Mottó:

 

Azaz egy bíró lehet alkalmatlan, buta, jogi analfabéta, rosszhiszemű, vagy bármi más, ítélkezése körében azért nem követhet el kötelezettségszegést, mert a téves jogértelmezés neki megengedett. Neki igen, a bírónak, de rajta kívül senki másnak! És az ügyészi-bírói klikkek szépen ki is alakították ugyanezen érvelést az ügyészekre nézve is. Ez az a kérdéskör, mely alapvetően megringatja az igazságszolgáltatásba vetett hitet.

 

 

 

 

A történet úgy kezdődik, hogy Don Marcello édesapja szintén Don Marcello névre hallgat, ám az ifjabb Don doktor is, hiszen consiglieri, másképpen inkább ügyvéd. Don Marcello egyébként a dr. megjelölést hivatalosan is viseli, hiszen az a név részét képezi, ám ebben a kérdésben Schmitt Pál bizonyára mindenkinél mindent jobban tud.

 

Az előzmények…

 

Nos, Don Marcello még 2003 felé rendszeresen üzleti útra kísérte el ügyfelét egy Balassagyarmat nevű városkába, melynek önkormányzatával kellett egyezkedni egy 7 hektáros terület adásvételéről. Akkor még volt értelme ingatlant fejleszteni. Az önkormányzat egyébként hallgatott arról, hogy a területen 15 ezer m3 kommunális hulladékot ástak el, sőt, egy kis földet is húztak rá, ám a perben, mely a megtalált hulladékkal volt kapcsolatos, a Nógrád Megyei Bíróság eljáró bírája azzal utasította el a vevő keresetét, hogy a területen csak a szokásos mennyiségű hulladék található, melyet egy vasárnapi séta közben tekintett meg. Balassagyarmat nem egy egyszerű hely.

 

Nos tehát, történt az, hogy Don Marcello, azaz a doktor autójára a helyi önkormányzat parkolási társasága 2004. február 27-én rátett egy büntető cetlit, mivel álláspontjuk szerint a sofőr nem fizetett parkolási díjat. Ez igaz is egyébként, mert éppen kiszállt, hogy kinyittassa az önkormányzat parkolójának kapuját, ahová egyébként behajtott. Ez a néhány pillanat egy bírságra pont elegendő időt jelentett, de ezzel minden autós tisztában van.

 

A Marcello család akkor még egy helyen lakott, pontosabban, egy lakcímre volt bejelentve. Egészen 2004. november 2-ig, amikor a doktor Don Marcello kijelentkezett a lakóhelyről.

 

A parkolási cég küldött egy felszólítást tehát Don Marcello nevére, a 2004 őszéig használt címre. A szépsége az az ügynek, hogy a doktori cím valamilyen oknál fogva zavart okoz a hivatalokban, így a doktor által vásárolt limuzin forgalmi engedélyébe a hatóság egyszerűen nem írta bele a dr. megkülönböztető jelzést. A hibásan szereplő adatok valóban megtéveszthették a parkolási társaságot, és ez a tévedése egészen addig fennállhatott, míg az idősebb Don Marcello által átvett levélre ne reagált volna tértivevényes ajánlott levélben a doktor.

 

 

A fizetési meghagyás…

 

Ebben a levélben az ifjabb Don Marcello leírta, hogy a kocsi az ő tulajdonát képezi, és nem édesapjáé. A levél Don Marcello ügyvédi irodájától ment el, a helyes címmel, telefonszámmal, fax és e-mail elérhetőséggel. A parkolási cég nem reagált a válaszlevélre, hanem a Balassagyarmati Városi Bíróságtól Pk.52.343/2006. sz. alatt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az idősebb Don Marcello ellen. A követelés összege 6.100.-Ft volt. Nem több, nem kevesebb. És minden történt 2006. év legvégén. Azaz a per tétje igazán magas! Ebből láthatóan ebben az ügyben vagyoni kockázat játszott szerepet, hanem elvek. Előre kell bocsátanom, hogy az ügy még ma is tart, és nem unalmas fordulatokkal.

 

Idősebb Don Marcello a fizetési meghagyással kapcsolatban írásban ellentmondással élt, és leírta, hogy a gépjármű nem az ő tulajdonát képzi, és nem is képezte soha.

 

 

A per…

 

Az ellentmondás folytán az eljárás perré alakult, mely során Trnkáné dr. Tatár Teréz bíró 3.P.20.120/2007. sz. alatt tartott tárgyalást. A per felperese a balassagyarmati Városüzemeltetési Kft volt, míg a per alperese az idősebb Don Marcello. Mint igazi consiglieri, az ifjú, ám nevében is doktor Don Marcello édesapja képviseletét látta el.

 

A 2007. április 2. napján megtartott tárgyaláson a felperes fenntartotta a keresetét, majd az alperesi jogi képviselő előadta, hogy a kocsi nem az alperes tulajdona, hanem az alperesi jogi képviselőé. Az alperesi jogi hivatkozott arra, hogy ő maga levélben tudatta is a felperessel a valós körülményeket. A bíróság a tárgyalást elhalasztotta, ám 2007. április 11-én a 6. sz. végzésben felhívta az alperesi jogi képviselőt, tehát nem a per alperesét, hogy az gyakorlatilag magánemberként tegyen nyilatkozatot az alábbiak szerint:

 

-       igazolja, hogy mikortól jogosult a dr. cím viselésére

-       igazolja, hogy 2004.II.27-én hol volt az állandó, illetve ideiglenes lakcíme /ha volt/, és hol van jelenleg, illetve mikortól.

 

Don Marcello, a doktor, az alperesi jogi képviselő, egyszerűen nem kapott levegőt, amikor átvette a fenti végzést, hiszen még nem látott olyan pert, ahol a bíróság nem a felperessel és az alperessel foglalkozik, hanem valamely képviselő magánéletével.

 

Balassagyarmati Városi Bíróság

3.P.20.120/2007.

 

Tisztelt Bíróság!

 

Alulírott Dr. Don Marcello ügyvéd, mint Don Marcello alperes meghatalmazott perbeli jogi képviselője, az alábbiakban hozom szíves tudomásukra, hogy a perben alkalmazott bírói végzés velem, mint jogi képviselővel szemben teljes mértékben törvénytelen.

 

Ugyanis a Pp. szabályai szerint a felperest terheli a bizonyítás, és e körben eddig sem tett kötelezettségének eleget. A bíróság hivatalból – nagyon szűk körben – folytathat le bizonyítást, azonban ennek tárgya nem lehet az eljáró jogi képviselő személye, vagyona.

 

Fentiek alapján nem vagyok hajlandó igazolni, hogy hány éves vagyok, mikor államvizsgáztam, hiszen legyen az elegendő, hogy a tárgyaláson felmutattam ügyvédi igazolványom, mely eljárási jogosultságomat igazolja. Nem vagyok hajlandó személyes adataimat kiadni, így lakcímemet sem közlöm. Az irodám címét pedig a Bíróság is ismeri. Végezetül nem vagyok hajlandó személyes vagyontárgyaimról beszámolni.

 

Azt gondolom, hogy a T. Bíróság súlyos szereptévesztésben van, vagy az alkalmasságát kell megkérdőjeleznem. A legutóbbi tárgyaláson részletesen felhívtam a Bíróság figyelmét, hogy a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperes a tulajdonát képező gépjárművel a hivatkozott helyen és időben parkolt. Ebbéli kötelezettségének nem tett eleget. Ez azonban nem hatalmazza fel az eljáró bírót arra, hogy nem az alperes, hanem annak jogi képviselőjét hívja fel vagyonnyilatkozatra, illetve személyes adatainak közlésére.

 

Amennyiben a Bíróság még ebben a perben nem korrigálja a 6. sz. végzését, úgy haladéktalanul a bíróság elnökéhez fordulok.

 

2007. április 22.

 

Tisztelettel:

 

Don Marcello

 

A felperes közben, 2007. április 17-én becsatolta a bíróságnak azt a levelet is, melyet a jogász Don Marcello írt a felperesnek még 2005. június 15-én. egyszerűen közölte, hogy hoppá, itt tévedés van, a keresetet inkább a jogász Don Marcelloval szemben tartja fent.

 

Nos, itt meg kell állni egy szóra. A jogi egyetemen, melyet egyaránt sikeresen végzett el a bíró, és a két jogi képviselő, alapkérdésként tanítják azt a perrendtartási szabályt, mely rendezi a felek változását egy perben. Röviden összefoglalva tehát nem mást kellett volna tenni, mint a helytelenül perelt régi alperest elbocsátani a perből, és annak perköltségét megfizetni, és az új alperest a keresetlevél közlésével perbe állítani. Ennek azért van jelentősége, mert az elévülés jelen esetben a keresetlevél benyújtásához igazodik. A 2004. február 27-én történt parkolási esemény kapcsán a felperesi igény nyilvánvalóan elévült, így arra a huszárvágásra gondolt a felperesi ügyvéd, hogy csak úgy kicseréli az alpereseket, mint én a nyomtatóban a festék kazettát, ám a Polgári Perrendtartás ilyen manővert nem igazán tolerál. De szigorúan fel kell tennünk, hogy ezzel mindenki tisztában is van, hiszen szakvizsgával rendelkezik.

 

Innentől kezdve Don Marcellonak hívom a jogász Don Marcellot, és az idősebbet, az apát külön jelölöm az egyszerűség kedvéért. De kérem, mindenki figyeljen, mert ez másoknak nem igazán sikerült! Bizonyára akkor nem szóltam…

 

Tehát Don Marcello megírta a bírónak, hogy mi történt, mit hogyan kell érteni. A Pp. milyen rendelkezéseket tartalmaz, hogyan kell az alperest a perből elbocsátani, és milyen alperesi perköltséget kell megtéríteni. A pontosság kedvéért idézem:

 

„Tisztelettel kérem a T. Bíróságot, hívja fel a felperesi jogi képviselőt annak közlésére, hogy az alperessel szemben eláll-e a keresetétől, avagy azt fenntartja-e. Ha igen, akkor jelölje meg keresetének jogalapját és összegszerűségét.

 

Ha a keresetétől a felperes eláll, akkor az alábbi költségek megtérítésére tart az alperes igényt.

 

Utazási költség:500 kmmegtétele a jogi képviselő lakóhelye és a bíróság között. A gépjármű 10 literes átlagfogyasztásával számolva ez50 literx 276.-Ft (98 oktánszám), azaz mindösszesen 13.800.-Ft. Amennyiben újabb alkalommal kell a bíróság előtt megjelenni, úgy ismételten felszámítjuk e költséget.

 

Emellett az alperesi jogi képviselő óradíja 20.000.-Ft +ÁFA, valamint az utazási órákra ennek a fele, azaz 10.000.-Ft +ÁFA. Az utazási időszükséglet oda-vissza 6 óra, azaz 60.000.-Ft +ÁFA, míg a tárgyalás egy óra alatt befejeződik, így az 20.000.-Ft +ÁFA, mindösszesen 80.000.-Ft +ÁFA. Ha még egy tárgyaláson meg kell jelenni, akkor az ismételten felszámított.

 

Fentiek alapján tárgyalásonként az alábbi költséget számítjuk fel:

 

Utazási költség:           13.800.-Ft

Ügyvédi munkadíj:      96.000.-Ft

Összesen:                  109.800.-Ft, azaz százkilencezer nyolcszáz forint.

 

A felperesi jogi képviselő az alábbi mondatot ejti meg beadványában:

 

„Fentiek alapján kérjük a T. Bíróságot, hogy Don Marcello alperest a fizetési meghagyásban foglaltak szerinti tőkeösszeg és kamatai, valamint perköltségünk megfizetésére kötelezni szíveskedjék.”

 

Azaz a felperesi jogi képviselő szerint ez csak így megy, hogy hoppá, az alperesi jogi képviselő csak úgy helyet cserél az alperessel, leveszi talárját, és magára veszi a pert. Ennyi erővel bárki a teremből lehetne alperes, vagy a folyosóról is hívhatnánk be embereket, mert az ügyvéd úgy gondolja.

 

A felperesi gondolkodásról Deák Bill Gyula szövege jut eszembe:

 

Deák Bill Gyula : A felszarvazottak balladája

„Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,

a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,

a handlé, a szódás és a képkereskedő,

a házmester, a fia és a kéményseprő”

 

Azaz ez nem így megy. Nem létezik olyan rendelkezése a Pp-nek, hogy csak úgy csereberélni lehessen az alpereseket. Ha a felperesi jogi képviselő azt szeretné, hogy a mostani alperesi képviselő legyen az új alperes, akkor legyen szíves a Pp. rendelkezéseinek megfelelően egy új keresetet előterjeszteni. Aztán megy minden tovább.”

 

Az ember azt hinné, hogy a bíróság megértette a levél lényegét, így a 2007. május 7-én megtartott tárgyaláson le lehet zárni az ügyet. Hát nem úgy történt…

 

 

Az alperesek csereberéje…

 

A tárgyalóba belépett a felperesi jogi képviselő, az alperes, idősebb Don Marcello és az alperesi jogi képviselő Don Marcello. A bíró köszönés nélkül közölte, hogy akkor most az alperes üljön át a hallgatóság közé, míg az alperesi jogi képviselő a továbbiakban az alperes. Nos, talán érthető, hogy a két Don Marcello nem igazán értette a dolgot és beléjük szorult a szusz. Az idősebb azért, mert nem jogász, nem ismeri a paragrafusokat, de furcsának tartja ezt a szituációt, a fiatalabb meg azért, mert ismeri a paragrafusokat, de ő sem érti a szituációt. Ezt szóvá is tette. Ebből persze gond lett, és további évek pereit indította el. Az átlag buta állampolgár ezt a bírói önkényt simán benyeli, nem szól, hogy ne legyen baja, és a rendszer szépen táplálkozik a szisztémából, és a félelmekből.

 

A bíróság 12. számú tárgyalási jegyzőkönyve így néz ki:

 

J e l e n   v a n n a k :

Trnkáné dr. Tatár Teréz

bíró

A felperesért XY ügyvéd továbbá YX

ügyvédjelölt

 

Az alperesért dr. Don Marcello

Don Marcello hallgatóként

BG, továbbá BGY teremőr

 

Kihirdetve a következő

 

v é g z é s

 

A bíróság megállapítja, hogy a per alperese Don Marcello, aki született…, anyja             neve…, lakik…

 

A bíró felhívja alperest, valamint édesapját személyigazolványaik átadására.

 

Alperes:         amennyiben a bíróság a végzését fenntartja, a tárgyalásról eltávozom.

 

Bíró felhívja az alperes figyelmét, hogy hogy távozása nem akadálya az eljárás lefolytatásának. Engedély nélküli távozása esetén a bíróság bírsággal sújtja.

 

Alperes:           A bírósággal szemben hivatali visszaélés miatt büntető feljelentést kívánok tenni.

Alperes:           Az eljáró tanács ellen elfogultsági kifogást kívánok előterjeszteni.

 

Ezt követően heves szóváltás – de nem anyázás – majd az ajtó intenzív becsapása történt, miután a két Don Marcello és a tanú távoztak. A teremőr a bíró saját embere volt…

 

A bíró Don Marcellot 6.100.-Ft rendbírsággal sújtotta, és kifejezte, hogy szíve szerint ennek többszörösét szabná ki, de nem lehet magasabb, mint a pertárgy értéke.

 

Az esetet követően Don Marcello azonnal felszaladt a megyei bíróság elnökhelyetteséhez, dr. Csonkáné dr. Varga Margithoz és panaszt tett. Nem tudni, hogy az elnökhelyettes mit tett, ám kicsit később majd megtudjuk…

 

Az elfogultsági kifogást a bíróság egy másik tanácsának kell elbírálnia, így a furcsa tárgyalást követő 2, napon, azaz 2007. május 9-én dr. Várszegi Andrea bíró az 1.P.20.120/2007/14. sz. alatti végzésével a bíró kizárását megtagadta. Indokolásában rámutatott, hogy amennyiben az alperes nem ért egyet a döntéssel, azt majd az érdemi döntés, azaz az ítélet elleni fellebbezésben kifogásolhatja meg. Azaz dr. Várszegi Andrea sem ismerte a Pp-t, és nem akarta, vagy nem tudta felismerni a kolléga szarvas hibáját, melyet évekkel később a Fejér Megyei Bíróság az igazságszolgáltatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt Don Marcello által indított perben egyszerűen kontár munkának nevezett.

 

Itt kell leszögezni, hogy általános élettapasztalat, a bírák iszonyatosan buta döntéseik esetén a kollégák soha nem akarják, vagy nem merik leírni, hogy az ilyen mértékű jogi tévedések kapcsán nem lehet szó az általánosan elvárt bírói gondosságról, így a bíró személyében azért elfogult, mert alkalmatlan. Az igazságszolgáltatás sajnos arra a téves alapból indul ki, hogy ha valaki bíró, akkor az alkalmas is hivatására, ám ez koránt sincs így. És ebben hinni nem komolytalan tévedés. A rendbírság ellen természetesen jogorvoslattal élt Don Marcello.

 

Trnkáné dr. Tatár Teréz bíró közben új határnapot tűzött, így 2007. június 25-én heves gyorsasággal távollétemben helyt adott a felperesi keresetnek, így 6.100.-Ft és járulékai megfizetésére kötelezett. Egyben az olyan kitételeket tartalmazott, mely további gondolatokat ébresztett Don Marcello agyában. Az ítélet ellen persze fellebbezett.

 

 

A fellebbezés…

 

Balassagyarmati Városi Bíróság

3.P.20.120/2007.

 

útján

 

 

Tisztelt Nógrád Megyei Bíróság!

 

Alulírott Dr. Don Marcello, …… sz. alatti lakos, mint a fenti számú eljárásban „alperesként” marasztalt, ténylegesen alperesi jogi képviselő, az alábbi

 

f e l l e b b e z é s t

 

terjesztem elő az eredetileg Don Marcello, ……. sz. alatti lakos alperes ellen indított peres eljárásban meghozott ítélet ellen.

 

Mivel korábbi beadványaimban már mindent részletesen kifejtettem az eljárás súlyos törvénytelenségéről, továbbá bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentésemet is megtettem az ügyben, csupán néhány dologra szeretnék rávilágítani.

 

A per előzményeként indult fizetési meghagyásos eljárásban kötelezettként Don Marcello budapesti lakos került feltüntetésre, és a bíróság szabályszerűen kézbesítette is az okiratot a címzettnek. A kötelezett azt átvette és az ellen határidőben ellentmondást is terjesztett elő. A perré alakuló eljárásban alperesként megjelent Don Marcello budapesti lakos. Ennek tényét – reményeim szerint – helyesen tartalmazza a tárgyalási jegyzőkönyv. A tárgyaláson alperesi jogi képviselőként vettem részt, és e minőségemben is nyilatkoztam.

 

Innentől kezdve a bíróság működése – álláspontom szerint – nem más, mint jogi ámokfutás. A Polgári Perrendtartás szigorú szabályit mellőzve „ejtette” a bíróság az alperest, azaz Don Marcello budapesti lakost, és adminisztratív úton „alperesi székbe” ültetett engem, mint alperesi jogi képviselőt. Erre a bíróságnak nem volt jogi lehetősége, ám tévedését újabb logikai és jogi lehetetlenségekkel próbálta magyarázni, melyekkel újabb súlyos – immáron tudatos – törvénytelenségeket követett el.

 

Elsőként olyan tárgyalási jegyzőkönyvet vett fel, mint közokiratot, mely nem a történteknek megfelelő tényállást, és előadásokat tartalmazza. Álláspontom szerint ez közokirat-hamisításnak is minősülhet. Remélem, hogy a Központi Nyomozó Ügyészség tisztázza e tényállást.

 

A bíróság nem bírálta el beadványaimat, miként a tárgyalási jegyzőkönyvre tett észrevételeimmel sem foglalkozott.

 

Miként arra utaltam, az alperest névvel és lakcímmel kell a Pp. szerint megjelölni. A felperes ezt megtette, és az megegyezett édesapám pontos adataival. Az én adataimmal nem egyezett meg, így velem szemben egyetlen intézkedés sem lehet hatályos és törvényes. A BM felperes által hivatkozott nyilvántartása pontosan tartalmazza az én adataimat, így azt is, hogy Dr. Don Marcello a becsületes nevem, illetve mikor változott a lakcímem. A gépjármű-nyilvántartás e körben még akkor is teljesen irreleváns, ha az rossz adatokat tartalmazott. Megjegyzem, hogy a perben az alperes és képviselője sem győződhetett meg a felperesi állításokról.

 

A Bíróság logikája téves és ijesztő, amikor arra utal, hogy velem szemben szabályszerűen került kézbesítésre a fizetési meghagyás, mivel azt az édesanyám vette át. Mivel a budapesti cím nem lakcímem, nem lehet kézbesítettnek venni a fizetési meghagyást, hiszen nem lakunk hozzátartozómmal egy háztartásban. Nem magyarázta meg a bíróság, hogy édesapám nevére és címére érkező bírósági küldeményt miért kellett volna magamra vennem, hiszen korábbi levelemben már közöltem a felperessel a jármű tulajdonosának adatait. A felperes ennek alapján meggyőződhetett volna arról, hogy kit kellene pontosan perbe vonnia, ám ezt nem tette. Mulasztásának következményeit azonban magának kell viselnie.

 

Nem szabad elmulasztanom a kissé cinikus megjegyzést, hogy a bíróság által hivatkozott a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítése tárgyában meghozott 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 2004. április 27-től hatálytalan, hiszen azt a 79/2004. (IV.19.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte. Ezt azért illett volna felismerni.

 

A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet az alábbiakat tartalmazza:

 

12. § (1) A postai szolgáltató a szolgáltatási szerződést a postai küldeménynek a címzett -, illetve az egyéb jogosult átvevő – részére történt kézbesítéssel teljesíti.

19. § (1) Ha a természetes személy címzett a kézbesítés időpontjában nem tartózkodik a címben megjelölt helyen és ott nem található meghatalmazottja sem, a postai küldemény – ha a címzett azt nem zárta ki – az ott tartózkodó alábbi személyeknek (helyettes átvevő) is kézbesíthető:

a) a címzett 14. életévét betöltött közeli hozzátartozója (Ptk. 685. §-ának b) pontja) vagy élettársa,

b) a címzett bérbeadója vagy szállásadója, ha az természetes személy.

(2) A helyettes átvevőnek a kézbesítési okiraton, aláírása mellett, az átvételi jogosultságának (1) bekezdés szerinti jogcímét, valamint – külföldi hivatalos irat belföldi kézbesítése esetén – nevét és lakcímét is fel kell tüntetnie. Ha a jogcím fennállásával kapcsolatosan a szolgáltatóban kétség merül fel, a jogcím közokiratba foglalt igazolásának bemutatását kérheti. Igazolás hiányában a szolgáltató a küldemény érkezéséről értesítőt helyez el a levélszekrényben.

 

Azaz az eljáró bíró hiába próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hiszen a Don Marcello budapesti lakos vonatkozásában a címzett és a cím is létező, valós. Azaz a küldemény édesapámnak szólt. Ha azt nekem szánták volna, akkor azt Dr. Don Marcello névre, ……….. sz. alatti címre küldték volna.

 

Édesanyám átvehette édesapámnak szóló levelet, mint helyettes átvevő, a fenti jogszabály 19.§ (1) a) pontja alapján. De mindenképpen kizárt, hogy édesanyám vagy édesapám az én helyettes átvevőm legyen. A postai kézbesítési szabályok ekképpen történő tudatos „félreértelmezése” nem tartozik a bíró függetlenség, avagy a jogszabály tartalmában történő tévedés körébe. El kell olvasni a jogszabályt, és azt pontosan kell alkalmazni!

 

Nem létezik olyan per, melyben a felperes egy valamilyen jármű mindenkori – meg nem határozott – tulajdonosával szemben indít pert. Keresetet csak konkrét személlyel szemben lehet megindítani. A tulajdonos személyében történő tévedés a perben nem korrigálható. Még úgy se, ha a bíróság erre rásegít.

 

A bíróság az ítélet 3. oldalának utolsó előtti bekezdésében elismeri, hogy a per „korábbi” alperese, Don Marcello terjesztett elő ellentmondást. Ha ez igaz, akkor mi lett a sorsa a beadvány előterjesztőjének. Nem kapok arra magyarázatot, hogy ha a bíróság sajátos véleménye szerint velem szemben hatályos és szabályos volt a fizetési meghagyás kézbesítése, akkor hogyan nem emelkedhetett az jogerőre? A bíróság „okszerű” következtetése, hogy én édesapámmal miként konzultáltam, egyrészről irreleváns, másrészről egy vélelmezett tény rosszhiszemű beállítása súlyosan sérti becsületemet és jóhírnevemet, ezért nem vitás, hogy elégtételt követelek.

 

Az eljáró bíró a következőkkel fokozza a helyzetet: „A perben annak jelentősége nincs, hogy az alperes doktori címet visel. A BM Központi Adatnyilvántartójában ezen cím nélkül szerepel. Ugyanígy a Központi Nyilvántartóban az édesapja az édesapja lakcíme került feltüntetésre.” Ez nekem azt jelenti, hogy a bíró kétségbe vonja személyes okmányaim eredetiségét, hiszen mindegyiket a BM állította ki. Lemondok itt személyes jogaimról és beszkennelem az érintett okirataimat, hogy cáfoljam a bíró „véleményalkotását”. Másrészről jó lenne, ne nem negligálná doktorátusomat, hiszen azért keményen megdolgoztam, amikor az ELTE ÁJTK nappali tagozatán végeztem.

 

Ha személyi igazolványom, lakcímkártyám, útlevelem nem hamis, akkor feltételezhető, hogy a BM nyilvántartásában is Dr. Don Marcello néven szerepelek. Ez a nevem. Ilyen egyszerű! Itt az eljáró bíró valami fatális félreértésben lehet. Nem hiszem, meg mer vádolni egy okirat-hamisítással.

 

Azaz a fenti útlevelemet, mely nem az első, 2004 szeptemberében állították ki. Az előző útlevelemben is Dr. Don Marcello volt a nevem. Az is a BM adatnyilvántartása alapján került kiállításra.

A fentiekben bemásolt személyi igazolványom elő- és hátlapja is igazolja, hogy a BM adatai alapján állította ki az Okmányiroda. Ennek kelte 2004. szeptember 3.  Ha ebben is kételkedik az eljáró bíró, akkor igazolja állítását!

 

És végezetül a lakcímigazolványom, amit 2004-ben állítottak ki. Ez sem hamisítvány, és ezt is a BM adatai alapján állították ki. Mit igazol? Hogy mi a rendes nevem, illetve hol lakom. És mi köze van a perhez annak, hogy 2004 novemberében ……..ra költöztem? Mi akadályozta meg a felperest abban, hogy lakcímem után tudakozódjon. Ráadásul akkor, amikor még levelet is írtam neki, amire sajnálta az időt, hogy válaszoljon…

 

A felperes nem 2004. november 2. előtt indította az eljárást. Számomra ez tény. A bírót ez nem izgatta… Már igen fiatal ügyvédjelölt koromban megtanították velem azt, hogy ha nem tudom az alperes pontos címét, vagy kétség merül fel, akkor el kell gyalogolni a BM megfelelő hivatalához, és az érdek, cél igazolása mellett a „lakcímtudakozvány” eredményre vezet. Budapesten legalábbis ez volt szokásos.

A „kommunikációról” néhány szóban:

 

Miért is kellett volna édesapámnak bármiben is nyilatkoznia? Alperesi minőségét maga a bíró „vetette el”, holott a második tárgyalásig még az volt. Miért nem hallgatta meg a bíró édesapámat alperesként szabályosan? Bárki megakadályozta ebben? Nem!

 

Nekem miért kellett volna jogi képviselőként a tárgyalóterembe beülvén alperesi minőségben nyilatkoznom? Miért? Volt ennek bármilyen törvényes magyarázata? Nem!

 

Visszatérve a lényeghez. Nekem – magánszemélyként – a bíróság soha nem kézbesített fizetési meghagyást, így azt nem vettem át. Soha nem kézbesített keresetlevelet, így azt soha nem vettem át. Az első tárgyaláson jogi képviselőként jelentem meg, melyet maga a tárgyalási jegyzőkönyv, mint közokirat is rögzít. A második tárgyaláson is jogi képviselőként jelentem meg, és a tárgyalás közben minősített át a bíró alperesnek.

 

Szeretnék arra is utalni, hogy a felperes semmivel nem bizonyította azt, hogy a gépjárművem a perbeli időpontban az adott helyen parkolt. A bíró nem tudom, hogy milyen videó felvételt nézett meg, és egyáltalán milyen eszközön, hiszen a jelenlétünk alatt ilyen eszköz nem volt a tárgyalóteremben.

 

Fentiek alapján az eljárás egésze súlyosan törvénysértő és megalapozatlan. Ilyet még nem láttam, nem hallottam, és nem is tudom, hogy a Pp. alapján most mi is lehet az indítványom?

 

Kérjek egy hatályon kívül helyezést súlyos eljárási hibák miatt, melyek a másodfokú eljárásban? Ez látszik célravezetőnek, hiszen az eljárási hiba adott. De a megismételt eljárást velem szemben kellene lefolytatni? Ha ez korrigálható, akkor indítványomat így tartom fent.

 

Az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását logikailag nem kérhetem, hiszen a keresetet nem velem szemben terjesztették elő, a felperes csak időközben váltott, amit a Pp. nem enged meg. Így a Don Marcello alperes elleni kereset elutasítására van csupán lehetőség.

 

Fentiek alapján ismételten megdöbbenésemnek tudok csak hangot adni. A Magyar Köztársaság jogbiztonságát, demokratikus berendezkedését egy ilyen színjáték messze meggyalázza, és igen közel áll jelentőségében ahhoz a jogesethez, amikor a bíró gyermeke ítélkezett. Ennyire nem lehet semmibe venni a törvényeket a bírói függetlenség mögé bújva. Ez az egész teljesen hihetetlen!

 

Az eljáró bíró mottója:

 

„… bár a módosított Pp-ben szó szerint nem szerepel, de a bíróság feladata elsődlegesen az igazság kiderítése, nem pedig ahhoz való asszisztálás, hogy bárki a jogszabályok megkerülésével, vagy azzal visszaélve mentesüljön a felelősség alól.”

 

Ezt nehezen lehet minősíteni. A bíró feladata a jogszabályok következetes alkalmazása, a törvényes mérlegelés, és a megalapozott ítélet meghozatala. A bíró nem Dred bíró, vagy Terminátor, aki szubjektív igazságérzetének szerez érvényt, hiszen ez önkényhez vezet. Jelen esetben a bíró úgy érezte, hogy a tételes jog alkalmazása mentesít engem egy parkolási bírság befizetése alól, így „korrigálni igyekezett” a törvény hibáit, kiskapuit, hogy azon „ne csúszhassak ki”. Ezért maga vette a bátorságot, hogy megsértse a tételes jogszabályokat, avagy közokiratot hamisítson. A tárgyalási jegyzőkönyvet a maga képére formálta, melyre előkészült, hiszen a teremőrt nyilvánvalóan nem rendfenntartási céllal hívta be. A felperesi beadvány és a bírói intézkedések szigorúan egybevágnak, a bíró attól sem riadt vissza, hogy bírói hatalmával élve személyes adataimba kotorásszon. Akkor, amikor nem is voltam peres fél, csupán egy jogi képviselő. De ő úgy látta, hogy az IGAZSÁGOT ki kell derítenie, és ehhez minden eszköz megengedett.

 

A bíró ténykedésének semmi köze nincsen a joghoz és az igazságszolgáltatáshoz. Eddig maradéktalanul „halálbüntetés-párti” voltam, mivel bíztam a bírói tisztességben és felkészültségben. De ebben végérvényesen csalódtam. Ha ilyen bekövetkezhet, akkor itt minden megtörténhet. Például az, hogy a rendbírság kiszabása elleni fellebbezésemet fel sem terjeszti időben a bíró.

 

A bíró személyemet és jogi képviselői tevékenységemet úgy értékelte rosszhiszeműnek, hogy azt alátámasztani nem tudta. Így ebbéli véleményalkotása rágalmazásban, de legalábbis becsületsértésnek minősül. A bíró „mottójából” kiindulva kénytelen vagyok jelen okiratban megfogalmazva feljelentést tenni rágalmazás miatt ellene. Tisztelettel kérem, hogy intézkedjenek e körben feljelentésem ügyében.

 

Végezetül tájékoztatom a T. Bíróságot, hogy a napokban megváltozik irodám székhelye és lakcímem a következőkre. Mivel ügyvédként saját magam képviseletét látom el – illetve nem adom fel eredeti, alperesi jogi képviselői perbeli pozíciómat – kérem, hogy a beadványokat ide kézbesítsék:

 

Dr. Don Marcello Ügyvédi Iroda

Veszprém Megyei Ügyvédi Kamara tagja

 

Az illetéket az APEH illeték beszedési számláján keresztül rovom le.

 

Tagyon, 2007. július 18.

 

Tisztelettel:

 

 

A másodfok…

 

A Nógrád Megyei Bíróság előbb a 2.Pf.20.8023/2007/2. sz. alatti végzésével helyezte hatályon kívül a pénzbírságot kiszabó végzést, majd ugyanaznap a 2.Pf.20.843/2007/2. sz. alatti végzésével (2007. július 10.) magát az alperesi státuszt megállapító végzést is  hatályon kívül helyezte.

 

A pénzbírsággal kapcsolatban kifejtették, hogy az alperes státuszát megállapító végzés nem volt törvényes, így a nem alperes Don Marcellot nem is lehetett volna e minőségében pénzbírsággal sújtani. Továbbá „nem tekinthető rosszhiszemű pervitelnek az, hogy az alperes jogi képviselője nem kívánt saját elhatározásából alperessé válni, hanem az eljárási jogszabály által előírt eljárás követését kérte.”

 

A Nógrád Megyei Bíróság egyébként azért helyezte hatályon kívül az alperessé minősítő határozatot, mert „az alperes státuszát megállapító végzés a Pp. 65.§-a szerint külön fellebbezéssel támadható, ezért a végzésnek indokolást is kell tartalmaznia. A Pp. 64.§ (2) bekezdése alapján pedig, ha a felperes nem az ellen indított pert, akivel szemben az igény érvényesíthető, a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével idézi meg a bíróság, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, és az elbocsátott alperes költségeiről is rendelkezik. Mivel a városi bíróság végzése az eljárási szabályoknak nem felel meg, a Pp. 222.§ és a 221.§ (1) bekezdésében meghatározott szabályt sérti, ezért a Pp.259.§ és a 252.§ (2) bekezdése alapján a megyei bíróság a városi bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság új tárgyalásra és új határozat meghozatalára utasította.”

 

Sajnos, amikor tehát a Nógrád Megyei Bíróság 2007. július 10. napján a két fenti határozatát meghozta, már a balassagyarmati bíró az ítéletet meghozta 2007. június 25-én. Komolyan felmerült, hogy a fenti végzések elleni fellebbezést azért nem terjesztette fel, hogy a másodfok ne akadályozhassa meg az ítélet meghozatalát.

 

Az ítélet elleni fellebbezés kapcsán Don Marcello leült, megírta a beadványt, majd autóba ült és elutazott a másodfokú tárgyalásra, melyen részt vett, és később haza is utazott. Ez nem csak időben, hanem pénzben is megjelenő terhet jelentett. És ennek lesz jelentősége a későbbiekben. Mert ugye a Nógrád Megyei Bíróság felismerte a Balassagyarmati Városi Bíróság tévedését, de a jogorvoslati eljárást egy olyan embernek kellett végigvinnie, aki nem volt, és nem is lehetett alperese a pernek. A per korlátain kívül álló Don Marcello pedig – szánalmas módon – arra kényszerült, hogy önnön magát védje egy szinte kafkai novellába illő eljárásban.

 

A Nógrád Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2.Pf.21.423/2007. sz. alatti fellebbezési eljárásban 2008. január 24-én tartott tárgyalást. A 3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat meghozatalára utasította. A végzés indokolása gyakorlatilag megismételte az előzőeket. A határozatban Don Marcello javára úgy állapítottak meg 33.736.-Ft perköltséget, hogy maga a bíróság is tudta, hogy ezt a perköltséget Don Marcello soha nem kaphatja meg, hiszen a megismételt eljárásban az édesapa lesz újra az alperest, akiből Trnkéné dr. tatár Teréz bíró hallgatóságot faragott.

 

A másodfokú eljárásban a perköltséget csak megállapítják és annak viselésére nem köteleznek senkit, ha hatályon kívül helyezik a korábbi döntést, hiszen nem lehet tudni, hogy majd a perben ki nyer, és ki veszít jogerősen. Ám Don Marcello jogellenesen került a perbe, abban fél nem lehetett, és jövőben sem lehet az, így a „pénz az ablakban” szituáció alakult ki.

 

 

A megismételt eljárás…

 

A per bírója már nem a korábbi személy, hanem a városi bíróság akkori elnökhelyettese, dr. Vízler Edina. Az új bíró a másodfok utasításait figyelembe véve felszólította a felperest, hogy jelölje meg, a korábbi alperessel, azaz Don Marcello édesapjával szembeni kereseti kérelmét fenntartja-e. Ez 2008. február 22-én történt.

 

Időközben, pontosan 2008. március 14-én, levelet írt Don Marcello a városi bíróság elnökének, és kifejtette, hogy örülne neki, ha a bírósági jogkörben okozott kárt a bíróság megtérítené. Ennek nem más lett a következménye, minthogy Trnkáné dr. tatár Teréz városi bíró és a megyei bíróság elnökhelyettese, azaz a már említett dr. Csonkáné dr. Varga Margit fegyelmi panaszt terjesztett elő Don Marcello ügyvéd ellen az ügyvédi kamaránál. De erről kicsit később.

 

A per felperese, pontosabban annak ügyvédje, még mindig nem értette meg, hogy a már unalomig ismételt Pp.64.§ alapján kinek és mit kell tennie, így a 2008. április 28-án kelt beadványában közölte, hogy a keresetet dr. Don Marcello ügyvéd ellen tartják fent.

 

A bíró a 9.P.20125/2008/4. sz. alatti, 2008. március 18. napján kelt végzésével a volt alperest elbocsátotta a perből, és nyilatkoztatta a perköltség kérdésében.  A 7. számú, 2008. május 14-én kelt végzésével a régi alperest, azaz az édesapát elbocsátotta a perből, és a felperest 31.470.-Ft perköltség viselésére kötelezte. A végzés azonban már megint nem felelt meg a jogszabályoknak, hiszen a végzés rendelkező részében az alperes már dr. Don Marcello ügyvéd volt, akinek egy árva keresetlevelet sem küldött a bíróság, habár azt a másodfokú bíróság magyar nyelvel leírta neki.

 

Fentiek miatt Don Marcello, azaz a doktor, 2008. május 23-án újra fellebbezni volt kénytelen, hiszen másodjára került úgy alperesi pozícióba, hogy annak jogszabályi előfeltételei hiányoztak. Így fogalmazott:

 

BALASSAGYARMATI VÁROSI BÍRÓSÁG

2661 Balassagyarmat, Köztársaság tér 2. Pf.:59.

 

9.P.20125/2008.

 

útján

 

Tisztelt Nógrád Megyei Bíróság!

 

 

Alulírott Dr. Don Marcello ügyvéd, mint Don Marcello, budapesti lakos, meghatalmazott jogi képviselője, az alábbi

 

f e l l e b b e z é s t

 

terjesztem elő a T. Bíróság 7. sz. végzésével kapcsolatban.

 

Sajnos a T. Városi Bíróság a mai napig nem észlelte, miként a felperes sem, hogy
Dr. Don Marcelloval szemben nem terjesztett elő senki kereseti kérelmet, illetve a Városi Bíróság korábbi ezzel kapcsolatos összes határozatát hatályon kívül helyezte a Nógrád Megyei Bíróság. Az, hogy a felperes némiképpen félreértelmezve a Pp. hatályos rendelkezéseit, azt állítja, hogy ő Dr. Don Marcelloval szemben tartja fent kereseti kérelmét, még nem jelenti azt, hogy a Pp. előírásainak megfelelő kérelmet elő is terjesztett. De ebbe talán nem is kellene belemenni, mert még messze nem tartunk ott, hogy e kérdés elbírálás alá kerüljön.

 

A legutóbbi napig még ott tartottam, hogy a felperes valamilyen egyezségi javaslatot terjesztett elő, melyről semmit nem tudok, tehát úgy tekintem, mintha nem is lenne. Habár meglepő, hogy bármilyen beadványt lehet előterjeszteni egy perben, melyet az ellenérdekű félnek nem kézbesítenek.

 

A perköltség összegszerűségének megállapítását törvénysértőnek és rendkívül méltánytalannak tartom.

 

Előre szeretném bocsátani, hogy hiába 6.100.-Ft a pertárgy értéke, ha hihetetlen bírói és felperesi jogi tévedések és mulasztások sorozata vezetett oda, hogy egy ilyen egyszerű megítélésű ügy eddig elhúzódjon. Azt gondolom, egyetlen olyan magyar jogszabály sincsen, mely megtérítetlenül hagyhatná a bíróság, és a felperes által okozott költségeket, ha már a felperes nem nyeri meg a pert.

 

…

 

Az a véleményem, hogy a felperes téves jogi érvelését egy helyes és jogszabályoknak megfelelő bírói munka keretek között tarthatta volna. Ezzel a perköltség sem lett volna irreális. Ezzel szemben maga a bíró eljárása, magatartása verte a csillagokba az ügyvédi munka díját, és erre bizony tényleg etikátlan a felperest marasztalni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a bíró nem megfelelően járt el. Csakhogy a törvény az törvény, a felperes viseli annak a költségét is, ami egyébként a téves bírói magatartásra vezethető vissza. És miért nem tudom sajnálni ezért a felperest? Mert módjában és lehetőségében állt megalapozott keresetet előterjeszteni, avagy időben észbe kapni és nem tovább erőltetni a dolgot. Ezzel szemben a felperesi jogi képviselő még a másodfokú tárgyaláson is az ítélet helybenhagyását kérte, így vagy nem fogta fel annak törvénytelenségét, vagy valami más történt, melyet hadd ne és értékeljek.

 

Változatlan a véleményem, durva, súlyos bírói mulasztások, cselekvőségek, alaptalan felperesi érvelés vezettek oda, hogy a kereset nem vezetett eredményre, így nem lehet IM rendeleteket kicsavarni csak azért, hogy a felperesnek kevesebbet kelljen fizetnie. Ügyvédi munkámat – kérem – ne kezdjék el újból froclizni, mert nem szolgáltam rá szakmailag. Ha egyszer igazam van, akkor az bármennyire is fájdalmas, el kell ismerni és fizetni kell.

 

Fentiek alapján tisztelettel kérem a korrekt határozat meghozatalát és alperes marasztalását a ténylegesen felmerült perköltségben.

 

2008. május 23.

Tisztelettel:

Dr. Don Marcello

 

 

Habár a fellebbezés a konkrét ügyvédi munka lényegére tért ki, két dolgot el kell különíteni egymástól:

 

A)   Don Marcello bizonyos esetekben édesapja jogi képviselője

B)   Don Marcello néha alperes. Előbbi esetben a másodfok hatályon kívül helyezte, utóbbi esetben még nincsen jogorvoslat.

 

A fellebbezés folytán a Nógrád Megyei Bíróság már nem járt el, mert közben több szálon „összeakasztotta a bajszát” Don Marcello a bírósággal, és egyes bíráikkal. ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Heves Megyei Bíróságot jelölte ki az eljárásra 7.Pkk.26.798/2008/2. sz. alatti, 2008. december 5. napján kelt végzésével.

 

A Heves Megyei Bíróság a 2009. február 5. napján kelt, 1.Pf.25.790/2008/2. sz. alatti végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az t új eljárásra, új határozathozatalra kötelezte. A másodfokú tanács ismét kiemelte azt, amelyet korábban már leírt a Nógrád Megyei Bíróság, a Pp.64.§-án ismételten citálta. Illetve kiemelte:

 

„Az elsőfokú bíróság tehát a megismételt eljárásban a felperes részéről előterjesztett kérelem alapján – a korábbi alperes perből történő elbocsátását követően – lesz abban a helyzetben, hogy a felperes által megjelölt személyt alperesként a felperes által előterjesztett (Pp.121.(1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő) kereset közlésével megidézze.”

 

 

A harmadik megismételt eljárás…

 

Immáron az Egri Városi Bíróság járt el az ügyben, mivel valaki belátta, hogy az ilyen alapvető jogi problémák megoldása nem várható el a Balassagyarmati Városi Bíróságtól. Így több tárgyalást követően, a 4.P.20.968/2009. sz. ügyben ismételten végzést hozott az idősebb Don Marcello sorsát illetően.

 

A bíróság a perből elbocsátott édesapa elleni pert megszüntette végzésével, és a több mint 3 évig tartó sikertelen elsőfokú eljárások lezárásaként 610.680.-Ft perköltség fizetésére kötelezte a felperest.

 

Mivel a felperes a Heves Megyei Bíróság már hivatkozott határozatában is felhívott Pp.121.§-ban előírt rendben megkövetelt keresetlevelet nem terjesztett elő Don Marcello, azaz a doktor ellen, így kereset hiányában további teendő nem maradt.

 

Szeretném tehát kiemelni, hogy Don Marcello két ízben került alperesi pozícióba a Balassagyarmati Városi Bíróság jóvoltából, és két ízben helyezte hatályon kívül az ezzel kapcsolatos döntést a másodfokú bíróság (elsőként a Nógrád Megyei, míg másodjára a Heves Megyei Bíróság).

 

A felperes a perköltség vonatkozásában fellebbezést terjesztett elő, és a Heves Megyei Bíróság a 2010. április 30. napján kelt, 1.Pf.25.170/2010/2. sz. alatti végzésével a perköltséget leszállította 205.000.-Ft összegre.

 

Szeretném tehát kiemelni, hogy a mostani másodfokú eljárás keretében a per a városüzemeltetési Kft felperes és a dr. Don Marcello ügyvéd által képviselet idősebb Don Macello között volt folyamatban.

 

A perköltséget a bíróság az alábbi eljárásokkal kapcsolatban állapította meg:

 

„A másodfokú bíróság a perértéket és az ahhoz kapcsolódó felelősséget, valamint az alperes jogi képviselőjének a perben kifejtett és a célszerű pervitel által indokolt tevékenységét, az ügy bonyolultságát mérlegelve és értékelve, azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt ügyvédi munkadíj indokolatlanul magas.”

 

 

A 205.000.-Ft részét az alábbi összegek képezték:

 

27.600.-Ft       -           alapeljárás útiköltsége, habár nem lehet tudni, melyik

alapeljárásban merült fel és miért ennyi.

33.736.-Ft       -           a Dr. Don Marcello alperes ellen meghozott elsőfokú ítélet (Trankáné

dr. Tatár Teréz bíró) elleni fellebbezés kapcsán megállapított, de

nem érvényesíthető másodfokú perköltség, mely egyszerűen nem

értelmezhető jelen eljárásban

27.080.-Ft       -           a Heves Megyei Bíróság másodfokú perköltsége, melyben ismételten

hatályon kívül helyezte a Balassagyarmati Városi Bíróság végzését

(Dr. Vízler Edina)

124.416.-Ft

 

Ehhez még hozzáadott a Heves Megyei Bíróság valamilyen jogcímen 80.000.-Ft-ot, majd felkerekítette az egészet 205.000.-Ft-ra.

 

Nos, az egész, 40 hónapon át tartó cirkusznak az alábbi alperesi költsége volt valójában, melyet a Legfelsőbb Bíróság felé előterjesztett, ám meg nem engedettség okán elutasított felülvizsgálati kérelemben fogalmazott meg Don Marcello:

 

„Az alperes az Egri Városi Bíróság előtti eljárásában 2009. október 27. napján kelt beadványban foglalta össze a felmerült perköltség összegszerűségét és jogalapját, illetve csatolta az azt alátámasztó okiratokat. Ezen túlmenően az okirat keltét követően keletkezett perköltséget is igényelte.

 

A Nógrád Megyei Bíróság – valószínűleg az iratok igen felületes tanulmányozása miatt – kissé elszámolta magát a tárgyalások tekintetében. Ugyanis a Balassagyarmati Városi Bíróság ténylegesen 3 alkalommal tartott tárgyalást, melyen az alperesi képviselő 2 ízben megjelent. A második tárgyaláson szültetett meg azonban az a végzés, ami folytán az alperes hallgatóság lett, míg az alperesi jogi képviselő alperes. Az ezt követő tárgyaláson – ugyanazon ügyiratszám alatt – már nem Don Marcello volt az alperes, hanem Dr. Don Marcello, korábbi jogi képviselő. Ez a tárgyalás, illetve a vele szemben meghozott határozat már értelemszerűen nem vonható jelen eljárás korlátai közé.

 

Ugyanis Don Marcello alperessel szemben egyetlen bíróság sem hozott marasztaló határozat. A perben nem szereplő Dr. Don Marcellot azonban a Balassagyarmati Városi Bíróság ítéletben marasztalta, mely folyományaként következett a Nógrád Megyei Bíróság másodfokú tárgyalása, ahol az ítéletet hatályon kívül helyezték és perköltséget állapítottak meg Dr. Don Marcello javára. Ezt a perköltséget azonban nem lehet érvényesíteni, mivel Dr. Marcello nem volt alperese soha a pernek.

 

Fentiek alapján a Heves Megyei Bíróság határozatának 5. oldalán található okfejtés b.) pontja iratellenes!

 

Ennél fogva a bíróság köteles lett volna figyelembe venni két balassagyarmati, első fokú tárgyalást, majd ezt követően két egri első fokú tárgyalást.

 

Tekintettel arra, hogy a pert az alperes nem önmaga ellen indította, és a peres eljárás nem az alperes szórakozását célozta, még akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni a tárgyaláson történt megjelenési költséget, ha néhol az eljáró bíróságok szakmaiatlansága, felkészületlensége, néhol a teljes képzetlenség hiányának nyomai drámaivá váltak.

 

Nem kétséges, hogy a per elhúzódása egyaránt felróható a felperes megalapozatlan beadványainak, illetve a bíróságok igen durva, a hihetetlenség határát súroló tévedésinek, mellyel tulajdonképpen magának a felperesnek is kárt okoztak, hiszen egy képzett és felkészült, elfogulatlan bíró már az első tárgyaláson kezelni lett volna képes az ügyet.

 

Így felettébb megalázó a megyei bíróság azon álláspontja, hogy az ügyben csatolt alperesi jogi képviselői munkát egyáltalán nem értékelte, pontosabban szólva annak tartalmát, mennyiségét is pontosan ismerve olyan alacsony óradíjat állapított meg, hogy az egy WC-pucoló bérével sem érhet fel.

 

Az, hogy a bíróság felülmérlegeli a becsatolt ügyvédi tényállásban szereplő ügyvédi munkadíjat, egyszerűen nonszensz, hiszen ezt jogszabály nem engedi meg. A hatályos Ütv. alapján a munkadíj a felek szabad megállapodásának tárgya. Az alkalmazandó IM rendelet alapján a bíróság köteles elfogadni az ügyvédi munkadíj összegszerűségét.

 

Ahelyett, hogy a Heves Megyei Bíróság mélyen elgondolkodna az igazságszolgáltatás színvonaláról, az eljáró balassagyarmati bírók ténykedéséről, úgy kíván a felperesnek jogsértően kedvezni, hogy önhatalmúlag lecsökkenti a perköltséget.

 

Igen, belátom, hogy a 6.100.-Ft pertárgy értékű perben a 600.000.-Ft perköltség kirívóan magas. De ebben nem az alperes a hibás, hanem teljes egészében a felkészületlen, lelketlen bíróságok. Jellemző, hogy a Balassagyarmati Városi Bíróság eljáró bírája, illetve Nógrád Megyei Bíróság volt elnökhelyettese ellen volt szerencsém személyiségi jogi pert nyerni a Fővárosi Ítélőtábla előtt is, mert a jogszabályok helyes alkalmazása helyett inkább személyemmel foglalkoztak. A személyeskedést koránt nem nélkülöző perben több ezer km-t autóztam, több tucat órát töltöttem el utazással, okiratszerkesztéssel, etc. Ennek költsége van, és azt meg is kell fizetni. Mivel a magyar jogrend pedánsan ügyel arra, hogy a bíróságokat ne terhelje e körben kötelezettség (a Pp. e vonatkozású szabálya kissé nevetséges), így jobb híján a felperest terheli a perköltség megfizetésének kötelezettsége.

 

Összefoglalva tehát jogsértő a másodfokú végzés, amikor a bíróság csak a felmerült üzemanyagköltséget ítélte meg, ellenben az utazás időtartamát nem vette figyelembe (habár ezt a bírói gyakorlat a szakértők esetében elfogadja), az utazással felmerült időre nem ismeri el a munkadíjat. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy ha kötelesek vagyon ingyen utazni, és erre az időszakra munkadíjat nem számolhatok fel, akkor javaslom, az ehhez hasonló bíró gyakorlat kiagyalói kezdeményezzenek adójóváírást minden ügyvéd tekintetében, aki nem kereshet pénzt az utazás időtartama alatt, illetve jogszabályban kell kimondani, hogy a pernyertes fél maga köteles viselni meghatalmazott ügyvédje utazási időre felszámított munkadíját, így lehetőleg csak a bíróság melletti utcában található ügyvédi irodát lehet képviseletre felkérni.

 

Jogsértő a határozat akkor, amikor a beadványok szerkesztése után, a tárgyalásokon történő megjelenésre tekintettel, és a teljes utazási időre összesen bruttó 80.000.-Ft munkadíjat állapított meg.

 

Egy gyors számolás:

 

Utaztam összesen kb. 26 órát.

Tárgyaláson ületem kb. 4 órát.

Okiratot szerkesztettem kb. 4 órát.

 

Ez tehát 1.882.-Ft óradíjat jelent, mely adózás előtti árbevételt jelent. Egy segédmunkás óradíja jelenleg 1.500.-Ft körül mozog, egy burkoló szakmunkásé olyan 3-5.000.-Ft.

 

A Heves Megyei Bíróság álláspontja teljes egészében degradálja az ügyvédi munkát, semmi veszi a konkrét perben kimunkált beadványaimat, mely koránt sem megengedhető egyetlen bíróságnak sem. Megvallom, jelen ügyhöz kapcsolódó kártérítési perben a Nógrád Megyei Bíróságot képviselő OIT jogász kifejtette, hogy azért nem jár a perköltség, mert nem kötelező ügyvédhez fordulni, és ha van ügyvéd, annak sem kötelező elmenni a tárgyalásra.

 

Azt gondolom, hogy a fenti nézetet valló bírák teljes egészében alkalmatlanok tisztségük betöltésére, hiszen a jogászi hivatás megbecsülését már-már a pártállami idők szintjére szorítják le.”

 

A 6.100.-Ft-os parkolási pernek itt lett vége, ám itt kezdődött mindazon eljárások egésze, mely miatt megírtam Don Marcello történetét. Ugyanis

 

A)   az eljáró balassagyarmati bíró, Trnkáné dr. Tatár Teréz és a megyei bíróság egykori elnökhelyettese dr. Csonkáné dr. Varga Margit 2008. április 22-én panaszt tett Don Marcello ügyvéd ellen az ügyvédi kamaránál, mely miatt

B)   Don Marcello a fenti két bíró ellen személyiségi jogi pert indított.

C)   Hivatali visszaélés miatt büntetőeljárást indítottak az eljáró bíró ellen.

D)   Don Marcello bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt pert indított a Nógrád Megyei Bíróság ellen

 

 

Kamarai fegyelmi ügy…

 

Idézek Don Marcello kamarai védekezéséből:

 

1.,

 

Trnkáné Dr. tatár Teréz bíró határozottan állítja, hogy én bizonyítottan szabálytalanul parkoltam. És itt az első tévedés. Mi tekinthető bizonyítottnak? Az a tény, amit egy törvényes eljárás keretében, jogerősen megállapít a bíróság. Volt ilyen? Nem volt. Van egyáltalán elsőfokú ítélet? Nincsen. Én, avagy édesapám láttuk a bizonyítékot? Nem. Ennél fogva a panaszos bíró egy olyan jogi fogalmat használ fel álláspontja erősítésére, mely azt a látszatot kelti, mintha törvényes eljárás során nyert volna valami bizonyosságot. Csúsztatás az egész, nem hiszem azt, hogy egy nem létező alperes elleni nem létező eljárásban lehetne bizonyítási eljárást lefolytatni.

 

2.,

 

„Röviden, azért, hogy mentesüljön az ügyvéd a 6.100.-Ft-os parkolási díj megfizetése alól, az idős édesapjából alperest kreált, kihasználva a gépjármű nyilvántartásban az édesapjával fennálló név- és címazonosságát. A gépjármű nyilvántartás részére maga szolgáltatott adatot.

 

Ezzel a cselekményével önmagában szégyent hozott nem csak az ügyvédekre, de az egész jogásztársadalomra.”

 

A fenti mondatok annyira durvák, hogy egyszerűen nem tudok elmenni mellettük. Még amennyiben a Nógrád Megyei Bíróság végzése nem is tartalmazta volna a fenti tényállítást jogi és ténybeli cáfolatát, akkor is érthetetlen, illetve számomra nagyon is érthető az érvelés.

 

A kamara megtagadta a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazoló jelentés alapján, de a személyiségi jogi pernek helye lett.

 

 

A személyiségi jogi per rövid története:

 

A fentiek alapján megindult perben szintén a Heves Megyei Bíróság járt el. Az 5.P.20.348/2008. sz. alatti perben 2009. január 15-én hozta meg ítéletét a bíróság, mely során kimondta, hogy az alábbi kijelentéssel megvalósította mindkét bíró alperes a jogsértést:

 

Ezzel a cselekményével önmagában szégyent hozott nem csak az ügyvédekre, de az egész jogásztársadalomra.”

 

Az indokolás kiemelte, hogy a fenti kijelentés nem csupán aránytalanul túlzó és indokolatlanul bántó, hanem olyan per kapcsán került megfogalmazásra, ahol a Balassagyarmati Városi Bíróság valamennyi fellebbezhető határozatát hatályon kívül helyezték.

 

Az ítélet ellen a bírák fellebbeztek, azonban a Fővárosi Ítélőtábla a 7.Pf.20.488/2009/2. sz. alatti, 2009. május 26-án kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kiemelték, hogy „a vélemény-nyilvánítás akkor alapozhat meg személyiségi jogsértést, ha az minden ténybeli alapot nélkülöző, indokolatlanul bántó, sértő vagy lealacsonyító. … alperes a felperesnek a konkrét pervitelét, pertaktikáját minősítette úgy, hogy az önmagában szégyent hozott nem csak az ügyvédekre, de az egész jogásztársadalomra.

 

Mivel az ítélőtábla is elismerte, hogy a bíróság eljárási hibákat követett el, és Don Marcello minden eljárásával saját jogsérelmét kívánta orvosolni, megállapíthatóvá vált, hogy ténybelileg nem volt megalapozott a bírák kijelentése, illetve az indokolatlanul bántó és ezáltal jogsértő volt.

 

Ezzel az ítélettel Don Marcello elégtételt kapott.

 

A büntetőeljárás…

 

 

A megtett feljelentés kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészség 2007. május 17. napján kelt, Nyom.176/2007/1-I. sz. alatti határozatával a nyomozást megtagadta, a feljelentést elutasította. Ez Don Marcellot nem lepte meg, azóta sem nagyon történik ez másként. Az előterjesztett panasz alapján a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya KF.3777/2007/3-4-I. sz. alatti, 2007. július 31-én kelt határozatával a nyomozást elrendelte, a panasznak helyt adott. A Központi Nyomozó Főügyészség tagjaként az a dr. Fazekas Géza járt el, akit mindenki ismer szóvivőként, és maga is több olyan ügyben jár el, mely politikai érdeklődést vált ki.

 

Nem meglepő módon az ügyészség 2007. november 28. napján megszüntette bűncselekmény hiányában a nyomozást. Az indokolás szerint:

 

-       semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, hogy Trnkáné dr. Tatár Teréz bíró szándékosan követte el azért a törvénysértések sorozatát, hogy Don Marcellonak célzottan joghátrányt okozzon.

-       a tárgyalási jegyzőkönyv már nem volt meg, így a tárgyaláson valóban elhangzott állítások és a később készült jegyzőkönyv nem volt összevethető, így nem történt közokirat-hamisítás sem a jegyzőkönyv valótlan tartalmával kapcsolatban.

 

A megszüntetés ellen panaszt nyújtottam be, melyet a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya a KF.3777/2007/6-I. sz. alatti, 2008. február 1. napján kelt határozatával elutasított. Szerintük azért nem volt alapos a panasz, mert „a jogszabályok téves értelmezésén alapuló intézkedés akkor sem tekintendő kötelezettségszegésnek, ha utóbb törvénysértőnek bizonyul.”

 

Azaz egy bíró lehet alkalmatlan, buta, jogi analfabéta, rosszhiszemű, vagy bármi más, ítélkezése körében azért nem követhet el kötelezettségszegést, mert a téves jogértelmezés neki megengedett. Neki igen, a bírónak, de rajta kívül senki másnak! És az ügyészi-bírói klikkek szépen ki is alakították ugyanezen érvelést az ügyészekre nézve is. Ez az a kérdéskör, mely alapvetően megringatja az igazságszolgáltatásba vetett hitet.

 

 

A bírósági jogkörben okozott kárral kapcsolatos per története és majdnem vége…

 

 

Don Marcello pert indított a Nógrád Megyei Bíróság ellen azért, mert a városi bíróság cselekményével kapcsolatosan is csak a megyei bíróságot lehetett perelni. Ez rendben is van.

 

A perben azt a kárt követelte, mely azzal kapcsolatban érte, hogy két ízben lett alperese egy pernek jogilag lehetetlen körülmények között, így utaznia kellett, beadványt kellett szerkesztenie, tankolnia kellett az autóba, úgy egyáltalán elment vele az ideje rendesen.

 

A per tárgyalására a Fejér Megyei Bíróságot jelölték ki, mely a 2009. január 7-én kelt keresetlevelet – az áttétel folytán – 2009. február 25-én iktatta. A 3.P.20.412/2009. sz. alatti eljárásban 2012. október 24-én született meg az ítélet, mert az alapul szolgáló parkolási per aktáját „benyelték” a bíróságok.

 

Az elsőfokú ítéletben a bíróság 143.800.-Ft és járulékai megfizetésére kötelezte a Nógrád Megyei Bíróságot kártérítésként. Az ítélet indokolása merész volt:

 

„A megyei bíróság ezekből az iratokból kétséget kizárólag megállapította, hogy az alperes (alkalmazottai, elsőfokú bírái) hivatali jogkörükben eljárva az alperes csere (Pp.64.§ (2) bek.) intézése során olyan durva, elemi hibákat vétettek, melyek egyértelműen megalapozzák az alperes (munkáltatói) kárfelelősségét (Ptk. 339.§, 348.§ 349.§).

Az alperes a felelősség alól nem tudta kimenteni magát, mert az a bíró, aki egy ilyan, mindössze elemi ismereteket igénylő, jogértelmezésre még csak véletlenül sem szoruló rutinfeladatot ilyen kirívóan, elképesztően szakszerűtlen módon hajt végre (nem is egyszer, hanem kétszer, a másodfokú bíróság útmutatása ellenére), nem hivatkozhat arra, hogy az ilyen helyzetben általában elvárható gondosság követelményeinek eleget tett.”

 

„Nem helytálló az alperes azon védekezése sem, hogy a másodfokú eljárásban mindent megtett azért, hogy a felperest kár ne érje. Az igaz, hogy a felperes a másodfokú bíróságnak köszönhetően kimenekült az alperesi szerepkörből, (megjegyzendő: jelen per szempontjából közömbös, hogy valószínűleg ő volt a bliccelő autós), de az is tény, hogy ezzel az okozott anyagi károk egyáltalán nem térültek meg.”

 

A Nógrád Megyei Bíróságot az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Osztálya képviselte a perben. Fellebbeztek, mely során a Fővárosi Ítélőtábla néhány nappal ezelőtt tartotta meg a fellebbviteli tárgyalást, melyen a korábbi ítéletet megváltoztatta és a teljes kártérítési keresetet elutasította. Hogy miért? Még csak a szóbeli indokolást ismeri Don Marcello, de lázad. Ugyanis:

 

-       a Fővárosi Ítélőtábla szerint soha nem valósul meg a bírósági jogkörben okozott kár, ha a másodfok javítja az első fok hibáját. Igen, a törvény alapvetően így rendelkezik. De a törvényalkotó arra gondolt, hogy azonos peres felek kapcsán megszületett döntéseket bírálnak felül. Arra gondolni sem mertek, hogy veszi a bátorságot egy városi bíró, és kicserélgeti a feleket. Mivel a törvényalkotó erre az esetre értelemszerűen nem készült fel, az Ítélőtábla gyakorlatilag kimagyarázta magát egy olyan óvodás indokolással melyen csak a vak nem lát keresztül. Ha egyszer Don Marcello soha nem lehetett és nem is lett alperes, akkor mit keresett kéz ízben is alperesként bírósági határozatban, egyszer ebből ítéletben? Ha Don Marcello nem volt alperes, akkor hogyan értelmezhető az egész jogorvoslati rend?

-       azt állította az Ítélőtábla, hogy nem is merült fel kár, mert a Don Marcello apuka elleni per kapcsán a Heves Megyei Bíróság megítélt perköltséget a 205.000.-Ft keretén belül. Való igaz, hogy a végzés helytelenül és iratellenesen hivatkozik a Don Marcello alperes kapcsán meghozott másodfokú perköltség megállapítására, ám az megint csak iratellenes volt, ahogy le is írta abban a felülvizsgálati kérelemben, melyet a Legfelsőbb Bíróság elutasított.

 

Összességében tehát csak ebben az egy, 6.100.-Ft perértékű ügyben jól kirajzolható, hogy a bíróságok egy része mennyire alkalmatlan, illetve a bíróságok egy része mennyire összefog azért, hogy a szennyest leplezze. És ebben az Ítélőtábla egyes tanácsai sem ártatlanok. Úgy látom, a bírói karon belül óriási a harc, melyet „Pártunk és Kormányunk” elitje csak felerősít a buta és jogellenes bírósági átszervezéseivel. Az OITH-ból lett mára az OIB, élén a bizonyos Handó Tündével. Nagyon sok következtetést lehet levonni ebből az ügyből, ám úgy látszik, hátra van még egy kúriai felülvizsgálati kérelem, és vélhetően egy strasbourgi kaland…