A hét közepén egy bírósági kalandot követően megállapodtam Etyeken és meglátogattam Rókusfalvy Pál pincéjét, majd éttermét. A pince aranyos, a minket vendégül látó borász korrekt, ám azt kell, hogy mondjam, összességében a borok nem feltétlenül állják meg helyüket egy hasonló karakterű borokat felvonultató honi verseny elméleti megmérettetésében. Van jó bor, ez nem kétséges, de néhány tétel kicsit vagy félrement, vagy nagyon korai még pálcát törni felette.

Az éttermet kedvelem a hely szelleme és a személyzet miatt. A pincérek udvariasak, családisak hangulatot teremtenek, ráadásul az ételek is kiemelkedőek. Sajnos túl későn érkeztünk, már igen fáradtak voltunk, ráadásul a korábbi borkóstolás mellé abszolvált pizzával el is teltünk, de a választott ételeket így is élveztük.

A medvehagyma krémleves egyszerű és korrekt volt, kár lett volna kihagyni. Ezt követően őzet rendeltünk, melyet a már korábban megcsodált chilis csokoládémártással variáltuk. Ez is rendben volt. Lehet, hogy csak a szemem kívánta már, de egy desszertet is kipróbáltam, de az nem okozott akkora élményt.

Én azért szeretem Vidák Zoltán séf főztjét, mert nincsen benne semmi felesleges kacifántosság. Az elérhető legjobb alapanyagokat úgy variálja, hogy az ételek ára még éppen elérhető a célközönség számára, de önmagában nem lehet olcsónak nevezni a fogadót. Nem is az a cél. Az egyes fogásokat nem igazán tudom elemezni, de itt éppen ez a lényeg, nem is kell. Leülök egy jó fogás mellé, elfogyasztom, és elégedett vagyok. Több hasonlóan jó vendéglőben jártam a közelmúltban, és a legjobbakat nem sztárolták. Ma este beszéltem éppen egyik barátommal, igazi gourmé, aki a Kistücsökkel kapcsolatos értekezésemmel pontosan egyet is értett. Ebből pedig az a tanulság, hogy azon vendégek számára, akik képesek havonta nagyobb összeget hagyni a hazai éttermek kasszájában, nem a sztárolás, hanem a kellemes környezet, a könnyedség, az otthonosság és a diszkrét visszafogottság a lényeg. És amennyiben egy helyes felkapnak, azt is lehet és kell is, a megfelelő hozzáállással kezelni. Mondhatnánk, hogy a vendégek reakciói ellen nem tehet a vendéglős semmit, ha azok agyondicsérik. Lehet, de én ebben nem hiszek. A vendéglős saját maga alakítja ki az alapgondolatot, „lövi be” a remélt vendégkört. Nem lehet másra mutogatni.

Tehát, a Rókusfalvy Fogadó jó hely, a szó nemes értelmében.