Vasárnap már nem volt szél- és hóvihar, így elmerészkedtünk a piacra. 10 óra után már vagy még, alig voltak. Roppant nagy szerencsénkre azonban Kalla úrék (a neves séf testvére) standja állt, és remek friss sajtokkal szolgáltak. Találtam egy kecskesajtost is, be is vásároltam. A szokásos füstölős ember is ott volt a reggeli -23 fokos fagy ellenére, így a vajhal is hozzám talált egy kis lazac társaságában.

Este megbontottam a sajtokat. először is a két friss kecskesajt került terítékre, mely közül az egyik natúr, a másik fokhagymás. A felét be is lakomáztam. A friss kecskesajtnak szinte nincs is “kecske jellege”, de a tehéntejből készült friss sajthoz képest így is határozott karakterű, talán kevésbé édeskés. A fűszert nagyszerűen felveszi, remek csemege. Volt egy olyan sajt is, mely inkább túróhoz hasonlított a jellege, melyet fűszerekben hempergettek meg, engem egy az egyben egy jó körözöttre emlékeztetett. Sajnos nem ismerem a fajta elnevezését.

A tehenes sajtok közül egy pálpusztait bontottunk meg, kialakulóban volt a jellegzetes illat, ám még nem teljesen érett, így számomra is fogyasztható, ugyanis van az a határ, amit én nem lépek át, ám más még csak neki sem kezd a csemegének.

Egy rúzsos (vöröspenészes) sajt is terítékre került, és ez minden esetben örömömre szolgál. A camembert még pihen és még van félkemény sajt is. Kicsit túlvásároltuk magunkat szokás szerint.

Már több ízben vásároltunk sajtokat a Liliomkertben, és minden esetben nagy élmény volt idehaza csemegézni. Ha nyáron vendégeket fogadok, azt hiszem, tudatosan kell készülni sajtokkal és borokkal.