Az internet nagy úr. Rengeteg ember cseréli ki nézeteit, teszi közzé álláspontját, világszemléletét, és osztja meg a nagyközönséggel okosságát, butaságát. Ám egy dolog nagyon hiányzik: a tárgyi tudás!

 

Majdnem mindenki két részre osztja az ország lakosságát. Vagy jobboldali, vagy baloldali. Vagy fideszes, vagy kommunista. Vagy jó, vagy rossz. Pedig a közember gondolkodása nem ezen alapszik, nincsenek ilyen vezéreszmék, amikor a lakosság 99%-nak fogalma sincsen olyanokról, hogy liberalizmus, konzervativizmus, etc.

 

A zemberek csak és kizárólag onnan tudják megközelíteni az eszméket, hogy minél kisebb ráfordítással minél nagyobb eredményt érjenek el. ez így még normális is lenne elméletileg, ám az egyszerű emberek szintjén ez nem optimalizálást jelent, hanem a lehető legkevesebb munkával elérhető legnagyobb jólét, hozzávetőlegesen orrhossznyi előretekintéssel.

 

Nagyapáink még tudták, hogy tanulni kell a kölöknek, mert akkor előbbre viheti. Volt tisztelete a tudásnak. Manapság nincsen, mert az elfecsérelt idő, illetve látva-látván nincsen megtérülése az ilyen „úri passziónak”. A tanult emberek zárt egysége megbonthatatlan, és a szűk elitbe nem igazán lehet betörni. Ugyanis a tanultságot összekeverik a jól értesültséggel és a kapcsolatok kiaknázhatóságával. Noi persze, azért kell Oxfordba küldeni a gyereket, hogy az ott megszerzett kapcsolatok révén legyen sikeres. Arról már nem beszél senki, hogy a remek társaság létrejötte mellett némi tudást is felszívnak magukba a fiatalok, melyet az ELTE már nem képes nyújtani.

 

Egyszóval szavazópolgáraink zöme mindent a saját képére formál, mert könnyebb maguk közé lerántani a többieket, mint felemelkedni egy minőségibb szintre. Így tehát a lakosságot nem politikai, ideológiai eszmék osztják meg, hanem a mindennapi csodavárásnak minősülő, demagógia iránti igény.

 

Aki egzisztenciálisan úgy emelkedik ki, hogy élvezi a maga munkája gyümölcsét, nem igazáén lesz jobboldali, vagy baloldali, csak racionális. Felismervén a dolgok törvényszerűségét, szimpátiájával azt tünteti ki, aki a politikai irányítást eme elvek mentén kívánja megvalósítani. Ezek az emberek 4 évente lesznek – kis túlzással – komcsikból akár jobbikosok is, hiszen nem ők mozognak középről, hanem az inga leng ki szélsőségek irányában, mely a „közepet” is kiviszi valamely szélre.

 

Akik tudnák kamatoztatni tudásukat, de már nincsen terük, azok leginkább elhagyják az országot, vagy teljes passzivitásba vonulnak, és a „csak éljük valahogy túl” gondolatokkal fekszenek le minden este aludni. Ezen csoportok tagjainak száma egyre emelkedik.

 

Akik nem képesek megkapaszkodni egzisztenciálisan, vagy nem képesek országot váltani, azok kényszerülnek be bizonyos ideológiák mögé. Ebből a szempontból figyeljünk azokra, akik nem megélhetési politikusok, hanem valóban hisznek valamiben.

 

A legklasszikusabb példa már kiveszik: az igazi szocialista ember, a kommunista, aki a világháborút követően komolyan hitt az eszmében, és tett is érte. Nem a kommunista pribékekre gondolok itt, hanem azokra, akik nem gazdagodtak meg, nem lettek gebinesek, butikosok, hanem a rozsdás Zsiguliban haltak meg. Kevesen voltak, elfogytak.

 

A rendszerváltás után legyártott politikai, ideológiai irányzatok voltaképpen nem jelentenek semmit, mert csak a konc felosztásánál jelentett formai megoldást az, hogy a kondér jobb- vagy bal oldalára álltak. Lényegét tekintve nem látok sok különbséget MSZP, MDF, SZDSZ és FIDESZ között. egy banda, egy eszme, egy butaság.

 

Az igazán hithű embereket lassan, és egyre többen nevezik mélymagyaroknak. Lehet, nem jó a hivatkozás, de elgondolkodtató a dolog, és igen merészen, durván, de a „cigánybűnözéssel” is párhuzamot lehet vonni.

 

Vagy egy deklasszálódott, egzisztenciálisan sértett, kevésbé vagy egyáltalán nem tanult réteg, akik ideológiát keresnek ahhoz, hogy megéljék a mindennapokat. Azon lumpen elemek, mely nagy része lehet „római”, az ideológiát nem történelmi tényekben, vallásban keresi, hanem sajátos társadalmi normarendszert követve egyszerűen nem érzi, érti helytelennek azt, amit az általános társadalmi felfogás annak lát. A tárgyalótermekben nap, mint nap tetten érhető ez a gondolkodásmód. Igaza van annak, aki szociális, szocializálódási kérdésként fogja fel a bűnelkövetést. Nagy igazság van benne.

 

A másik csoport, mely „legszebb” megjelenési formája a futballhuligán, egyszerű eszközökből táplálkozik: kell keresni egy ellenséget, mellyel szemben ki tudják fejezni önmagukat. Lehet az cigány, lehet az zsidó, és tulajdonképpen lehetnének azok a perzsák is, ha tudnák, hogy kik azok a perzsák. Határozott álláspontom az, hogy 2-3 havi rágyúrást követően komoly tüntetéseket lehetne gerjeszteni a perzsák ellen is. Az életben maradás lényegévé tették a gyűlöletet, az ellenkezést, mert ezzel megindokolhatják sorsukat.

 

Való igaz, hogy nem csak a huligánokra jellemző ez a mentalitás. Sokan, nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy rossz helyzetükért más a felelős. És a „más” körében valakit meg kell személyesíteni. Az elvont gondolkodás figyelmen kívül hagyásával a legegyszerűbb megoldás a zsidókat hibáztatni, hiszen néhány ezer év alatt bejött mindenkinek. Népszerű dolog az antiszemitizmus. A legfájóbb az, amikor azért gyűlöli valaki a zsidókat, mert tudnak írni és olvasni, merthogy a történelem folyamán leginkább azt nem vették észre, hogy a vallásgyakorlás körében kötelező írástudás volt az alapja a szociális felemelkedésnek, és megmaradásnak. Nem azért lett egy zsidó bankár, mert a kőtáblában volt egy +1 pont: „A zsidók lesznek a bankárok”, hanem azért, mert predesztinálta a csoportot arra tudásuk.

 

Fájdalmas elviselni azt, hogy valaki többre jut, mint más. Ez irigységet, félelmet szül. És a félelem mozgat mindent. „Lemaradok, elveszek…”

 

A szélsőségek után arról kell beszélni, hogy miképpen jöhetett létre az a bizonyos 2/3-ad. Itt nem a számokról kell beszélni, hanem a jelenségről. A társadalom egyre nagyobb hányada csúszott le a minimumra, avagy annak közelébe olyan korban, amikor ömlött a médiából a technikai, technológiai gazdagság alanyi joga. Manapság is fut szépségipari reklám szlogenje: „Mert megérdemli!” „Mert joga van hozzá!”

 

Komolyan el is hitte a fogyasztói társadalom, mert nem volt annyi esze, hogy a hihetetlenül primitív reklámok mögé lásson. Lustaságában nem is akart. A vélt élvezetek vélt hajszolása spirálba hajtotta a magyarokat. Egy mosónőnek is joga volt Bali szigeteken nyaralni, és ment is, hitelből. Senki nem törődött a következményekkel. És arra még inkább senki nem hajlandó, hogy be kell látnia tévedését, saját hibáját.

 

A mások okolása hajtja fel azon eszmerendszereket, melyek társadalmak pusztulásához vezetnek. Ma a legegyszerűbb hibáztatni Gyurcsányt, vagy Orbánt, vagy magát Istent. Egyre megy a butaság szempontjából. Nem az említett „vezérek” tehetők egymaguk felelőssé 10 millió magyar butaságáért. Politikusainkat a nép emeli pajzsra, visszatérően szélsőséges körülmények között.

 

És nem változik semmi. Ha koszos és züllött a ország, akkor Erdély lesz az etalon, mert Wass Albert gyönyörűen megénekelte. Az, hogy ez sokadrangú náci, senkit nem érdekel, mert ez ma népszerű, és lehet megosztani agyatlan módon. Mert nem szükséges a kép mögé nézni, amikor ott van az álomvilág. Ugyanilyen szemfényvesztés az magyarságkutatás félreértelmezése. Történelmi ismeretek hiányában az Árpád-házat a világ legnagyobbjává tesszük, mert még nem mentünk ki a falunkból, a domb mögé, hogy megnézzük, az a 3 évszázad is kb. 1000 éves lemaradást jelentett a nyugati kultúrához képest. Azt meg ugyan senki nem ismeri, hogy hogyan folytatódott a történelem, mert ugye volt az árpád-háziak, meg utána jött Mátyás, az igazságos, aztán a török, majd a labanc és az oroszok.

 

Ez egész mélymagyarkodás észrevétlenül hatja át a társadalmat. Egyre jobban. És az a legrosszabb, amikor tanult fejek húznak hasznot az egészből. Bocskais, ősz hajú semmittevők, akik egyházi lobogókat lobogtatva kanyarítják vissza az országot a feudalizmusba.

 

Nehéz nem észrevenni saját köreinkben, mennyire csekély azon emberek száma, akik józanul gondolkodnak. És 2014-ben sem lesz változás, nem fog a társadalom megvilágosodni. Miért is lenne így, amikor alkalmatlan rá?