A mai napon régi-régi barátunk, egyetemi csoporttársunk látogatott el hozzánk. Már maga a sztori is döbbenetes, ugyanis a péntek késő délutáni vonat átszállásra kényszerítette az utast Székesfehérváron. Ám az átszállás adatait senki nem tette közzé, senki nem tudott róla, így a pénzt5árnál meg kellett kérdezni, hogy a tapolcai lélekvesztő honnan indul. Nos, a vágányt senki nem tudta megmondani, ám abban biztosak voltak, hogy már egy perccel korábban elindult, így beültem az autóba, és egy óra havas-jeges úton csúszkálást követően landoltam Székesfehérvár pályaudvarán, hogy még egy órát utazzam vissza Tagyonba barátommal. Középkör, sötét középkor ez kérem…

Ma reggel viszonylag korán keltem, és előkészítettem az ebédet, a reggelit.

Feltettem a burgonyát főni. Találtam némi angol zellert, azt is pároltam.  A terv burgonyával és zellerrel töltött rétes volt. köretként.

A borjú bélszínt bepácoltam, ám előtte a mészáros már érlelte a kedvemért. A bélszín törzsre kis olajon kérget sütöttem és félretettem. A gombát apróra kockáztam, és pirítottam, majd pároltam sóval, borssal, friss petrezselyemmel. Amikor készen lett, zsemlemorzsát adtam hozzá, majd egy tojás sárgáját, és szépen eldolgoztam.

Szép kelkáposzta leveleit megszabadítottam a vaskosabb résztől, és leforráztam. A maradék káposztát csíkokra szabdaltam és szintén leforráztam.

Egy alufóliára bacon szalonna csíkokat fektettem, arra a kelkáposzta leveleit, majd a gomba pépet és a közepébe a bélszínt. Az egészet feltekercseltem, és fixáltam, hogy a tekercs ne essen szét. 180 fokon addig sütöttem, míg a hús maghőmérséklete nem érte el az 52-55 fokot, majd hagytam kihűlni a sütőben.

A réteslapokat megtöltöttem a főtt burgonyával, melyet egy kis dinsztelt hagymán, pirospaprikán megfuttattam, majd hozzáadtam az angol zellert és a leforrázott kelkáposzta csíkokat. A tésztát tejföllel megkentem, és a sütőben szép aranyra sütöttem.

A hústekercset szépen lehetett szelni, de erre nem értünk rá, ugyanis az előkészített ebéd előtt barátommal felzarándokoltunk a havas határon át a Gergely Borházba Szabó Laci barátomhoz. Szenvedéses túra volt a felül megfagyott, ám alul összeeső hóban. Még szerencse, hogy Laci a pincében megkóstoltatta velünk a 2012-es Zweigelt rosét, a friss Olaszrizlinget és Pinot Blanc borát. Természetesen a majd egy liter kóstolási mennyiség után megváltottuk a világot és világbékét hirdettünk, majd vadász barátunk hazavitt minket, így a bélszíntekercs szeletelése elhanyagolható volt, mint a pockok nemi élete.

A kaja zseniálisra sikeredett. Ott volt a szeren. Mind külalakjában, mind ízeiben. Utána készítettem egy belevaló kávét. Klasszikus expresszó, tejhab és reszelt narancshéj. Egy kis 10 éves örmény brandy, és összeállt a világ. A konyha eltakarítása jóval profánabb dolog, de az élmény megfizethetetlen.

Estére kétségbeesett italozást tervezek a pincében, hozzá kacsazsírban lesütött kacsamájjal. Majd alakul valahogy a társaság…