Mostanában igyekszem sokat tanulni olyan szakemberektől, akiket talán mindenki egyezően fogad el tudornak. Schiffer Miklós, avagy Braniel Mehandri számomra egyezően klasszikus értékeket képvisel, ám a cipő, mint fogalom, az utóbbi facebook oldalán (http://www.facebook.com/MENSTYLING?fref=ts) jött elő.

Engem még 1999 táján ejtett rabul Vass László (http://www.vass-cipo.hu/Index.html) tökéletessége, mely karácsonyi családi meglepetés képében öltött testet. Az akkor használatba vett fekete, rámán varrott, Budapest kaptafára készített London modell még ma is tart. Persze volt vagy két teljes talpcseréje legalább. Ugyanis a kézzel varrott cipők nagy előnye, hogy nem csak a sarok és a spicc kopását lehet javítani, hanem a kopott talpat és belső részt kompletten kicseréli a manufaktúra. A felsőrész kivételével tehát teljesen új cipőhöz lehet szerencsénk. Magyar átlagviszonyok alapján jó szóhasználat a szerencse, mert a 100-130 ezer forintért kapható cipők talpcseréje 30-40 ezer forintra rúg, azaz nem árt egy lottónyeremény. A cipők világszinten tartoznak a legjobb 3-5 cég termékei közé, és a 300-400 eurós ár egy nyugati demokráciában messze nem elrugaszkodott. Csak a mi nemzeti együttműködésünk rendszerében lehet álomvilágnak nevezni, ami önmagában röhej, hiszen a hivatalosan mannával kenegetett Horthy-rendszer világában minden sarkon volt egy remek cipész, mely képes volt hasonló alkotásokra. Ma ott tart a konfekció, hogy ha nem jó a cipő mérete, akkor az eladó készségesen hoz akár talpbetétet, akár vattát, hogy a hiányzó rést kitömjük, csak menjen el az áru a francba, és essen le neki a jutalék, mert a családja éhen hal. Szégyen és gyalázat az egész.

13 év alatt persze a cipők száma bővült, így eljutottam oda, hogy az állandó cserélgetés, ápolás, javítás mellett örökéletűnek számítanak a mesterművek. Ám van egy olyan szűk keresztmetszet, mely eszembe juttatott egy berlini utazásom. Idehaza nem kapható rendes cipőápoló krém, magyarul boksz.

Tessék csak egy pillantást vetni a jobb oldali képre! A “Herrenschuhe” c. könyv Vass úr szakirodalma!

Amikor ellátogattunk a KaDeWe áruház méltán híres falai közé, annak gasztronómiai portékáira voltam kíváncsi – mely megér egy misét – de fogalmam sem volt, hogy egy cipőpucoló úr ejt rabul másfél órára.

Amikor egy hölgy beleveszik a női konfekciós osztály leltározásába, egy úr vagy bambán ám együtt érzően helyesen a kritikákra, vagy szerényen más elfoglaltságot keres magának. Én úgy gondoltam, teljesítem vágyaimat és egyszer már leülök egy klasszikus cipőpucoló székre, és átadom magamat a gyönyörnek. Ugyanis olyan esik meg az emberrel, ami magyar ésszel felfoghatatlan.

Rendesen öltöztem fel öltöny, barna gojzervarrott, Budapest kaptafás, Budapest modellem tökéletesen kitisztítva járta útját – legalábbis azt hittem. Ugyanis az idősebb úr, a mester, a cipő láttán elégedetten csettintett, szép, igényes darab, de a boksz rossz. Hoppá. Hogy van ez? Erre beindult az oktatás, a fejtágítás:

Egy puha kendőre fehér folyadékot itatott, mellyel letörölte az egész cipőt. Rengeteg barna anyag jött le vele. Ugyanis a haza boksz hiába volt szépen eldolgozva, kifényesítve, képtelen volt a bőrbe beivódni, így tetszetőssé tette a lábbelit, de nem ápolttá. A tisztítást követően a színskála összes színében pompázó soktucatnyi tégely közül kiválasztott egyet, melyből kicsi, speciális, kerek bekenőkefével vitte fel a cipőkrémet a bőrre. Mire elkente, azt szépen beszívta a bőr. Mire a második lábammal végzett, ez elsőt lehetett fényesíteni.

A ronggyal, majd kefével végzett munkafolyamat eredménye az lett, hogy egy fehér posztódarabbal sem lehetett barna színt ledörzsölni a cipőről. A művelet tökéletes és tartós lett. Komolyan meggyőzött.

Na, ezt követte ekkor a bevásárlás. Sorra vettem cipőimet és mindegyikhez színt választottam, keféket, és végül egy dobozt, mert simán doboz fetisiszta vagyok, és egy kellemes összeg hátrahagyását követően a gasztronómiáról le is mondtam. Ez vagy két éve volt, és a krémek még hosszú évekig kitartanak. Azóta nagy örömmel és megnyugvással töltök el órákat cipőpucolással, mert csak akkor kényszer ez, ha nincsen igényességünk, és örömünk abban, hogy megjelenésünk illő lesz, és ápoltságot sugároz.

http://www.burgol.de/

A pomádék érdekes, átható illatúak. Csak természetes alapanyagokat tartalmaznak, kemikáliákat nem. Vettem a cipőkhöz olyan festékanyagot is, melyekkel a fekete vagy barna bőrtalp éleket lehet visszafesteni a természetes kopást követően. Az állandó gondoskodás mellett a cipő bőre szinte örök életű lesz. Természetesen kitörhet néhány helyen, de ez nem jelenti azt, hogy ki kell dobni. Ha a cipő ápolt, akkor a kor nem hátrány, csak érdem.