Nos, előző írásomban valahol ott hagytam abba, hogy brahmanizmus, buddhizmus, oroszlánok és a szárnáthi kolostor. Továbbá Csandragupta erős, önálló államot hozott létre, hatalmát kiterjesztette a mai Afganisztán területére is. Ez azért volt fontos, mert India nagyon kevés irányból támadható, és ezek közül az afgán határvidék az egyik legfontosabb. De erre a későbbiekben, az iszlámmal kapcsolatban kell majd visszatérni.

 

Azt hiszem, megint csak Nagy Sándorhoz kellene visszakanyarodni ahhoz, hogy újra elhelyezzük Indiát a világ térképén.

 

Amikor ie. 336-ban meggyilkolják II. Philipposzt a lánya esküvőjén, fiát, Sándort választják királlyá. Két év alatt a még nem „Nagy” Sándor lerendezi a makedón problémákat és Perzsia ellen indul. Kisebb csatákat követően ie. 331-ben kerül sor a híres gaugamelai csatára (Ninive mellett), ahol a perzsa sereget tökéletesen megsemmisíti. Állandóan hátvéd helyőrségeket hagy maga mögött és 327-ben India meghódítását tűzi ki célul. Erről részletesen írtam. A hatalma teljében álló király azonban 323-ban váratlanul meghal, és tulajdonképpen amilyen gyorsan kialakult hatalma, állama pont ugyanolyan sebességgel foszlik semmivé. Az örökösök (diadokhoszok) egymás ellen folytatott háborúi jelentős ideig , 301-ig tartanak, és Nagy Sándor birodalma helyén tulajdonképpen három jelentős államalakulat képződig. Egyiptom, Szíria (Szeleukidák) és Makedónia.

 

Ugyanebben az időben Róma már jelentős történelmet hagyott maga mögött, de a világ térképét még nem ők rajzolják. Ie. 366-ban alig vannak túl a gall támadásokon, Róma felégetésén (capitoliumi ludak), amikor Licinius és Septimus néptribunusok jelentős törvényeket alkotnak. A plebejus-patrícius „hatalommegosztás” során kötelező erővel az egyik konzul mindig plebejus lesz. Róma Latium leghatalmasabb városállamává növi ki magát a samnisi háborúkban, majd 326-ban kimondják, hogy római polgár nem válhat adósrabszolgává. Azaz, amikor Nagy Sándor birodalma megszűnik, Róma még nem jelentős hatalmi tényező, örül, ha a betörő keltákkal (gallok) szemben védekezni tud. De a történelem már csak olyan, ha egy nép győzedelmes a csatában, akkor a korábbi győzőkből legyőzöttek lesznek, és a más által legyőzötteket is könnyű az új győzőknek meghódítani.  A római történelem ezen korát csak azért vagyok kénytelen felemlegetni, mert az átlagember hamar rávágja, hogy az ókori görögök után jöttek a rómaiak, közben ez nagyon nem így van, és még Nagy Sándor sem képez átmenetet.

 

A világ nyugati fele, az európai rész tehát még „sötét időszakát” éli, Nagy Sándor élete azonban már a klasszikus görög kultúra továbbélését jelenti a hellenisztikus korban. A magyar történelemtanítás szerint az ie. 3-4. században holmi hatalmi űr keletkezett a világban, melyet csak részlegesen és időszakosan sikerült betölteni. Tény az, hogy a világ történelmét leginkább azon tollakból ismertük meg, melyek a győztesek szolgálatában állt, és leginkább azon részek kaptak figyelmet, mely egy uralkodó dicsfényék volt képes emelni. Minden olyan rész kimaradt történetírásunkból, ahol az emberek békésem vadásztak, halásztak, gyűjtögettek. Így maradt előttünk tulajdonképpen ismeretlen Afrika nem egyiptomi része, teljes Arábia, és akkor Kínáról, Japánról most ne is beszéljünk. Mondjuk utóbbi kettőnek sem közeli, sem távoli hatása nem nagyon volt egyelőre India történelmére, habár a Selyemút kialakulása, ellenőrzése igen szépen belerajzolja majd magát a világtörténelembe, de ezt is később látjuk meg.

 

Arábia kapcsán a legjelentősebb dolog nem más, mint a Makoraba, avagy a mekkai fekete kő. Nagyon sokan nem tudják, hogy mi is az a „kába köve”. Kába egy hatalmas, kocka alakú épület, amibe elhelyezték azt a fekete követ, mely egy meteorit darabja. A jelenlegi épület, a Kába szentély időszakunkban még sehol nincsen – azt majd csak az omajjádok alakítják ki vagy ezer év múlva, de Ptolemaiosz már ír a Makoraba létezéséről, és arról, hogy a szent követ milyen vallásos áhítat és szertartások övezik.

 

Arábia nomád pásztor törzsei ekkor nem jutottak tovább az egyszerű bálványimádáson, de sokan elfeledkeznek arról, hogy ezen földrajzi terület szülöttei voltak azok a semiták, akik Babilónia és Asszíria alapítói voltak, illetve létrehozták a zsidó egyistenhitet. A kereszténység még fel sem ütötte a fejét, így Arábia népeit egészen a Római Birodalom határának kiterjesztéséig tulajdonképpen semmi nem zavarta meg békés fejlődésükben.

 

Arábia legjelentősebb területe a mai Jemen volt, hiszen a korai kereskedelem egyik gyújtópontja volt minden irányban. Jemen afrikai közelsége révén (Szudánból) szert tett a qatha edilis növényre, azaz a kávéra. Ennke két jelentősége van, egyrészről ismert Abesszínia és Jemen kapcsolata, másfelől reggelenként kávét ihatunk. Dél-Arábia – már csak geológiai, éghajlati fekvése miatt is – eltérően fejlődött, mint észak. Délen sokemeletes „felhőkarcolókat” építettek, jelentős városokat alapítottak, mint Aden, Hadramaut, Marib, Main és Szába (Sába), míg északon a beduin törzsek tagjai a hasukon aludtak, hogy ne érezzék éhségüket.

 

Germanus Gyula az Allah Akbar! c. remek könyvében szenzációsan számol be Arábia minden rezdüléséről, így az iszlámot érintve minden esetben hozzá kívánok majd visszatérni, mint idegenvezetőmhöz. (Csak közbevetőleg említem meg, hogy a ’80-as években édesapám jelentős időt töltött el Jemenben, és volt „szerencséje” bejárni mindazon ősi várost, mely látványáról csak álmodozhatom. Elő kellene ásni a régi képeket, digitalizálni, és írni abból is egy-egy cikket…)

 

Nos, tehát. Nagy Sándor halálát követő időszakról egy remek térképet találtam a wikipedia segítségével:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b0/Diadochen1.png

 

Jól látható, hogy az örökösök (diadokhoszok) közül a Szeleukidák tettek szert a legjelentősebb területekre, melyek magukba foglalták szinte az összes nagy ókori kultúrát. A Szeleukida Monarchia és India (pontosabban a Maurja Birodalom) határa az Indus folyó.

 

Érdekes módon Róma és Perzsia (Szeleukidák hatalma alatt) történelme pont itt kapcsolódik, hiszen azok a gallok, akik Rómát támadták, rátörtek Kis-Ázsiára is, így ie. 275-ben I. Szeleukosz Nikatór, első szeleukida uralkodó fia, I. Antiokhosz Szótér győzte le a gallokat, majd telepítette le őket abban a tartományban, melyet később Galáciának neveztek el.

 

Csandragupta unokája tehát az az Asóka, akinek nevéről egyáltalán említést tett a magyar történelemtanítás. Ie. 272-ben lépett a trónra, tehát szinte a fenti eseményekkel együtt. A Szeleukidák gyakorlatilag ie. 83-ig jól elvoltak saját magukkal, hiszen a sorozatos trónviszályok közepette szétszabdalták birodalmukat, míg Pompeius római hadvezér meg nem fosztotta az utolsó szeleukida uralkodót trónjától.

 

Ha úgy nézzük tehát, India nyugati széléről nyugalom honolt, Arábiában nem gondoltak külső terjeszkedésre, így északot kellett csupán figyelni. Ám észak felől a Himalája zárt le, így maradt a Khaibar-szoros.

 

A mai Afganisztán területe kapcsán Puskás Ildikó ír az alábbiakban a témáról:

 

„Az ország három nagyobb földrajzi régióra különíthető el: északkelet felől a Himalájából elágazó Hindukus és vonulatai uralják a terepet, átlagos magasságuk 4-5 ezer méter, legmagasabb csúcsaik megközelítik a 7,5 ezer métert. A rajtuk átvezető legjelentősebb és leghíresebb átjárók a Sébar-hágó, Kabultól északkeletre, valamint a Khaibar-(Khyber)-szoros az afgán-pakisztáni határon, amely Kabultól Pesavárhoz biztosítja az átjárást. Történelmileg ez utóbbi hágó volt valamennyi nyugat- északnyugat felől érkező népcsoport hódító útvonala az indiai szubkontinens belseje felé.”

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=5576

 

Illene már visszakanyarodni szegény Asókához, de a nagy kitérőre csak szükségem volt, hiszen nem olyan egyszerű az, hogy Nagy Sándor kivonul Indiából, majd a „semmiből” iszonyat nagy állam keveredik.

 

Asóka idejében két nagy hatalmi központ létezett az Indus térségében. Magadha (a mai Bihar) és Kalinga (a mai Orissza környéke). Az előbbinek köszönhető az ie. 4. században azon Kósala, ókori indiai királyság elfoglalása, melyet a Rámájána elbeszélései erősítenek meg. Kósala legendás királya volt Ráma, aki a hindu tanok szerint Visnu hetedik Avatárja, azaz az isten alászállása, halandó lényben való megtestesülése.
Nehogy nagyot ugorjunk előre, de Visnu, az egyik legfőbb istenség 10 legfőbb megtestesülése közül Ráma a 7., míg Buddha a 9.! Ráadásul nem csak Ráma eredeztethető Kósalából, hanem Mahavira is, a dzsainista vallás alapítója is. Tehát Kósala meghódítása nem csak hatalmilag volt fontos, hanem a hindu hit szempontjából is. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy az indiai uralkodók simán a hinduizmus tanai mentén vívták harcaikat.

 

Mahavira ie. 599 – 527 között élt, sokan Gautama Sziddhárta árnyképének tartották, de más történészek szerint élete igazolt. Buddha ie. 563 – 483 között élt, tehát halálakor a Maurja Birodalom még gondolatban sem létezett. Az árják korának „védikus civilizációját” élte India.

Sziddhárta tehát 29 évesen elindult az aszkézisbe és az önsanyargatásba, de Bodh Gaya településen leült egy bizonyos fügefa alá, ahol megvilágosodott. Bodh Gaya a Mahabodhi Templom kerületben van, 96 km távolságra Patna (Bihar) városától.  A település neve 18. századi eredetű, a történelmi korokban inkább volt ismert Uruvela vagy más néven. A buddhisták számára egyébként ez a 4 legszentebb hely, melyet nem volt szerencsém bejárni, ám a másik szent helyet – szinte véletlenül – megtaláltam, és ez Szárnáth.

 

Buddha Bodh Gaya után Szárnáthba indult, 5 héttel megvilágosodását követően. Más helyen azt írják, hogy Benáreszbe ment, ami Varanasi, a Gangesz partján, de azért Szárnáth és Varanasi keverése nem szerencsés. Még akkor sem, ha a kettő település igen közel van egymáshoz.

Buddha tanítványokat gyűjtött maga köré és 5 évtizeden keresztül tanított, ám halálát követően legalább 100 évnek el kellett telnie, hogy tanítása alapján vallás alakulhasson ki.

 

Azaz Asóka király úgy került hatalomra, hogy a buddhizmus és a dzsainizmus létezett, a hinduizmus és élő törvényei (Manu törvényei) a mindennapi élet meghatározóivá váltak, és akkor még ott volt a brahmanizmus is, amit gyakran emlegetnek, ám sokan keverik a hinduizmussal, mintegy vallási fogalmat. A brahmanizmus az árják által magukkal hozott kasztrendszer egyik eleme, melyben a papok kasztjának kiváltságos réteggé válását. Pláne úgy, hogy a társadalmi szabályokat is a papi kaszt által teremtett normák határozzák meg, melyet Manu törvényeinél is láthatunk. A papok nem csupán a kasztrendszer csúcsán állnak, hanem eszükbe sem jut a társadalmi szabályok meghatározását kiengedni a kezük közül. A vallás – pláne egy európai számára – igen bonyolult a sok istenség, és „tömeges” leképződésük miatt, ám a Maurja dinasztiáig tulajdonképpen a legfőbb szervezőerő.

Asóka tehát hatalmát arra használta fel, hogy iszonyatos hadjáratot vezetett Kalinga ellen, mely során százezres nagyságrendű áldozatokat örökített meg a történelem. A legenda szerint megrémült saját tetteitől, egy évre visszavonult, és buddhistaként tért vissza uralkodni. Szerintem a valóságban nem másról lehetett szó, minthogy a papok kasztjával szemben, azok világi hatalmának letörése, befolyásuk csökkentése érdekében egy hivatalnokokból álló kasztot hozott létre, és azért ette államvallássá a buddhizmust, hogy hatalmát megszilárdítsa.

 

Szárnáthban megtaláltuk az egyik olyan Asóka oszlopot, melyen Magadha népi nyelvén (prakrit nyelvjárás) jegyezte fel un. rendeleteit. Szó sincsen valamilyen jog értelemben vett normáról, szankciókról, itt olyan morális, vallási tárgyú elmélkedésekről van szó, mely a Dharma http://hu.wikipedia.org/wiki/Dharma_(vall%C3%A1s) feletti elmélkedését rögzíti.

 

Az oszlop az iszlám invázió alatt eltörött, így csak egy csonkot lehet fellelni, de a lényegért néhány száz métert érdemes arrébb sétálni, ugyanis a kolostor területén kívül álló múzeumban (kicsit hangár jellege van) őrzik az oszlopot lezáró négy oroszlánt, mely India címerét is képezi. Az útikönyvek erről nem igazán számolnak be, habár nem csak jogászként, hanem egyáltalán kultúremberként, simán tátva marad a szám.

Asóka birodalma több részén állított ilyen oszlopokat, de rendeleteit sziklákba is véste. Gondolatai nem hatottak utódjaira, hiszen a birodalom hamar feloszlott, a kolostorokat lerombolták, oszlopokat elszállították, a sziklákat benőtte a növényzet. A 18. században kerültek csak előtérbe egyes kövek, de az írások megfejtése nehéz falatnak bizonyult, hiszen a használt nyelvjárás kiveszett. Ma már magyarul is olvashatóak e rendeletek az interneten, és meglepően érdekfeszítőek.

 

Visszatérve Szárnáthra: a kolostor romjai érdekesek, még akkor is, ha csupán a körvonalaik rajzolódnak ki. egyetlen hatalmas építmény emelkedik itt, és ez a Dhamek Stupa, melyet isz. 500-ban emeltek, hiszen az Asóka korában létesült eredeti stupa állítólag megsemmisült. Sajnos az ügyben elérhető írásos anyag számomra ellentmondó, hiszen a helyszíni információs tábla arra utal, hogy eredeti maurja kori kövek képezik az alapját. A leírások szerint ez a stupa a világ legrégebbi ilyen építménye. Egyébként benne Buddha (és talán tanítványai) relikviáit tartják, azonban egyelőre a stupa lényegét még nem igazán értem.

Asóka halálát követően birodalma felbomlott, Kalinga például visszanyerte függetlenségét, majd megtámadta és kifosztotta Magadhát, „nemes” bosszút állván Asóka emlékén. A királyság jelentős ideig fennmaradt, és India dél-keleti területétől az ország közepéig mindent felölelt, legnagyobb uralkodójuk Kharavela (ie. 193 – 170) volt, aki már a harmadik uralkodója volt a birodalomnak.

 

Egyébként, hogy mennyire sokrétű India történelme, bemutatok egy táblázatot, melyet itt találtam: http://en.wikipedia.org/wiki/Kharavela Ember legyen a talpán, aki követni tudja.

 

 

 

 

Timeline:	Northwestern India	Northern India	Southern India	Northeastern India
6th century BCE  5th century BCE  4th century BCE 3rd century BCE  2nd century BCE 1st century BCE  1st century CE 2nd century  3rd century  4th century  5th century  6th century  7th century  8th century  9th century 10th century 11th century	Gandhara (Persian rule) (Greek conquests) Indo-Greeks   Indo-Scythians Indo-Parthians Kushan Empire   Indo-Sassanids Kidarite Kingdom Indo-Hephthalites (Islamic conquests) Shahi (Islamic Empire)	Magadha Shishunaga dynasty Nanda empire Kalinga Maurya Empire Sunga Empire   Kuninda Kingdom   Western Satraps   Gupta Empire   Harsha Gurjara Pratihara   Pala Empire Solanki Eastern Ganga dynasty Sena dynasty	Pandyas Cholas Cheras Satavahana Empire Kalabhras Kadamba Dynasty Gangas Pallava Chalukya   Rashtrakuta   Western Chalukyas Hoysala Empire	Kamarupa Kingdom

 

 

Ez a táblázat persze előre fut az időben, hiszen én még csak annak örülök, hogy közelítek „nullához”.

 

Itt egy térkép ie. 323-ból, mely sok kérdőjellel, de igyekszik bemutatni a világot:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8c/Asia_323bc.jpg

 

Úgy gondolom, ennyi egyelőre elegendő, lehet emészteni. A legközelebbi írás egy kis gasztronómia lesz, az is Indiából – lazításként.