorítsa a felperest, hogy hivatalbóli észlelési kötelezettségének ne tegyen eleget.

 

Legegyszerűbben szólva – álláspontom szerint – a petitum kapcsán elegendő kell legyen annyi, hogy a szerződés semmis a felperes szerint, és kéri a bíróságot, hogy ezt deklarálja.

 

Az Európai Bíróság utóbbi időben folytatott joggyakorlata következetes. A keresetlevélben nem idézett C-243/08. számú döntésének (93/13/EGK irányelv — A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek — Tisztességtelen feltétel joghatásai — A nemzeti bíróságnak az illetékességi kikötés tisztességtelen voltának hivatalból történő vizsgálatához való joga és erre irányuló kötelezettsége — Értékelési  szempontok, Pannon GSM vs. Sustikné Győrfi Erzsébet) lényege nem más, minthogy

 

• „Az ügyben eljáró bíróság ugyanis köteles biztosítani a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv rendelkezései által célzott védelem hatékony érvényesülését. Következésképpen a közösségi jog által az érintett területen ily módon a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból, akár saját illetékességük vizsgálata során történő megítélésének kötelezettségét is, amennyiben a nemzeti bíróságok rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. E kötelezettség teljesítése során azonban a nemzeti bíróságnak az irányelv alapján nem kell mellőznie a kérdéses feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó e bíróság általi kioktatást követően nem kíván hivatkozni a tisztességtelen jellegre és a kötelező erő hiányára.” (rendelkező rész)

 

A bíróság az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kapcsán vizsgálta meg azt a kérdést, hogy a tisztességtelen feltétel jelent-e kötelezettséget a fogyasztóra nézve. A korábbi EB ítéleteket értékelve úgy fogalmazott a bíróság, hogy:

 

• így az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (a C-240/98 – C-244/98. sz.,Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben 2000. június 27-énhozott ítélet [EBHT 2000 I-4941.o.] 25.pontja).

 

• A Bíróság az említett ítélet 26. pontjában azt is kimondta, hogy az irányelv 6. cikkében megfogalmazott célkitűzés nem érhető el, ha a fogyasztóknak maguknak kell valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltára hivatkozni, és hogy a fogyasztók hatékony védelme csak akkor biztosítható, ha a nemzeti bíróságnak lehetősége van az ilyen feltétel hivatalból történő értékelésére.

 

Azaz megannyi ítéletben megjelenik az a tudatos szándék, hogy tisztességtelen feltétel, mint semmis kikötésből nem keletkezik jog és kötelezettség. Ez az EB által ismételt elv egyébként egybevág a semmisség Ptk-ban szabályozott jogkövetkezményeivel. A szerződés semmisségét nem a bíróság ítélete okozza, a bírói ítélet csak deklarálja a törvény általi semmisséget.

 

Ha tehát a semmisség kapcsán a bíróságnak alapvető kötelessége a hivatalbóli eljárás, és e körben az Európai Bíróság ítéletei sokkal erősebb kötelezettségeket jelentenek, mint a gyakorlatilag meghaladott PK vélemény, arra kereshetjük a választ, vajon a semmisség deklarálásának körében korlátozhatja-e a Pp. bármely normája a fogyasztó jogérvényesítését vagy sem.

 

• Az ügyben eljáró bíróság tehát köteles biztosítani az irányelv rendelkezései által célzott védelem hatékony érvényesülését. Következésképpen a közösségi jog által az érintett területen ily módon a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból, akár saját illetékességük vizsgálata során történő megítélésének kötelezettségét is,  amennyiben a nemzeti bíróságok rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.

 

Ez nem mást jelent, minthogy a fogyasztók védelme olyan jelentős közérdek, mely kapcsán a fogyasztónak hatékony jogvédelmet kell biztosítani, mely lehetővé teszi a bírósághoz fordulás lehetőségét, nem okoz számára vállalhatatlan költséget. Mivel a haza jog a tisztességtelen szerződéses feltételek bírósági megítélése kapcsán elsőfokú, törvényszéki hatáskört jelöl meg, illetve kötelezővé teszi a jogi képviseletet, le kell szögezni, hogy az irányelvvel nagyon komoly ellentétben áll a Pp. ezen rendelkezése. Ugyanis a kötelező jogi képviselet ellátása a legtöbb fogyasztó számára vállalhatatlan anyagi megterhelést jelent. Az ügyek nagy számára tekintettel lehetetlenség pártfogó ügyvéd kirendelése.

 

Azaz a Pp. elvileg biztosítja a fogyasztó számára a bírósághoz fordulás lehetőségét, de olyan anyagi terhet ró rá, melyet gyakorlati szemmel nézve képtelenség viselni. Másfelől a semmisség, mint jogi tény bírói deklarálásával kapcsolatosan is jogsértő az a bírói vélekedés, hogy a pertárgy értéke meghatározható, és az a szerződés értékét jelenti.

 

• Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bírósághivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. Ha álláspontja szerint az ilyen feltétel tisztességtelen, annak alkalmazását mellőzi, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Ez a kötelezettség a nemzeti bíróságot sajátilletékességének vizsgálata során is terheli.

 

A peres eljárás megindításának objektív lehetősége kapcsán a bíróság így érvelt:

 

• Amint ugyanis a fent hivatkozott Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesítettügyekben hozott ítélet 22. pontjában a Bíróság kiemelte, egy ilyen feltétel következtében az a kötelezettség hárul a fogyasztóra, hogy a lakóhelyéhez képest esetleg távoli bíróság kizárólagos illetékességének vesse alá magát, ami megnehezítheti megjelenését a bíróság előtt. Kis perértékű perek esetében a fogyasztónak a bíróság előtt való megjelenésével járó költségek visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon a bírósághoz fordulás lehetőségéről vagy a védelemről. A Bíróság ezért az említett 22. pontban kimondta, hogy egy ilyen feltétel azon, az irányelv melléklete 1. q) pontja szerinti feltételek kategóriájába tartozik, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában.

 

 

Az Európai Bíróság C-472/11. számú ítélete a fentiekhez hasonló elveket fogalmaz meg.

 

Az alábbi, a tényállás kivételével teljes egészében idézett EB-döntés ismételten egyértelművé teszi a magyar bíróságok feladatait a hivatalból való észlelés és vizsgálat körében, és olyan aktív bírói hozzáállást tesz követelménnyé, amely fogyasztó szerződés kapcsán jelentősen elrugaszkodik nemhogy a kereseti kérelemhez kötöttségtől, de en bloc a kereseti kérelem fogalmától. Az EB-döntésből az is kitűnik, hogy a Ptk. 209-209/B. §-ra hivatkozással előterjesztett kereseti kérelmet akkor sem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani, ha a kérelem pusztán ennyit tartalmaz, és a hiánypótlás kiadására is jóval szűkebb körbe ad lehetőséget, mint más jogszabályhelyre alapított kereseti kérelmek esetében.

 

A felperesnek azonban nem pusztán az a célja az ítélet idézésével, hogy a Ptk. 209-209/B. § körében irányadó bírósági kötelezettségekre rávilágítson. Ugyanis az ítélet emellett még egyértelműbbé teszi a bíróság azon kötelezettségét, hogy a szerződés egészét érintő semmisségi okok kapcsán is hasonlóképpen járjon el, így kérjük a Tisztelt Bíróságot, hogy ilyen szemmel is vegye figyelembe a – rá nézve egyébként kötelező – döntést.

 

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. február 21.

„93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Valamely feltétel tisztességtelen jellegének a nemzeti bíróság által hivatalból történő vizsgálata – Valamely feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróság azon kötelessége, hogy az ezen észlelésből eredő következtetések levonása előtt felhívja a feleket nyilatkozataik megtételére – A tisztességtelen jelleg vizsgálatakor figyelembe veendő szerződési feltételek”

A C‑472/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Bíróság (jelenleg Fővárosi Törvényszék) (Magyarország) a Bírósághoz 2011. szeptember 16‑án érkezett, 2011. június 16‑i határozatával terjesztett elő az előtte a Banif Plus Bank Zrt. és Csipai Csaba, Csipai Viktória között folyamatban lévő eljárásban.

 

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és második kérdésről

 

17      A kérdést előterjesztő bíróság együttesen megvizsgálandó első és második kérdése lényegében arra irányul, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, vagy – éppen ellenkezőleg – azok lehetővé teszik, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróság tájékoztassa a feleket arról, hogy semmisségi ok fennállását észlelte, és felhívja őket az ezzel kapcsolatos nyilatkozataik megtételére.

 

18      Az ügyiratból kiderül, hogy e kérdések a nemzeti jog azon szabályának fennállásával függnek össze, mely szerint az a bíróság, amely hivatalból semmisségi okot észlelt, köteles erről tájékoztatni a feleket, és lehetőséget biztosítani számukra, hogy nyilatkozzanak az érintett jog szerinti érvényesség hiányának esetleges megállapításával kapcsolatban, amelynek hiányában e bíróság nem mondhatja ki a semmisséget.

 

19      E kérdések megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv által létrehozott védelmi rendszer valójában azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (lásd többek között a C‑40/08. sz. Asturcom Telecomunicaciones ügyben 2009. október 6‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑9579. o.] 29. pontját és a C‑618/10. sz. Banco Español de Crédito ügyben 2012. június 14‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 39. pontját).

 

20      E hátrányos helyzetre tekintettel az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Amint az az ítélkezési gyakorlatból következik, olyan kógens rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse (lásd többek között a C‑137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing ügyben 2010. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑10847. o.] 47. pontját és a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 40. pontját).

 

21      Az irányelv által elérni kívánt védelem biztosítása érdekében a Bíróság már több esetben hangsúlyozta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki (lásd többek között a fent hivatkozott VB Pénzügyi Lízing ügyben hozott ítélet 48. pontját és a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 41. pontját).

 

22      E megfontolások fényében mondta ki a Bíróság, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (lásd többek között a fent hivatkozott VB Pénzügyi Lízing ügyben hozott ítélet 49. pontját és a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 42. pontját).

 

23      Következésképpen az uniós jog által az érintett területen a nemzeti bíróságokra ruházott feladat nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét megítéljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból történő megítélésének kötelezettségét is, amennyiben a rendelkezésükre állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek (lásd többek között a C‑243/08. sz. Pannon GSM ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑4713. o.] 32. pontját és a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 43. pontját).

 

24      E tekintetben a Bíróság – a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti kontradiktórius eljárás keretében eljáró nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során – megállapította, hogy e bíróságnak hivatalból kell bizonyítást folytatnia annak megállapítása érdekében, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződés részét képező feltétel az irányelv hatálya alá tartozik‑e, és amennyiben igen, hivatalból kell értékelnie az ilyen feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott VB Pénzügyi Lízing ügyben hozott ítélet 56. pontját és a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 44. pontját).

 

25      Valamely feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből levonandó következményeket illetően az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a tagállamok előírják, hogy az ilyen feltételek „a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint” ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

 

26      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy uniós szabályozás hiányában a jogalanyok uniós jogból származó jogainak a védelmét biztosító bírósági eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. E szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályok (egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Asturcom Telecomunicaciones ügyben hozott ítélet 38. pontját és a fent hivatkozott Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet 46. pontját.

 

27      Az irányelv által a tisztességtelen feltétel szankcionálása tekintetében előírt védelem tényleges érvényesülésének biztosítására irányuló kötelezettséget illetően a Bíróság korábban már rámutatott arra, hogy a nemzeti bíróságnak minden, a nemzeti jog értelmében a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből eredő következményt le kell vonnia annak biztosítása céljából, hogy a szóban forgó feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve (a fent hivatkozott Asturcom Telecomunicaciones ügyben hozott ítélet 59. pontja). A Bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy a nemzeti bíróságnak az irányelv alapján nem kell mellőznie a kérdéses feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó e bíróság általi kioktatást követően nem kíván hivatkozni a tisztességtelen jellegre és a kötelező erő hiányára (lásd a fent hivatkozott Pannon GSM ügyben hozott ítélet 33. és 35. pontját).

 

28      Ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az irányelv által előírt védelem teljes hatékonysága megköveteli, hogy a feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróság minden következményt levonhasson ezen észlelésből, anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.

 

29      Az uniós jog végrehajtása során azonban a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania a jogalanyok uniós jogból származó jogainak a hatékony bírói jogvédelmére vonatkozó követelményeket is, ahogyan ezt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke biztosítja. E követelmények között szerepel a kontradiktórius eljárás elve, amely a védelemhez való jog része, és amely köti a bíróságot különösen akkor, ha hivatalból felhozott indok alapján bírálja el a jogvitát (lásd ebben az értelemben a C‑89/08. P. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑11245. o.] 50. és 54. pontját).

 

30      A Bíróság így kimondta, hogy a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint nem csupán azt a jogot biztosítja az eljárásban részes felek mindegyike számára, hogy megismerjék és megvitassák az ellenérdekű fél által a bírósághoz benyújtott beadványokat és észrevételeket, hanem a felek azon jogát is magában foglalja, hogy tudomást szerezzenek a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokról, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik, és hogy azokat megvitassák. A Bíróság kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények betartása érdekében ugyanis fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemekről, mind pedig az olyan jogi kérdésekről tudomást szerezhessenek és megvitathassák azokat, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország és társai ügyben hozott ítélet 55. és 56. pontját).

 

31      Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bíróság – azután, hogy a rendelkezésére álló, vagy az e célból általa hivatalból elrendelt bizonyításfelvételt követően tudomására jutott tényállási és jogi elemek alapján megállapította, hogy valamely feltétel az irányelv hatálya alá tartozik – az általa hivatalból lefolytatott értékelés során észleli e feltétel tisztességtelen jellegét, főszabály szerint köteles a peres feleket tájékoztatni erről, és felhívni őket arra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírtak szerint, kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.

 

32      Az alapjogvitában szereplő azon nemzeti szabály, amely szerint a semmisségi okot hivatalból észlelő bíróság köteles erről tájékoztatni a feleket, és lehetőséget biztosítani számukra, hogy nyilatkozzanak az érintett jog szerinti érvényesség hiányának esetleges megállapításával kapcsolatban, megfelel e követelménynek.

 

33      A feltétel tisztességtelen jellegének hivatalból történő észlelése esetén a felek kioktatására, valamint a nyilatkozattétel lehetőségének számukra való biztosítására irányuló kötelezettség végezetül nem tekinthető úgy, mint amely önmagában összeegyeztethetetlen az uniós jogrend által biztosított jogok tagállamok általi végrehajtását szabályozó tényleges érvényesülés elvével. Nem vitatott ugyanis, hogy ezen elvet többek között a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgáló olyan elvek figyelembevételével kell alkalmazni, mint például a védelemhez való jog, amelynek a kontradiktórius eljárás elve az egyik eleme (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Asturcom Telecomunicaciones ügyben hozott ítélet 39. pontját).

 

34      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárásban a kontradiktórius eljárás elvét tiszteletben tartva és az irányelv által a fogyasztó számára előírt védelem tényleges érvényesülésének veszélyeztetése nélkül hívta fel mind az ezen eljárásban felperes pénzintézetet, mind pedig az alperes fogyasztót a vitatott szerződési feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelésével kapcsolatos észrevételeik megtételére.

 

35      A fogyasztó számára az ezzel kapcsolatos nyilatkozat megtételére vonatkozóan biztosított e lehetőség megfelel a nemzeti bíróság azon, a jelen ítélet 25. pontjában felidézett kötelezettségének is, hogy adott esetben figyelembe vegye a fogyasztó által kifejezett szándékot, amikor a tisztességtelen feltétel kötelező ereje hiányának tudatában ez utóbbi mégis kijelenti, hogy tiltakozik ennek mellőzése ellen, ezáltal szabad és világos hozzájárulását adja a kérdéses feltételhez.

 

36      Következésképpen az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen. Mindazonáltal a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.

 

A harmadik kérdésről

37      A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni az irányelvet, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel vizsgálata során az lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, sőt kötelezi őt arra, hogy a szerződés valamennyi feltételét megvizsgálja, vagy – éppen ellenkezőleg – a vizsgálatát azon feltételekre kell korlátoznia, amelyeken az általa elbírálandó igény alapul.

 

38      Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az ügyiratból kiderül, hogy az alapügyben a Banif Plus Bank által a Csipai házaspárral szemben indított kereset az általuk kötött kölcsönszerződés 29. pontján alapul, és hogy e feltétel tisztességtelen jellegének vagy annak hiányának meghatározása döntő jelentőségű a Banif Plus Bank által követelt különböző követelések megfizetése iránti kérelem tárgyában hozandó döntés szempontjából.

 

39      A harmadik kérdést tehát úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy az igény alapját képező feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során figyelembe lehet‑e vagy kell‑e venni a szerződés egyéb feltételeit.

 

40      Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ezt azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.

 

41      A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés céljából figyelembe kell vennie a szerződés minden egyéb feltételét.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen. Mindazonáltal a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat.

2)      A nemzeti bíróságnak az általa elbírálandó igény alapjául szolgáló szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés céljából figyelembe kell vennie a szerződés minden egyéb feltételét.

 

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:62011CJ0472:HU:HTML

 

http://eur-lex.europa.eu/JURISIndex.do?ihmlang=hu

 

A felperes ennek kapcsán szeretné leszögezni, hogy

 

• a kereseti kérelemként nem előterjesztett érvénytelenségi okokat a bíróságnak hivatalból észlelnie, vizsgálnia kell, hiszen erre a felperesnek érvelése és tényelőadása van;

 

• amennyiben szükséges, ennek kapcsán akár a fél kérelmétől függetlenül a bizonyítást kell lefolytatnia;

 

• a felperesi bizonyítási indítványok teljesítése, illetve a szerződés aláírásában közreműködő személyek meghallgatása minimális előfeltétele annak, hogy a szerződés létrejöttét (képviseleti jog, írásba foglalás követelménye), tartalmát és terjedelmét (Üzletszabályzat a szerződés részévé vált-e), az egyes rendelkezések minősítését (egyedileg megtárgyalt és egyedileg meg nem tárgyalt feltételek) meg lehessen állapítani, és így a bíróság a hivatalból való észlelés, vizsgálat és megítélés követelményének eleget tudjon tenni.

 

A legnagyobb különbség a tisztességtelen szerződési feltételek okozta, egyes szerződéses kikötések kapcsán jelentkező semmisség és az egész szerződés semmisségét jelentő érvénytelenség (Hpt. 213. §, Ptk. 523. §) között – a hivatalbóli észlelés miatt ide sorolva a szerződés létre nem jöttét is – hogy ezek kapcsán a hivatalbóli észlelés, vizsgálat és megítélés követelménye még súlyosabb. Ugyanakkor nyilván nincs lehetőség arra nyilatkoztatni a fogyasztót, hogy ilyenkor a szerződést magára nézve kötelezőnek ismeri-e le vagy sem, hiszen ahhoz joghatás nem fűződhet.

 

Azaz ilyen speciális jogszabályba ütközés esetében a felek nyilatkozata nélkül kell dönteni és megállapítani a szerződés semmisségét. Legfeljebb azt lehetne mondani, hogy a bíróságnak – magyar bíróságok esetében ez elég ritka – a per során esetleg tájékoztatnia kell a feleket az észlelt semmisségi okról, hogy arra vonatkozóan nyilatkozzanak.

 

[Megjegyzés: ha nem lenne speciális (a Ptk. 209-209/B. §-ot megelőző) semmisségi ok, és valóban eljutnánk a kereseti kérelemként előterjesztett okok vizsgálatához, akkor előállhatna az az eset, hogy részleges érvénytelenségre azt mondja az alperes, hogy ő így nem szerződött volna, ilyenre az akarata nem irányult – ez pedig a szerződési akaratok találkozásának hiánya lenne.]

 

 

 

 

Fentiekből összességben csak azt a következtetést lehet levonni, hogy

 

A)   a Pp. által előírt kötelező jogi képviselet az Irányelv rendelkezésébe, alapelvébe ütközik, így alapjogokat sért,

B)   a Pp-re történő hivatkozással nem lehet a keresetlevél alapján megtagadni az idézés kibocsátását, amennyiben a keresetlevél tartalmazza azon ténybeli és jogi elemeket, melyek alapján a bíróság teljesíteni képes a hivatalbóli eljárási kötelezettségét. E körben a felperes kereseti kérelme nem köti, nem köteles egyenként megjelölni a semmisnek tartott rendelkezéseket, és nem köteles részletes jogi indokolást fűzni ahhoz, hogy miért tartja semmisnek a rendelkezéseket.

 

Tagyon, 2013. június 24.

 

Tisztelettel:

Dr. Marczingós László

A minap került sor a címben szereplő házasításra. Cabernet Sauvignon (50%), Syrah és Merlot szőlőkből készítette olyan alkotás, mely 2007-es évjárata ellenére még messze nincsen a csúcson. Azaz nem is lesz, mert nem csak nálam fogyott el, hanem a pincéből is.

 

Amikor kibontottam, gyönyörű illatfelhő bontakozott ki, és az első kortyok is bársonyosan kellemesek voltak. Kis szellőzést követően azonban a bor “visszazuhant”, fanyarrá változott, és viszonylag sok idő kellett hozzá, hogy újra kibontakozzon. Az illata a nagy vörösborokra jellemző összetettséget árulta el. A fajtajelleg kevésbé meghatározó, de azt sem lehet eltagadni, hogy ne lehetne benne beazonosítani az egyes összetevőket.

 

Az íz is olyan “nagyboros”, sok tannin, erős bor, kicsit nekem sok alkohol, valahogy ez a bor szép, de még messze nem az, ami lehetett volna. Önmagában borozgatni a cuvée nem igazán ajánlott, ám ha ételhez párosítjuk, akkor a legösszetettebb húsokhoz ajánlanám: vadak, marha, földes ízek, gomba. Még az erdei gyümölcsöket sem igazán tudom mellé elképzelni. Súlyos eset.  Azt mondom, hogy olyan, mintha a lábamon is húzná a szőrt. Mindennek ellenére harmonikus bor, újra kellemes meglepetés. De az ehhez hasonló, igen fajsúlyos borok kimaradnak az esti borozgatásból. És ez nem is baj. Más alkalomra illik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nehéz a zenéről írni általában, és még nehezebb a komolyzenéről. Pláne úgy, hogy zenei alapműveltségem eléggé hiányos. Miért is? Mert abba a „rendszerváltó” generációba tartozom, ahol elkezdett összeroppanni az oktatás, mégis, amikor visszatekintünk a múltba, a tanítás színvonala hihetetlenül erősnek mutatkozik. A Kaffka Margit Gimnázium már nem létezik, csak a falai állnak. De ez így nem is igaz, hiszen a Szent Margit Gimnázium volt és van, a szocialista égisz alatt futó évtizedek a magyar történelem apró, ám eleven emlékei. Ha mást nem mondunk, adtak nekünk egy Hoffman Rózsát…

 

A gimnáziumi zenetanítás roppant mostoha viszonyok között létezett. Egy fokkal talán még az általános iskolai oktatás szintjét sem érte el. Valahogy a rendszer nem érezte fontosnak, hogy az általános műveltség részévé tegye a zeneirodalmat, a zeneelméleti alapfogalmakat, etc. A heti egy óra édeskevés volt mindenre. Ha anno általános iskolában egyes pedagógusok nem érezték volna szükségességét annak, hogy az osztály érdeklődőbb részét bérletesként vigyék az Erkelbe, akkor még az a minimális kép sem alakulhatott volna ki, ami egyébként kialakult.

 

A zenei műveltség hiányát akkor tapasztaltam meg mellszorítóan, amikor az ELTE jogi karában felvételijére kellett készülnöm. Ugyanis a tizenvalahányszoros túljelentkezés körében nem volt elegendő a gimnáziumi tananyag tökéletes ismerete, az csak beugró volt a lényeges kérdésekhez. Irodalom – történelem – zene – egyéb tudományágak párhuzamos követése, a kapcsolódási pontok ismerete volt a vízválasztó. Így tehát nekem is vért kellett izzadnom, hogy a nem tanított ismereteket elsajátítsam. Ám nem szabad elfeledni, hogy a felvételire összetákolt tudás nem mély tudás, nem az az ismeret, melyre alapozni lehetne.

 

Az egyetemi évek alatt a hangsúly főként a színházra tevődött át, és még szerencsénk volt, hogy az összes nagy színészt láthattuk a klasszikus darabokban. A halhatatlanok halálával, és a minőségi, klasszikus darabok színrevitelének elfogytával, szomorúan kellett megállapítani, hogy a polgári kultúra köre összement, összezsugorodott, ugyanis a befogadó közönség igény-szintje úgy esett, mintha a kútba lökték volna.

 

A színházakból nem dobták ki a nem illő öltözetben megjelenő embereket. Hovatovább ott tartunk, hogy az Opera első soraiban büdös turisták ülnek szakadt farmerben, koszhadt hátizsákjaival. Be is fejeztem az Opera látogatását. Az Erkelben mindennapos téma volt, hogy a betérő vendégek elővették alumínium elemózsiás ládikójukat, és előadás alatt gond nélkül elmajszolták körözöttes zsemléjüket.

 

A színházakban a nagy színműveket felváltották a percnyi szórakozást ígérő vígművek, melyekkel önmagukban nem lenne gond, de az már elviselhetetlen, hogy ez maradjon. Egyetemi évek alatt irodalomtörténeti utazást lehetett végigvinni az ország legjobb színházai révén, és akárki akármit mond, ez mára gyakorlatilag megszűnt.

 

Idősödvén, befogadóbban nyitottunk évekkel ezelőtt a komolyzene irányába. Ám itt sem úgy megy, hogy az ember csak beül egy neves zongorista hangversenyére, mert önmagában az feldolgozhatatlan, hogy bejön egy frakkos művész, meghajol, és belecsap a billentyűkbe. Ebbe az ember vagy beleszületik, vagy kis korától módszeresen beletanul, vagy felnőtten igyekszik felkészülni. És még akkor is ott van a „rizikó faktor”: vagy bejön, vagy nem.

 

A kedvet – mondhatnám természetesen – Vásáry Tamás koncertsorozatai jelentették. Legyen szó akár a „A zenén túl” c. televízióban is leadott sorozatról, avagy „A zongorán túl” c. Zeneakadémián kezdett, majd a Festetics Palotában befejezett sorozatról szó. Vásáry Tamás pont úgy kötött össze embereket, zenét, történelmet, mely már egyszer – némi kényszerből is – már megfogott, és hosszú évek elteltével sorra idéződtek fel az emlékek, személyek, évszámok, történetek. A próza és a zene kapcsolása feltörte a zárat, kinyílt a kapu, és egyszerre csak szomjazni kezdtem ezt a tudást is.

 

A Vásáry koncerteket már bátran követték az önálló zongora estek, kamarakoncertek, jön a hegedű sorozat, és most olyan intenzitással kaptam meg a kamarazenét, hogy az már írásra kényszerített.

 

Nos, odáig már eljutottam, hogy (majdnem) tökéletesen tisztában vagyok azzal, mit jelent hazánknak és a világnak Várjon Dénes neve, személye. Várjon Dénes 2012 decemberében megtartott koncertje (Beethoven: D-dúr szonáta, op.10/3, Beethoven: c-moll szonáta, op.13*** Janacek: Ködben, Schumann: Szimfonikus etűdök, op.13) nagy hatással volt rám. Pláne azért, mert olyan közel ülök a hangszerhez, hogy a bal kezemmel szinte elérem a c5 hangot. A Festetics Palota gyönyörű terme és a relatív kis lélekszámú közönség amúgy is némi arisztokratikusságot kölcsönöz minden eseménynek. A hallgatóság rendkívül vegyes, ám minden egyes embert összeköt és egyenlővé tesz a zene szeretete és tisztelete.

 

Az elmúlt és a következő hétvége a kamarazene jegyében telt és telik el. Várjon Dénesnek, illetve feleségének, Simon Izabellának köszönhetően olyan koncert sorozat állt össze, melyhez foghatóról még csak nem is hallottam. De ahogyan elnézem, van rá sansz, hogy nem is fogok – de erről később szólnék.

 

A „Robert Schumann és a Dávid-szövetség” cím alatt megálmodott négy napos zene ünnepe olyan előadókat sodort az életembe, akikről – bevallom – nem igazán tudtam nagyon sokat. Azt hiszem, a legjobb, ha az egyes művekhez főzött (rémesen naiv) gondolataim mentén mutatnám be őket.

 

Bach: Gambaszonáta (Isserlis, Rados)

 

Rados Ferenc nevét illett volna ismernem, ám bevallom, utána kellett olvasnom. Ám nem lehet szerepem abban, hogy botcsinálta bloggerként összehordjak butaságokat róla, így csak annyit mondhatok, hogy egy teljesen más dimenziót jelentett jelenléte, játéka, és a többi művészre gyakorolt hatása, mint amit gondolhatnék csupán olvasmányaim alapján.

 

Steven Isserlis a másik meglepetés. Megjelenése nem utalt valami sztárra, ünnepelt művészre. Szinte észrevétlenül jött be a terembe, keresett csellójának egy stabil letámasztási pontot, majd a tőlem karnyújtásnyira lévő hangszeréből olyan minden átható zene csendült fel, melyet egyetlen hangrögzítő berendezés sem képes visszaadni.

 

Az eltelt időben persze igyekeztem utánanézni, ők ketten mitől mások, mitől többek. Nagy valószínűség szerint abban, hogy a hangszer kezelése és a zenéről alkotott gondolataik úgy találkoztak, hogy a hangokat szinte nem is lehet különválasztani, eggyé olvad minden a légtérben. Esküszöm, hogy hiába játszott Isserlis előttem kb. 1,5 méterre, egyszerűen nem vettem észre hibákat. A vonót úgy kezeli, hogy az döbbenetes, ahogyan a nagykönyvben leírják. Az elhaló hangok tényleg elhalnak, nincsen szakadozás, az erőteljes az erőteljes, a halk az tényleg halk. A csellója – ami egyébként törzsutas lehetne a világ bármelyik repülőgépén – egy olyan különleges hangzású műremek, mely csodálatosságát csak akkor észlelhetem, ha utána meghallgatok egy pusztán méregdrága más hangszert.

 

Brahms: e-moll szonáta, op. 38 (Isserlis, Várjon)

 

Ez a szonáta engem elkápráztatott. Csak arra emlékszem, hogy a szünetben odarohantam Jakobi Lászlóhoz, és közöltem velem, hogy ez a darab és ez az előadás mindent visz. Kész.

 

Steven Isserlis talán ebben a szonátában teljesedett ki leginkább – remélem, nem sokat tévedek – hiszen olyan technikát követelt meg tőle, melyet még nézni is szédítő volt. Az az energia, mellyen a csellót szinte önmagába olvasztja, eggyé válik a hangszerrel, nem képes tévedni. A látszólag legkeményebb mozdulat sem képes tévedni, szavakat sem találok rá. Ha akkor és ott vége lett volna a koncertnek, már minden megköszöntem volna mindenkinek.

 

Clara Schumann: 3 románc hegedűre és zongorára, op. 22 (Gowers, Várjon)

 

Katharine Gowers hegedűjátéka számomra vérprofi volt, de nincsen meg az a tapasztalatom, hogy értékmérő legyek. Minden viszonyítás kérdése. Egy biztos, halálos nyugalommal, magabiztossággal kezelte a hangszerét. Ahogyan életrajzát olvasom, tanulmányai és gyakorlata pont elegendő alapot is nyújt a biztos kézhez. A románcok talán nem a legnehezebb előadásmódot követelték meg, és Brahms után ez nem is volt baj.

 

Schumann: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47 (Simon, Gowers, Hallam, Isserlis)

 

A három vonós hangszert Simon Izabella kísérte zongorán. Könnyed darab, engem kifejezetten szórakoztatott. Isserlis szinte mesterkurzust tartott, pláne azért, mert Andrea Hallam az egyik legfiatalabb művészként játszott. Brácsája számomra talán egy cseppet halkabb játékot szólaltatott meg, mint amit reméltem. Nem tudom, hogy ez a visszafogottság magából a darabból adódott, vagy izgalomból, avagy maga a hangszer jellemzője volt. Talán itt a legjobb megjegyezni, hogy a terem nagysága miatt a hegedű, a brácsa és a cselló hangereje tökéletes volt. A cselló mély hangjai során az intarziás parketta szinte beleremegett, a tökéletes magas hangok pedig csendültek a tükrök között.

 

Debussy: G-dúr zongoratrió (Gowers, Isserlis, Simon)

 

Simon Izabelláról annyit tudok olvasmányaim alapján, hogy a kamarazene egyik legjobbja, akár tanári, akár előadói minőségében is beszélnek róla. Az est során motorja lett a zenének és magának a maratoni koncertnek.

 

Egy Debussy darab bármikor jöhet. De érdekes módon, valahogy ez a darab maradt meg bennem legkevésbé. Nem tudom okát megmondani. Most azonban újra meghallgattam, és előjött minden emlék. A hegedű és a cselló játszadozása, egymás ismétlése, reflektálása. Egyébként meg lehet, pont akkor kalandoztak el gondolataim a zene szárnyán… De a második tétel kezdete miatt már soha nem fogom elfelejteni, megtaláltam a kapaszkodót, melyre emlékeimet felfűzhetem.

 

Schumann: Frauenliebe und Leben, op. 42 (Mester, Simon)

 

Mester Viktória mezzoszoprán hangja a termet úgy töltötte ki, hogy még a Magyar Rádió márványtermébe is maradt bőven. A közönségből sokan nagy elismeréssel nyilatkoztak róla. Egy biztos, engem meggyőzött, való igaz, hogy nem lehet rá nem odafigyelni. Ám közhelyeket nem érdemes sorolni. ezt követően a nevére külön odafigyelek!

 

Debussy: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára (Kaczander, Bársony, Vigh)

 

Ez egy önmagában is érdekes előadás volt, mert fuvola még akkor sem lehetett volna közelebb, ha konkrétan a kezemben tartom. Törékeny hangszer törékeny művésznő kezében. Sajnos szinte semmit nem tudtam utána olvasni a művésznő életpályájának.

 

Víg Andreát már láttam játszani, és remélem, lesz még rá alkalmam. Mivel egy hárfa gondolatokat összegyűjtő írás érlelődik bennem, kicsit később külön visszatérek rá.

 

Bársony Péterről nem igazán tudok sokat. Ám önmagában az, hogy most májusban a fiatal művész a Carnegie Hall-ban debütál, sokat mondó. Saját honlapját elolvasván azon gondolkodom, vajon mennyi kiváló művészünk ragad hazai ismeretlenségbe a polgári posvány miatt?

 

Schumann: Kreisleriana, op. 16 (Rados)

 

Hadd kezdjem a végén. A közönség állva tapsolta meg. A rendkívül szép művet légies könnyedséggel adta vissza. A szünetben Jakobi úr mesélt róla. Tulajdonképpen alig van olyan mai magyar művész, aki ne a keze alól nőtt volna ki.

 

Mivel Rados Ferenc nem koncertezik, nem ismerik. Az már más kérdés, hogy pusztán ezért merülhet-e feledésbe, vagy relatív ismeretlenségbe? A világ közvéleménye jobban ismeri, mint mi? Most több zenei videót is megnéztem a youtube oldalain, és élvezhettem zenéjét, másfelől már tudom, hogy nem egy ad hoc kapcsolat Várjon Dénessel és barátaival.

 

A Koncert este 9 óra felé végződött. A rögtönzött büfében mindenki készült az éjszakára. Érthetetlen, de a bérleteket maximális számban eladta a szervező, mégis vagy 1/3-a hiányzott a közönségnek. És erre nekem Húsvét kevés indok. Ugyanis nem ismerek olyan vallási vagy kulturális szabályt, mely alapján tilos megjelenni egy ilyen eseményen.

 

Az „éjszakai rész” folytatódott:

 

Brahms: Szerelmi dalkeringők, op. 52 (Bátori, Mester, Muck, Jekl, Simon, Várjon)

 

Csak nagyon halkan bevallom, a német dalok nem a kedvenceim. Annak ellenére, hogy a remek énekeseket elismerem, kedvelem. De a német nyelv oly rideg a fülemnek.

 

Clara Schumann: Románc zongorára, op. 21/1 (Várjon)

 

Itt megint lazítottunk egy kicsit. És el kell mondanom, hogy a két nap majd 10 órai zenei anyaga nem vált unalmassá, ugyanis a műsorszámok rafinált összeállítása miatt a nagy figyelmet megkövetelő darabokat a könnyedebbek lelazították. Persze, ezt csak az én fülem és agyam mondatja velem, a hangszert művelő művészeknek lehet, teljesen más a véleményük. De ettől még én maradok a közönség…

 

Schumann: 3 románc csellóra és zongorára, op. 94 (Isserlis, Rados)

 

Egy újabb Isserlis élmény következett, és remélem, ismeretlenül is megbocsát Rados Ferenc, hogy nem őt emelem ki.

 

Brahms: d-moll szonáta, op. 108 és Joachim: Albumblatt (Keller, Várjon)

 

Keller András nevét még én is ismertem. Azért a Concerto Budapest (volt Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar) karnagya jóval nagyobb ismeretséget kapott a zenekar kapcsán, mint talán mások. Ettől eltekintve hegedűjátéka nagy élmény volt. Mivel Katharine Gowers előadásával tudtam összehasonlítani, egy kicsit idegesebben kezdett, majd „lenyugodván” igazán meggyőzővé vált.

 

Fauré: g-moll szonáta csellóra és zongorára, op. 117 (Isserlis, Várjon)

 

Az este egyik legszebb darabja. Igazán emlékezetessé vált számomra. Ebben még el kell mélyednem, utána olvasnom. Ugyanis ennél a darabnál vettem észre, hogy annyira kikapcsoltam az agyamat, hogy majd elfelejtettem levegőt venni. Erre figyelni kell!

 

Schumann: Bilder aus Osten (Képek keletről), op. 66 és Brahms: Keringők négykézre, op. 39 – Válogatás (Simon, Várjon)

 

Az első darab kifejezetten tetszett! A másodikról pedig csak annyit mondhatok, hogy kedvem lett volna keringőzni.

 

Brahms: G-dúr szonáta, op. 78 (Hallam, Simon)

 

Andrea Hallam megmutatta nekem, hogy van benne spiritusz és erő. Brahms szonátája nagyon tetszett. De bevallom, már nagyon fáradt a közönség.

 

Közreműködnek többek között: Rohmann Ditta, Mali Emese, Fejérvári Zoltán …

 

Mendelssohn: D-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 58 (Rohmann, Mali)

 

Mint megtudtam, Rohmann Ditta nagyon nem kezdő. Ugyan roppant fiatalnak tűnt, de biztos hangszerkezelése ennek ellentmondott. Mégis az ő játékánál lehetett felismerni, hogy a tökéletes technika és játék fölött is van valami, amihez nagy gyakorlat, életkor és tapasztalat kell. Valahogy úgy tudnám a magam módján megfogalmazni, hogy hiába a lassan 20 éves joggyakorlatom, tanítani nem mernék, mert nem érzek magamban annyi pluszt, mely a napi tudomány fölé emelne. Bölcsesség kell hozzá.

 

Van a youtube-on egy film, mely Isserlis mesterkurzusába ad bepillantást. Ott van a lényeg valahol…

 

Schumann: Nachtstücke (Éjszakai darabok), op. 23 (Fejérvári)

 

Fejérvári Zoltán nagyon fiatal titán. Kicsit talán bizonytalanul, idegesen kezdte a darabot, majd feloldódott és egyre lazábban, nagy kedvvel játszotta végig. Nagyon érdekelne, mit hoz a jövő vele kapcsolatban.

 

Mendelssohn: Notturno a Szentivánéji álomból (Keller, Rohmann, Várjon)

Schumann: Abendlied (Simon, Várjon)

 

Fél kettő felé járt már az óra. Szép lezárása volt az estének, az éjszakának, így a maroknyi közönség tökéletes elégedettséggel térhetett aludni. És pont itt következik a lényeg:

 

Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a magyar értelmiség odáig süllyedt, hogy egy ilyen koncert ennyire kevés nézőt vonzzon. Hiába van bizonytalanság a társadalomban politikai, egzisztenciális és morális értelemben, ha az értelmiség nem képes a szinte ingyen látogatható koncertet szívügyének tekinteni, akkor nagyon nagy a baj.

 

Jómagam a komolyzene kisiskolás nebulója vagyok, de a két nap kedvéért 700 km-t vezettem. A teljes koncertsorozat 4 napjára összesen 12.000.-Ft volt a legdrágább jegy, az éjszakai koncertek belépője 1.000.-Ft – nem elírás – egyezer forint volt. Nem érdemes anyagiakra fogni az érdektelenséget. És azt sem érdemes felemlegetni, hogy a kamarazene valamilyen sokadrangúbb műfaj, mert ez egyszerűen nem igaz.

 

Inkább arról van szó, hogy az értelmiséget is utolérte a saját magával szembeni igénytelenség, a mindent feladás, a teljes apátia. És ebből a körből nem lehet kitörni politikai szólamokkal, avagy anyagi felemelkedéssel, ugyanis a mai fiatalok érdeklődésének teljes hiánya mindennél sokatmondóbb. Ugyanis hol voltak a zeneakadémisták, vagy a konzervatóriumi növendékek? Sehol. És ez mindent elmond. Teljes az érdektelenség…

Belügyminisztérium

1051 Budapest, József Attila utca 2-4.
1903 Budapest, Pf.: 314.

[email protected]

 

Dr. Pintér Sándor

belügyminiszter

r é s z é r e

 

 

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

 

2013. március 14. napján egy tárgyaláson kellett megjelennem a Fővárosi Törvényszéken 12.30-kor. Mivel ismertem az időjárási előrejelzéseket, bőven hagytam időt az utazásra.

A legutóbbi nagy havazás kapcsán volt összehasonlításai alapom, hogy a Nemzeti Együttműködési Rendszerében mire számíthatok a hatóságoktól és a közútkezelőtől, ugyanis akkor sem volt képes az illetékes közútkezelő a megfelelő komolysággal ellátni feladatát. Erre tekintettel ügyvédjelöltem, és közúti teherszállítással foglalkozó ügyfeleimtől kértem segítséget az időjárási- és útállapotok ellenőrzése érdekében.

Zánka és Tagyon (lakóhelyem és irodám) között a helyi traktorosok megoldják a hó eltakarítását. Zánka térségében egy munkagép folyamatosan sózott és takarított, azonban Balatonfüred térségében már azt kellett megtapasztalnom, hogy a közút kezelője ügyet sem vet a problémára, így 10-11 óra között gyakorlatilag szűz hóban hajtottam Budapest irányába. szeretném hozzátenni, hogy súlyos szélátfúvások nem voltak.

Az M7-es autópálya jól utazható volt, az erősödő szél ellenére a burkolat jó tapadást biztosított.

Bírósági tárgyalásomat befejezvén megebédeltem, biztosítást kötöttem, majd elindultunk feleségemmel Szlovénia irányába az M7-es autópályán. Ekkor már hallottuk, olvastuk, hogy Nagykanizsa térségében baleset történt, így torlódás alakult ki. Álláspontunk az volt, hogy amennyiben nem lehet továbbhaladni, úgy hazamegyünk, és lemondunk olaszországi utunkról, hiszen eredetileg Padovában kellett volna töltenem majdnem egy hetet.

Az M7-es jól járható volt, azonban a Vál-völgyi pihenő körzetében már feltorlódott a sor, így az OMV benzinkútnál visszafordultunk.

 

Tömeges balesetek történtek az M7-es autópálya mindkét oldalán Szabadbattyán és Polgárdi között, az elsődleges információk szerint több ember beszorult a roncsokba – közölte a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője csütörtökön az MTI-vel.

(http://hvg.hu/cegauto.kozlekedes/20130314_Ujabb_tomegkarambol_az_M7esen_tobben_a_r) 14.57

Ha a megyei katasztrófavédelem már beleavatkozott az ügybe, akkor kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy volt oka ennek. Ugyanis a hvg.hu már csütörtök 12.11 órakor arról számolt be, hogy ötméteresre csökkent a látótávolság az M7-esen.

Tehát két alternatíva állt rendelkezésemre a döntéshozatal során, ha már a hazajutás eleve nem volt lehetséges. Vagy maradok Budapesten egy szállodában, vagy Ausztria felé elhagyom az országot, hiszen nyugati szomszédjainknál a hó ismert jelenség, és általában felkészülnek a szükséges munkálatokra, nem csupán beszélnek róla.

Itt szeretném kikérni az Ön pökhendi és a felelősséget megkerülő nyilatkozatait a magam nevében. Az általam használt szgk. kapcsán pont egy hete végzett teljes felújítást és karbantartást a szakszerviz. A hólánc egész évben nálam van, minden szükséges technikai segédeszközt magamnál hordok állandó jelleggel. Habár eredeti tervem szerint a hosszú hétvégét kikapcsolódással töltöttem volna, csütörtök délután már nem ez volt a legelős szempont. Biztonságba szerettem volna kerülni egy európai ország európai főközlekedési útvonalait használva. Ha bárki egy szóval is említette volna 16.00 óra körül, hogy az M1 járhatatlan, akkor maradok Budapesten, és most nem írnék levelet Önnek.

Le kell azonban szögezni, hogy a 2013. január közepén leesett hó nagyságrendekkel volt nagyobb, és a hozzá társult viharos erejű szél sem volt kisebb a Balaton – Bakony térségében, Miniszterelnök úr mégsem tett látogatást Önnel együtt szerény tagyoni otthonunkban.

 

A hvg.hu 15.48 órakor tette közzé azt a hírt, hogy az ÁAK információs oldala leállt. Ugyanez az oldal 16.49 órakor közölte az alábbi felhívást:

„A rendőrség azt kéri, senki ne induljon útnak gépkocsival a rossz időjárásra való tekintettel – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatának sajtóügyeletese csütörtökön az MTI-vel.

András Tamás rendőr főhadnagy azt követően tette közzé a felhívást, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat a legmagasabb fokú, piros riasztást adott ki több dunántúli megyében az erős hófúvás miatt.

E szerint Fejér, Veszprém, Zala, Somogy és Komárom-Esztergom megye több térségében erős hófúvásra kell készülni, amely magas hótorlaszokat emelhet.

Szintén az erős hófúvás miatt Csongrád, Békés és Hajdú-Bihar megye kivételével az egész országban első-, vagy másodfokú figyelmeztetés van érvényben.

A veszélyjelzés szerint az ország nyugati felében mindenhol, de az ország északkeleti felében is várhatóak viharos széllökések. Emellett az ország keleti megyéiben a jelentős mennyiségű eső miatt, több területen az intenzív havazás miatt is figyelmeztet a meteorológiai szolgálat.”

Ebben a pillanatban azonban már beleszaladtunk az Ön által alárendelt szervezetek által felállított „egércsapdába.” Ugyanis a www.police.hu oldal az alábbit tette közzé:

   Kamionstopot vezettek be a 13-as úton

A 13-as útról a kamionforgalmat a Komárom és az M1-es autópálya közti körforgalomnál a Komáromot elkerülő útra terelik a csütörtöki havazás miatt, Kisbérnél pedig a 81-es és 13-as számú főút kereszteződésénél a kamionokat visszafordítják a 81-es számú főútra. A tehergépjárművek számára a komáromi ipari park parkolóját jelölték ki várakozóhelyként – olvasható a police.hu oldalon.

Komárom-Esztergom megyében nehezen járhatók az utak, ezért a megyei rendőr-főkapitányság azt kéri, aki teheti, ne induljon útnak, akik pedig úton vannak, legyenek körültekintők és türelmesek, “tartsanak nagyobb követési távolságot, és az útviszonyoknak megfelelően válasszák meg járművük sebességét”.

Felhívták a figyelmet arra, hogy akinek szükséges, lehetőség szerint csak téli gumival felszerelt járművel induljon útnak, és használja a biztonsági övet. Az autókban legyen elegendő üzemanyag, hólapát, takaró és meleg ital arra az esetre, ha elakadnának – tették hozzá. Beszámoltak ugyanakkor arról, hogy megszűnt a forgalomkorlátozás az M1-es autópályán, ami “lassan, de járható”, azonban torlódás még lehet a Győr felé vezető oldalon, a 77-es kilométerszelvénynél.

 

Itt vetődik fel tehát annak a Komárom-Esztergom megyei ügyeletes tisztnek a jogi felelőssége – akivel egyébként volt szerencsém több ízben is telefonon beszélni – hiszen az állítása nem csupán szakmaiatlan és ténybelileg volt téves, hanem a kialakult szituációban megbocsáthatatlanul nyegle is volt az állandóan hangoztatott klisék ismételgetésével.

 

Nézzük meg, mi lett volna a kötelezettsége az érintett rendőri szerveknek.

A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet így rendelkezik az un. biztonsági intézkedések körében:

 

10. § (2) Biztonsági intézkedés keretében terület lezárására kell intézkedni

a) természeti vagy ipari katasztrófa, valamint annak veszélye esetén,

b) tűzeset, műszaki mentés helyszínén,

 

11. § (1) A helyszínt biztosító rendőr

g) az eseményt szolgálati elöljárójának azonnal jelenti,

 (2) A helyszínről való bevonulása után a rendőr írásban jelenti, hogy

a) kinek a felhívására vagy utasítására, mikor érkezett a helyszínre,

 

12. § (1) Közlekedési baleset helyszínén a rendőr a hatáskörébe nem tartozó ügyekben a helyszín megtekintése vagy a szemle lefolytatása érdekében az ügyeletet értesíti. A baleseti helyszínelő kiérkezéséig a rendőr gondoskodik az elsődleges intézkedések megtételére – különös tekintettel az elsősegélynyújtásra, értesítés adásra, helyszínbiztosításra, tanúkutatásra, adatgyűjtésre, kárelhárításra, a forgalom folyamatosságának biztosítására -, a kiérkezést követően segíti a baleseti helyszínelő munkáját, elvégzi a rábízott feladatokat, különös tekintettel a forgalomirányításra, valamint a helyszínfelmérésre.

 

A szolgálati szabályzat külön kiemeli az eljárási normákat katasztrófa esetére:

 

13. § (1) Katasztrófa bekövetkezésének vagy veszélyének észlelése, vagy erre utaló bejelentés esetén a rendőr haladéktalanul gondoskodik az elhárításra jogosult hatóságok és szervek ügyeleten keresztül történő értesítéséről. A rendőr jelentést tesz a rendőrség ügyeletesének, aki az észlelésről vagy a bejelentésről haladéktalanul értesíti a területileg illetékes katasztrófavédelmi szerv ügyeleti szolgálatát.

(2) Katasztrófa helyszínén a rendőr az elhárításra jogosult hatóságok és szervek megérkezéséig intézkedik

a) a közbiztonság és az adott helyzetben elvárható rend fenntartására, valamint ennek helyreállítására,

b) a helyszín, valamint a helyszínre érkező különböző mentőegységek zavartalan munkájának biztosítására, továbbá

c) közreműködik a forgalom lezárásában és elterelésében, valamint az élet- és vagyonmentésben.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szerven kívül értesíteni kell

a) tűz vagy műszaki mentés esetén a tűzoltóságot,

b) a veszélyeztetett terület lakóit, ha a tűzesetet vagy a műszaki mentést szükségessé tevő eseményt nem észlelték, valamint

c) árvízveszély esetén az illetékes önkormányzat polgármesterét.

(4) A rendőr a kialakult helyzetről és a megtett intézkedésekről a szolgálati helyére történő bevonulása után haladéktalanul írásos jelentést készít.

(5) A katasztrófa elleni védekezés során a rendőr közreműködik

a) a lakosság és a határforgalomban résztvevők tájékoztatásában,

b) a végrehajtandó személyi és anyag, jármű vegyi-sugármentesítési feladatok biztosításában, az egészségügyi és a járványügyi rendszabályok betartatásában,

c) a veszélyes szállítmányok kiömlése, szivárgása esetén a riasztási és biztosítási feladatokban, a sugárzó anyagok felfedezése esetén meghatározott eljárásban, valamint

d) a szomszédos országok területéről átsodródó mérgező vagy sugárszennyezett felhők esetén a riasztásban, a szükséges, a védekezés hatékonyságát növelő intézkedések megtételében.

(6) Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv katasztrófa vagy annak veszélye esetén soron kívül biztosítja

a) a mentő és segítő erők államhatáron történő átkelését, felvezetését, határátléptetését,

b) a nemzetközi polgári védelmi, valamint a katasztrófavédelemben részt vevő erők, eszközök határterületen történő mozgását, továbbá az egyszerűsített vagy a határátkelőhelyen kívüli átléptetését, valamint

c) az államhatár veszélyeztetett szakaszának lezárását, továbbá a rendészeti célú határbiztosítási feladatok végrehajtását.

 

A szolgálati szabályzat alapján egyértelmű:

 

a)    Az M1-es autópályán kialakult időjárási viszontagságok mellett joggal merült fel a kérdés, ha már nem rendeltek el tilalmat a kamionok közlekedésére nézve, illetve azok egy jelentős része eleve balesetveszélyesen közlekedett, akkor ugyan hol volt a rendőri jelenlét az utakról. A minap Csopakon 9, azaz kilenc csillogó-villogó járőrautó volt azzal elfoglalva, hogy a járművezetőket egrecírozza. A rendőri szervek közlekedéssel foglalkozó „ágazata” szinte csak a költségvetés bevételi oldalát szolgáló bírságolásokkal foglalkozik, és látványosan távol tartja magát mindazon feladatok ellátásától, mely a biztonságos közlekedést szolgálná. Ugyanis Ön hiába panaszkodik a járművezetők felelősségére, ha a rend őreit nem érdekli a gépjárművek műszaki állapota, és az autóvezetők jelentős része eleve alkalmatlan gumival vág neki az útnak. Ugyanúgy nem érdekli Önt, hogy az autópályák használata során a vezetők döntő többsége nem tartja be a jobbra tartási kötelezettséget, így a mindennapi forgalom eleve magában rejti a kockázatot. Az autópályák rendőrőrei kizárólag a sebességméréssel foglalkoznak, így az évek óta tartó szokások ismeretében előre borítékolhatóak voltak a szörnyű balesetek. Azaz Önnek nincsen morális joga arra, hogy bárkit hibáztasson, amikor Ön sem tesz meg szinte semmit annak érdekében, hogy a rendőrség azt a feladatot lássa el, melyet a szakmai szabályok és a tételes jogi szabályozás előír.

 

b)    A már bekövetkezett közlekedési balesetek kapcsán az illetékes ügyeletes tisztnek több forrásból kellett tényszerű információval rendelkeznie. Az M1-es autópályán kialakult veszélyhelyzet és a már bekövetkezett balesetek miatt intézkedési kötelezettsége alakult ki. Legyen az biztonsági intézkedés, avagy a katasztrófa bekövetkezési lehetőség, bekövetkezése esetén követendő eljárás. Amikor az ügyeletes tiszt közleményét 17.45-kor közzétette a hvg.hu, már ott álltunk több ezer autóssal a csapdában. Két helyen lehetett volna forgalomszervezéssel megoldani a helyzetet, vagy csökkenteni a problémákat. A Tatabánya előtti közlekedési csomópontokban nem engedik fel a járműveket a pályára, illetve az oda érkezőket leterelik onnan. Ezen túlmenően lehetőség lett volna egészen a 13-as úti csomópontnál is visszafordítani a járműveket Budapest irányába, hiszen erre a csomópont kialakítása remekül megfelelt. A 13-as út Komárom irányában ugyan járhatatlan volt, ám az M1-es csomópont nem. Az ÁAK munkagépeinek legalább ezt kellett volna külön odafigyeléssel takarítaniuk, de erre vissza kell térni a későbbiekben.

 

c)    Csütörtökön 18.00 óra felé hívtam fel, illetve próbáltam felhívni a segélyhívó számokat, azonban egyik sem felelt. Ezért megcsörgettem az ORFK központi számát, és bemutatkozásomkor azért közöltem, hogy ügyvéd vagyok, hogy valójában kapcsolják nekem az ügyeletes tisztet. Az ORFK központja egész éjszaka segített a vonalak kapcsolásában. Az ügyeletes tiszttel közöltem a kialakult helyzetet részletesen. Nagyon remélem, hogy a rögzített beszélgetést nem törölték valamilyen mögöttes érdek, vagy furcsa műszaki hiba miatt, ugyanis annak visszahallgatását követően hűen rögzíthető a tényállás. Ugyanis lehet, most már tévedek az időpontokban.

 

d)    Az ORFK ügyelete lekapcsolt a megyei ügyeletre, és ott az eljáró tiszt azt közölte velem, mellékrendű utakról próbálnak hókotrót az autópályára juttatni. Ezzel kapcsolatos álláspontom az volt, hogy már a gondolat is rossz, hiszen Győrből kellene forgalommal szemben felvezetni a munkagépeket és megtisztítani az utat, hogy a keresztbefordult kamiont menteni lehessen. Érdekes, hogy egy tűoltósági darus kocsit (négytengelyes) láttunk dolgozni Tatabánya körzetében, ám az a dolga végeztével nem indult meg rendőri felvezetéssel Győr irányába a pálya ellentétes oldalán. Ugyanis nevetséges arra hivatkozni, hogy a „forgalommal szemben nem lehet közlekedni”, amikor a szolgálati szabályzat alapján kötelessége lett volna a forgalmat úgy elterelni, hogy a baleset helyszínei megközelíthetőek legyenek. Az ostobaság és a jogsértés nem lehet mentőöv a rendőrség az végső soron az Ön számára.

 

A két ügyeletes tiszttől kértem, hogy intézkedjenek a védőkorlát átvágásáról és szervezetten fordítsák vissza a forgalmat Budapest irányába. (Ha már a pálya csomópontokat nem használták erre.)

 

A megyei ügyelet tiszt ezt gyakorlatilag megtagadta és azzal rázott le, hogy neki fontos dolga van, és lecsapta a telefont. Az ORFK ügyeletes tisztje azt közölte velem, hogy majd megfontolják.

2013. március 14-én, este 22.00 óra körül az alábbi állapot bontakozott ki:

 

A)   Az ÁAK munkagépeit senki nem látta a pályán délelőtt óta. A Magyar Közút Nonprofit Zrt üzemeltetési igazgatója ma délelőtt telefonon arról tájékoztatott, hogy az ÁAK csak 2013. március 15-én kérte a segítségüket, így 2 db hómarót indítottak útba Győr és szeged irányából segítségül. Több mint három tucat hómarójukkal az ország többi útvonalát próbálták rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotba hozni. Tudomásuk szerint a 13-as főúton 4 méteres hótorlaszok alakultak ki, de nem volt arról tudomásuk, hogy az M1 és 13-as ót csomópontjában ne lehetett volna közlekedni.

 

B)   A megyei ügyeletes tiszt a beavatkozások fontossági sorrendjét úgy állította fel – saját közlése szerint – hogy Kisbér térségének állapotát fontosabbnak tartotta, mint az autópályán rekedt sok ezer járművét, vezetőjét, utasát.

 

C)   Az ORFK-t 20.41 órakor hívtam fel, és egy hölggyel beszéltem, aki közölte, hogy felállították a „törzset” és mindenki jobban tudja nálam, hogy mi a helyzet és mit kell tennie. Sajnos Önök a „törzs” letagadják most, és létrejöttét másnap délelőttre teszik. Az ORFK-t 21.00 órakor is felhívtam, majd 21.42-kor ismét érdeklődtem. 22.42-kor még mindig gondolkodott az ORFK. A péntek hajnali 01:01 órakor lezajlott beszélgetés alapján feladtam a küzdelmet, mert azt tapasztaltam, hogy a szervezet tökéletesen impotens.

 

D)   Ugyanis Önök megtagadták azt a beavatkozást, hogy a szalagkorlátokat megbontsák, sőt, a sajtóértesülések szerint pont Önök léptek fel ellene. Önök egyszerűen nem intézkedtek a hóakadályok eltávolítása érdekében, és nevetséges módon, a keresztbe fordult kamionokat is csak 10 órai „munkával” tudták eltávolítani az útból.

 

E)   A rendőri szervek jogsértő mulasztásának eredményeképpen a hófúvás akadályát képezte a kocsi oszlop. A járművek szélárnyékában úgy rakta le a szél a havat a kocsit, kamionok közé, hogy azt kézi erővel kellett elmozgatni, közben a környező földek feketéllettek a hó hiánya miatt. Mindezt a légifelvételek jól illusztrálják. Azaz a kocsi oszlop megindítása, visszakanyarodása, mozgása eleve meggátolta volna a hó leülepedését, és az akadályok képzését. Csütörtökön Önök „hősies munkával” azt az akadályt próbálták eltávolítani, mely az Önök szakszerű és jogkövető magatartása esetén ki sem alakulhatott volna.

 

F)   Az ORFK és a megye ügyeletesétől még csütörtök délután, este kértem, hogy a tatai páncélosokat értesítsék és kérjenek segítséget. Miután utolsó előfelvételisként még Nagy Imre újratemetése és Orbán Viktor „ruszkik haza” szónoklata idején Zalaegerszegen sorkatonai szolgálatomat töltöttem egy BMP-I páncélozott szállító harcjármű parancsnokaként, pontos ismereteim voltak arról, hogy mire képes egy ehhez hasonló, vagy még nagyobb teljesítményű harceszköz. Tata közelsége adott volt.

 

G)   Az MH 25. Klapka György Lövészdandár (Cím: 2890 Tata, Bacsó Béla út 66.
Postacím: 2890 Tata, Pf.: 20. , Telefon: 06-34/589-111, MH: 02-34/91-11, Fax: 06-34/589-173, HM:02-34/91-73, E-mail: [email protected]) megkeresése nem lett volna ördöngös feladat. Kiderült, hogy a dandártól csak 15-én reggel kértek segítséget. Legalábbis ez volt az Önök kommunikációja. Az adatok visszaellenőrzése érdekében megkerestem telefonon a dandár parancsnokságát.

 

H)  A hvg.hu 2013. március 14., csütörtök | 21:31 órai időpontban az alábbi hírt tette közzé:

Megtiltották a közlekedést Fejér megye több járásában

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a rendőrségi törvény alapján csütörtök este 20 óra 30 perctől visszavonásig teljes gépjárműtilalmat rendelt el több járás területén. Közleményük szerint a móri, a bicskei, a székesfehérvári, a gárdonyi és az enyingi járás közútjaira terjed ki a tilalom, vagyis a települések között minden típusú jármű közlekedése tilos.

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a megyei rendőrkapitány rendészeti helyettese csütörtökön 18 órától Fejér megyében kamionstopot rendelt el az egyes és a kettes számjegyű főutakra. Ez azt jelenti, hogy a 7,5 tonnánál nagyobb össztömegű tehergépkocsik nem közlekedhetnek.

Amennyiben a gépkocsivezetők útközben szereznek tudomást a tiltó rendelkezésről, akkor a legközelebbi parkolóban le kell állítaniuk a járművet. Amennyiben ezt nem teszik meg, a rendőrség szankcionálni fogja a szabálysértést.

 

Sajnos ilyen intézkedésre nem számíthattunk az M1 térségében. Ráadásul a rendőrségi törvény alkalmazása is érdekes felvetéseket indít el. Ugyanis mi akadályozta az ORFK-t és a komáromi kollégákat ugyanezen törvény alkalmazása szempontjából?

 

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény vonatkozó rendelkezései az alábbiak:

 

1.§ (2) A rendőrség az Alaptörvényben, az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében:

 

9. ellátja a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a veszélyhelyzet és a váratlan támadás esetén a hatáskörébe utalt rendvédelmi feladatokat, továbbá rendkívüli állapot idején és váratlan támadás esetén közreműködik az államhatárt fegyveresen vagy felfegyverkezve átlépő személyek kiszorításában, valamint elfogásában és lefegyverzésében,

 

11. § (1) A rendőr köteles a szolgálati beosztásában meghatározott feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően teljesíteni, az elöljárója utasításainak – az e törvényben foglaltak figyelembevételével – engedelmeskedni, a közbiztonságot és a közrendet, ha kell, élete kockáztatásával is megvédeni.

 

13. § (1) A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.

(2) A rendőr köteles a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül intézkedni.

(3) Ha a rendőrt az intézkedés megtételében tárgy akadályozza, azt eltávolíthatja, vagy az akadályt más módon elháríthatja, az ezzel okozott kárért a rendőrségnek az intézkedés alapjául szolgáló cselekményben vétlen károsultat kártalanítania kell.

14. § A rendőr közreműködik a közbiztonságot fenyegető veszélyhelyzet elhárításában. Ha a veszélyhelyzet elhárítása más szerv feladatkörébe tartozik, de beavatkozására csak késedelmesen van lehetőség, a rendőr haladéktalanul gondoskodik a veszély elhárításáért felelős hatóság vagy más szerv értesítéséről.

 

24. § (1) A rendőr köteles a feladatkörébe tartozó segítséget, illetőleg a hozzáfordulónak a tőle elvárható felvilágosítást megadni.

(2) A magánérdekek védelme e törvény alapján csak akkor tartozik a rendőrség hatáskörébe, ha a törvényes védelem az adott körülmények között más módon nem biztosítható, vagy ha a rendőri segítség nélkül a jog érvényesíthetősége meghiúsulna vagy számottevően megnehezülne.

(3) A segítségnyújtás csak halaszthatatlan szolgálati érdekből tagadható meg, közvetlen életveszély esetén csak akkor, ha a segítségnyújtás miatt több ember élete kerülne közvetlen veszélybe.

 

44. § (1) A rendőr az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott közlekedésrendészeti feladatának ellátása során

a) a közúti forgalmat irányíthatja, korlátozhatja, illetve szüneteltetheti;

 

Azaz korrektül meg lehet ítélni, hogy ki állít a valóságnak nem megfelelő tényeket, magyarul ki hazudik, amikor a katasztrófavédelem azzal védekezik ma reggel is, hogy már csütörtökön kiadták a megfelelő utasításokat, etc. Ugyanis ha ez megtörtént, akkor több tucat rendőr és rendőrségi vezető követett el szolgálati kötelezettségszegést. Ha pedig az bizonyosodik be, hogy nem volt szó semmilyen központi intézkedésről, vagy helyi erők döntésképtelenségéről, akkor a konzekvenciákat egyenként kell levonni.

 

A hvg.hu az alábbi közlést tette 21:53 órakor:

 

Szinte járhatatlan az M1-es

Az M1-es autópályán Győr felé, a 34-es kilométerszelvénynél továbbra is áll a forgalom egy keresztbefordult kamion miatt. Szintén Győr felé, a 83-84-es szelvények között hótorlaszt emelt a szél, ezért Tatáig áll a forgalom. Győr felé, a 99-es kilométernél is elakadt egy kamion, emiatt szintén áll a forgalom.

A Budapest felé vezető oldalon Tatabánya-Újvárosnál három kamion akadt el, a forgalmat az 1-es számú útra terelik. A 13-as számú főút lezárása miatt az autópályáról nem lehajtani Komárom felé és ugyanitt felhajtani Budapest irányába.

Az M1-es autópályán a tehergépjárművek és a személygépkocsik mindkét oldalon a 43-as, az 54-es, az 57-es és a 64-es kilométerszelvényben lévő parkolókban állhatnak meg, ahol ételt és italt tudnak vásárolni, és illemhely is a rendelkezésükre áll.

Kisigmándon a faluházban, Nagyigmándon az általános iskolában és Komáromban a Beőthy út 3. szám alatt pihenőhelyet rendeztek be azoknak, akik nem tudtak hazajutni. A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság azt kéri, hogy senki ne induljon útnak.

http://hvg.hu/itthon/20130314_Orkannal_hoval_ter_vissza_a_tel__orarol?brpage=3

 

22:06-kor ez jelent meg:

 

Lezárják M1-M7 fővárosból kivezető közös szakaszát

A rendkívüli időjárásra tekintettel, közlekedésbiztonsági okok miatt este tíz órától lezárják az M1-M7 autópályák fővárosból kivezető közös szakaszát – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata a rendőrség honlapján. András Tamás rendőr főhadnagy az MTI-nek elmondta, ha valaki a zárást követően a pályán halad, és rendőrautót lát, akkor kövesse azt, és levezetik az autópályáról.

Azaz tényként lehet megállapítani, hogy a rendőrség annak ellenére volt nem méltányolható késedelemben, hogy akár a lakosságtól, akár a hivatalos szervektől érkezett megfelelő pontosságú információ. Ugyanis jómagam is az index.hu információi alapján és a facebook segítségével tájékozódtam.

Állami Autópálya Kezelő Zrt

Az M1 autópálya rendeltetésszerű használatának fenntartására az Állami Autópálya Kezelő Zrt (1134 Budapest, Váci út 45. B. ép., Cg.01-10-043108, adószám: 12147715-2-44) köteles.

Az Opten cégadatai alapján megdöbbenve tapasztaltam az alábbiakat:

Az Állami Autópálya Kezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (Cg.: [01 10 043108]; székhely: 1134 Budapest, Váci út 45. B ép.; rövid név: Állami Autópálya Kezelő Zrt.) egyedüli részvényese, a Magyar Állam tulajdonosi jogait gyakorló MFB

Magyar Fejlesztési Bank Zrt. 2012. július 17-én meghozott alapítói határozatával elhatározta az Állami Autópálya Kezelő Zrt. alap-tőkéjének leszállítását.
Az alaptőke leszállítás előtti összege: 34 050 000 000 Ft (harmincnégymilliárd-ötvenmillió forint), leszállítás utáni összege: 30 162 000 000 Ft (harmincmilliárd-egyszázhatvankettőmillió forint), a tőkeleszállítás mértéke: 3 888 000 000 Ft (hárommilliárd-nyolcszáznyolcvannyolcmillió forint). Az alaptőke, valamint azzal arányosan az alaptőkén felüli vagyon leszállítása eredményeként a Magyar Államot megillető összeg:6 001 044 000 Ft (hatmilliárd-egymillió-negyvennégyezer forint).
A leszállításra tőkekivonás céljából kerül sor.

A hatmilliárdos tőkekivonás egy olyan környezetben, amikor az ÁAK eleve nem képes megfelelő módon ellátni feladatait, több mint súlyos felelőtlenség.

Megfigyelhető az a folyamat, hogy 2010. évet követően a társaság befektetett eszközeit úgy csökkentették, hogy a kapcsolt vállalkozásokban történő tartós részesedés értéke csökkent. Úgy, hogy a kapcsolt vállalkozások tőkekivonása prognosztizálható és tetten érhető. 2010-hez képest 2011-ben a csaknem 5 milliárd forinttal csökkent az ÁAK követelésének értéke szolgáltatás és áruk kapcsán. Ennek ellenére 2011-ben a cég kötelezettségei csökkentek.

Nyilvánvaló, hogy az ÁAK mérlegének elemzése jelentős szakértelmet igényel, de az eredménykimutatás alapján azt kell észlelni, hogy a mérleg szerinti eredmény 2.821.395.000.-Ft volt 2012. december 31-én. Ha 2012-ben tőkekivonásra is lehetőség volt, akkor mindez arra utal, hogy az ÁAK egy remekül gazdálkodó intézmény, mely megfelelő forrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy feladatát makulátlanul ellássa. Ám akkor miért az az általános tapasztalat, hogy nem működik az ÁAK?

 Informálisan azt a tájékoztatást kaptam, hogy a 79. km előtt, azaz Győr előtt rekedt meg 4 db munkagép, mely sorsa pont ugyanaz lett, mint az enyém. Mivel a szalagkorlátot nem voltak hajlandóak leszedni, a gépek mozdulatlanságra ítéltettek. Azt meg végképp nem én akarom eldönteni, hogy kinek a kötelessége lett volna leszedni a korlátokat. Irányadó e körben a rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat.

Magyar Közút Nonprofit Zrt

 

A Magyar Közút Nonprofit Zrt (1024 Budapest, Fényes Elek utca 7-13.,

Cg.01-10-046265, adószám: 14605749-2-44) cégadatai szerint 2010-hez képest a mérleg szerinti eredmény 1.796.053.000.-Ft-ról mindösszesen 338.976.000.-Ft-ra csökkent.

A cég a rövid lejáratú kötelezettségeit 2011-ra 7,3 milliárdról 4,8 milliárdra csökkentette. Összességében forrásai 80 milliárdról 61 milliárdra csökkentek. A cég beruházásai 40 milliárdról 18 milliárdra csökkentek.

A két állami tulajdonban lévő közútkezelő vállalat nagy valószínűség szerint a Matolcsy-féle unortodoxiának esett áldozatul. És majdnem gondtalanul át is menne a leépítés, ha nem esne a hó, nem fújna a szél, nem kellene emberekre tekintettel lennie a kormányzatnak. Ugyanis önmagában az a véd, hogy ha már valaki díjat fizet a közút használatáért, feljogosítja a rendeltetésszerű használatnak megfelelő állapot követelésére, lehetne „antidemokratikus, felelőtlen állampolgári cselekedet”, de közben az derül ki, hogy lenne pénz a megfelelő szolgáltatás biztosítására. Azaz az MFB tulajdonosi jogok gyakorlása során elkövetett mulasztása felvetik a hűtlen kezelés büntetőjogi tényállásának kimerítésének alapos gyanúját.

Rendőrség

 

Mint látható, a rendőrség számára törvényi és rendeleti szinten is egyértelmű szabályok szabják meg a kötelességek sorrendjét.

Az egész rendőrségi működésbe csak a katasztrófavédelmi elgondolások zavarnak be.

A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény 2012. január 1-jén hatályát veszítette. A 2011. évi CXXVIII. törvény a csaknem szokásossá váló fordulattal indít, melynek jogszabály szintjén semmi értelme nincsen:

1. § (1) A katasztrófavédelem nemzeti ügy.

 

Az értelmező rendelkezések köréből kiemelendő néhány fogalom meghatározás:

5. Katasztrófa: a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetve e helyzet kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet, amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli.

 

Azaz kérdés az, hogy a veszélyhelyzet kialakulása során az egyes szervek intézkedési lehetőségei elegendőnek bizonyultak a veszélyhelyzet elhárításához, vagy sem. Ha a válasz igenlő, akkor csütörtökön nem is kellene foglalkozni a katasztrófavédelmi kérdésekkel, csak az egyes személyi mulasztásokkal. Ha a válasz nemleges, az sok rendőr számára adhat felmentést egy szolgálati kötelességszegés gyanúja, vádja alól, ám a felelősség áthelyeződik más szintjére, kimondva, vagy kimondatlanul, az Ön személyére is.

 

A törvény 22.§-ban megjelölt hivatásos katasztrófavédelmi szervek eljárási kötelezettségének elhatárolása kérdésében csak a tények alapján lehet és kell állást foglalni. Feltételezve, hogy az ORFK központi ügyeletén elegendő megyei rendőri és lakossági bejelentésekből származó információ gyűlt össze ahhoz, hogy az ORFK állást foglaljon a veszélyhelyzet fennállása kapcsán, Önnek azt kell megvizsgálnia, hogy az ORFK ügyeletese mikor és milyen jelentést tett e veszélyhelyzet kapcsán.

 

A Kormány feladata a konkrét veszélyhelyzet kialakulásakor:

 6. § (3) A Kormány a katasztrófavédelem irányítása során dönt

a) a védekezéshez szükséges külföldi (nemzetközi) segítség igénybevételéről,

 

Habár a törvény ennek rendszerét szépen taglalja, mégis érthetetlen volt az Önök késlekedése a pénteki napon.

 

Miniszteri felelősség:

8. § (1) A katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter felelős az irányítása alá tartozó hivatásos katasztrófavédelmi szerv működtetéséért.

A konkrét működés területén azonban döntési szabadsága nincsen. Ugyanis a (2) bekezdés a) – j) pontjainak taxatív felsorolásai között ilyen egyértelmű norma nem található.

 

A megyei, fővárosi és helyi védelmi bizottság feladatai

10. § A megyei, a fővárosi, illetve a helyi védelmi bizottság az illetékességi területén összehangolja a katasztrófák elleni védekezésben közreműködő szervek katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátását és az arra való felkészülést.

11. § (1) A megyei, fővárosi védelmi bizottság az illetékességi területén irányítja és összehangolja a helyi védelmi bizottságok, a főpolgármester, a megyei közgyűlési elnök, a polgármesterek katasztrófavédelmi feladatait.

 

A megyei, fővárosi védelmi bizottság elnökének feladatai

12.§ (2) A megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke a védelmi bizottság közreműködésével a védekezés irányítása terén:

a) szervezi a Kormány által meghatározott területi védekezési feladatok végrehajtását,

b) irányítja a védekezést, és kezdeményezi a Kormány hatáskörébe tartozó intézkedések megtételét,

c) magához vonhatja a védekezés irányítását, ha a saját vagy az érintett polgármester helyzetértékelése szerint a katasztrófa elleni védekezés a helyi védelmi bizottság lehetőségét meghaladja, erről haladéktalanul értesíti a kormányzati koordinációs szervet,

d) halasztást nem tűrő esetben, a helyben szokásos módon, átmeneti jelleggel elrendeli az élet és az anyagi javak védelméhez szükséges mértékben a veszélyeztetett területekről az állampolgárok kimenekítését, és erről a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve útján haladéktalanul értesíti a Kormányt,

e) folyamatosan értékeli a kialakult helyzetet, a védekezés helyzetét, minderről jelentést tesz a 46. § (1) bekezdésében meghatározott miniszteri biztosnak és tájékoztatja a kormányzati koordinációs szervet,

f) elrendeli a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter intézkedése alapján – vagy halasztást nem tűrő esetben annak utólagos tájékoztatásával – a polgári védelmi szervezetek alkalmazását, erről egyidejűleg tájékoztatja a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetőjét,

g) összehangolja a lakosság és az anyagi javak kitelepítését, kimenekítését, befogadását, ellátását, továbbá a helyi védekezés megszervezését.

13. § Ha a területi, illetve a helyi szintű védekezésben egyidejűleg több szerv együttműködése szükséges, a védekezés közvetlen irányításáért felelős vezetőt illetékességi területén a megyei, fővárosi vagy helyi védelmi bizottság elnöke, illetve a polgármester, több megye területét illetően a Kormány vagy bizottsága jelöli; a kijelölésig az események következményeinek felszámolásában elsődlegesen érintett szerv vezetője végzi a védekezés irányítását.

 

Ha jól értelmezem a jogszabályt, akkor a tökéletes jogi impotenciát hozza létre a törvény, ugyanis olyan egyszerűen nem elrendeltetett, hogy egy személy konkrétan döntést hoz, és az alárendelt személyek azt végrehajtani kötelesek. Mivel hierarchizált rendszerben lehet csak gondolkodni, az alá- és fölérendeltség kérdéseinek elnagyolása önmagában veszélyhelyzetet hoz létre.

Jogtechnikai értelemben véve nevetséges, hogy a veszélyhelyzet fogalmát az Alaptörvényben kell megfogalmazni. Az alkotmányjognak egyszerűen ehhez semmi köze nincsen.

 

44. § A veszélyhelyzet az Alaptörvény 53. Cikkében meghatározott olyan helyzet, amelyet különösen a következő események válthatnak ki:

a) elemi csapások, természeti eredetű veszélyek, különösen:

ac) több napon keresztül tartó kiterjedő, folyamatos, intenzív, megmaradó hóesés vagy hófúvás,

ad) más szélsőséges időjárás következtében az emberek életét, anyagi javait a lakosság alapvető ellátását veszélyeztető helyzet következik be,

 

Ha már azt megfigyelhettük, hogy van egy döntési jogosultság nélküli katasztrófavédelmi szervezet, akkor azt láthatjuk, hogy a centralizálás körében gyakorlatilag minden a Kormányhoz vont:

 

A Kormány rendkívüli intézkedései veszélyhelyzet esetén

45. § (1) Veszélyhelyzetben, a katasztrófa elhárításához szükséges mértékben és területen a Kormány rendeleti úton a 47. §-48. § szerinti rendkívüli intézkedéseket vezetheti be, illetve a 49. §-51. § szerinti rendkívüli intézkedések bevezetésével ezek végrehajtására adhat felhatalmazást.

(2) A katasztrófa károsító hatása által érintett területen a következmények elhárítása érdekében a 47. § (1), (3) és (4) bekezdésében, a 49. § (1) bekezdésében, a (6) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott rendkívüli intézkedések vezethetők be. A következmények elhárítása érdekében kihirdetett veszélyhelyzetben a veszélyhelyzetre vonatkozó sajátos irányítási szabályok nem érvényesülnek.

(3) A Kormány rendeleteinek kihirdetésére – a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel – veszélyhelyzetben is a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Halasztást nem tűrő esetben a Kormány rendeletei a közszolgálati (országos, területi és helyi) műsorszórók útján is kihirdethetők (a továbbiakban: rendkívüli kihirdetés), és a nap meghatározott időpontjától hatályba léptethetők. Az így kihirdetett rendeletet a Magyar Közlöny legközelebbi számában meg kell jelentetni.

(5) A rendkívüli kihirdetéssel kihirdetett rendeletet a kihirdetés napján vagy az azt követő napon megjelenő országos és helyi napilapokban meg kell jelentetni.

 

A kicsit nehezen értelmezhető jogi normák ugyan rendeletalkotásról szólnak, ám a „rendkívüli intézkedés” fogalmi körében nem csak a rendeletalkotás tartozhat.

 

A veszélyhelyzetre vonatkozó sajátos irányítási szabályok

 46. § (1) Amennyiben a veszélyhelyzet több megyét érint, vagy ha a katasztrófa elhárítása érdekében ez szükséges, a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter – legfeljebb a veszélyhelyzet fennállásáig – miniszteri biztost nevezhet ki.

(2) A miniszteri biztos feladata az érintett területen a védekezési feladatok összehangolása. A miniszteri biztos a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnökét utasíthatja.

(3) Veszélyhelyzetben a településen a helyi katasztrófavédelmi tevékenység irányítását – helyszínre érkezésétől – a polgármestertől a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve vezetője által kijelölt személy veszi át.

(4) Veszélyhelyzetben a települési önkormányzat képviselő-testületének, a fővárosi, megyei közgyűlésnek feladat- és hatáskörét a polgármester, illetve a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke gyakorolja. Ennek keretében nem foglalhat állást önkormányzati intézmény átszervezéséről, megszüntetéséről, ellátási, szolgáltatási körzeteiről, ha a szolgáltatás a települést is érinti.

(5) Veszélyhelyzetben az önkéntes mentőszervezetek védekezésbe történő bevonását a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetője rendeli el.

 

A miniszteri biztos kinevezése nem jogszabállyal történik. Dr. Bakondi György tű. altábornagyot az 1/2010. (VI.4.) BM utasítással nevezték ki, 2010. június 5-i hatállyal. A kinevezése legfeljebb 6 hónapra szólhatott. Kérdés az, hogy mikor hosszabbították meg biztosi kinevezését?

Az biztosnak látszik, hogy Bakondi úr jelenleg csak főigazgatója a BM OKF-nek. Azaz csütörtökön nem létezett miniszteri biztos, így a törvény 46.§-a nem is volt alkalmazható.

A sajtó közreadott egy télügyi biztosi kinevezésről szóló PR kommunikációt. Ez remek, csak az a baj, hogy ebből semmi nem igaz. Ugyanis nem lelhető fel olyan intézkedés, mely a jogszabályoknak megfelelne. Jogi álláspontomat a BM OKF egyik jogásza sem tudta megcáfolni.

 A)   Az unortodox gazdaságpolitika mindenütt a megszorításokat érvényesíti, meggondolatlanul, felelőtlenül, gyakran egyenesen jogellenesen. A közutak kezelésével foglalkozó szervezeteket nem fejni kell, hanem azokat működőképes állapotban tartani.

B)   Az elvonások miatt nem csak március idusán, hanem január közepén is katasztrofális állapotok uralkodtak annak ellenére, hogy mindazon állampolgár, aki már túljutott saját falujának határain, és esetleg Ausztria területére tévedett télidőben, megtapasztalhatta, hogy a havazás nem olyan időjárási körülmény, mely katasztrófát okoz 3-4 cm-es havazást követően.

C)   Az egész M1-es autópályát érintő anomália lehetett volna egy „sima” közúti balesettel összefüggő műszaki mentési kérdés is. Ezt azonban az arra illetékes szervek képtelenek voltak megoldani. Ez az oksági folyamat vezetett ahhoz, hogy az ÁAK munkagépei is beszorultak a dugóba.

D)   A mulasztások jellegéből fakadóan a felelősök kötelessége az oksági lánc átvágása lett volna, azaz annak a folyamatnak a megakadályozása, hogy az eredmény bekövetkezzen. A szalagkorlát átvágása, a terelések megvalósítása, a visszafordítás, a szakaszra való behajtás megakadályozása, etc. mind olyan cselekményeket igényeltek volna, melyet az ORFK koordinálni tudott volna. Ehhez nem lett volna szükség „törzsre”, és kormányzati PR tevékenységre.

E)   A rendelkezésemre álló rész-információk alapján az tűnik ki, hogy közútkezelők munkájának végzéséhez a rendőrségi törvény alapján kötelezőnek tűnő segítséget kellett volna megadni. E törvényi kötelezettség vétkes megszegése folytán alakult ki ok-okozati viszonyban olyan vészhelyzet, melyet az időjárás csak a legcsekélyebb mértékben okozott. Ugyanis az út folyamatos tisztításával nem halmozódhattak volna fel olyan hódombok, melyet később homlokrakodókkal kellett eltávolítani. A folyamatos úttisztítás csak folyamatos gépjármű-forgalom mellett biztosítható.

F)   A kamionforgalom tilalmának kimondása kapcsán történt mulasztás okán azt kell megvizsgálni, hogy aki mulasztott, egyáltalán láthatta-e előre az oksági folyamatokat. Az általános élettapasztalat alapján vérható volt, hogy súlyos balesetek történnek.

G)   Az M1-es autópályán keresztbe fordult kamionok mentésével kapcsolatban súlyos mulasztás terheli azon szervezetet, mely a mentést végezte. Ugyanis, ha látták, hogy 10 óra szükséges ahhoz, hogy végezzenek a munkájukkal, akkor erre figyelmeztetni kellett volna a közút kezelőjét és a rendőrséget. Ha ezt elmulasztották, akkor a felelősség megállapítható. Ha jelezték, akkor a szolgálati kötelezettségszegést kell megvizsgálni az intézkedni jogosult és köteles rendőrtisztek kapcsán.

H)  Végül, ha minden egyes szerv mindent szabályszerűen jelzett, akkor a felelősség kérdésében eljutunk Önhöz. A következtetések levonása nem az én reszortom. Csak fájlalom, hogy a jogszabály-szerkesztési mulasztások és a politikai hajcihő elvette a kormányzat józan eszét, és kínos görccsel a gyomromban szemlélhettem tehetetlenségüket és alkalmatlanságukat.

 

Kérem, jelen beadványomat juttassa el az intézkedésre jogosult és köteles ügyészi szerveknek, továbbá saját hatáskörében folytasson le vizsgálatot. Az Ön miniszteri, jogi felelősségével kapcsolatban továbbítsa levelemet a Miniszterelnök úrnak.

Tagyon, 2013. március 18.

Tisztelettel:

Dr. Marczingós László