Most – merő lustaságból – nem kívánok mélyen szántó gondolatokba belemenni, csupán feldobok egy témát, aztán valakiből vagy kivált további gondolatokat, vagy sem.

Adott egy Ryes nevű olyan kis település Normandiában, közel a partraszállási övezetben, Arromanches közelében, hogy ahhoz képest Tagyon is világváros. Rendesen végigment rajtuk a D-nap. Ám ha csak az ment volna! Sokan mondják, hogy bezzeg nekik könnyű volt, mert nem volt tatár, meg török. Hát az éppen nem, tényleg. Csak a százéves háború, a számlálatlan vallási tortúra, némi pestis, két világháború, etc, és ha végigszámoljuk Normandia történelmét, talán volt néhány generáció, mely nem látott fegyvereket. Egyszóval hagyjuk ezt a “nekik könnyű” szólamot, mert egyszerűen nem igaz. Ellenben építettek olyan kőtemplomokat, melyeket mi magyarok talán soha. Volt a gótikának egy kifejezetten normann stílusa, minden településnek van sajátos szerkezete, arculata, mely alapvetően földművelő jellegű. Ám itt nincsenek jobbágyporták, koszos, ápolatlan, rossz arcú, szó szerint büdös parasztok,  ellenben vannak jó karban tartott majorsági épületek, gyönyörűen megművelt gazdag földek, polgárosodott stílusú lakóházak, helyi termékek, közösség, mint olyan, és összetartás.

 Betértünk a képen látható családi étterembe. Nos, nem száz évvel ezelőtt, hanem csak a nem túl távoli múltban, azonban vagy egy olyan érzésem, a két világháború borzalmai itt túlélésre bírtak mindenkit, mert a lakosság nem veszítette el a gerincét, a józanságát, éleslátását. Az igen egyszerű fogadóban tőlem balra egy 90-100 éves nénike – fogak nélkül – pödörte be a kagylókat olyan jókedvvel és ügyességgel, hogy elszégyellettem magam. A jobbra lévő házaspár órákkal később ránk köszönt egy másik városban, ahol az esti sétánkat tartottuk. A fogadós lehetett a séf, a felesége a felszolgáló, aki angolul vajmi keveset tudott, ám meleg vendégszeretete minden problémát megoldott. Nem sorolandó ide, hogy mindent szerettem volna enni, csak kagylót nem, de azt kaptam, lassan már megkedvelem…

Nem csinálnak nagy kunsztot az ételekből. Csirkét kaptam, gombával, etc, de a csirke tényleg jó minőségű, a gomba tényleg friss, a cidre meg a helyiek büszkesége. Nem volt gasztronómiai élmény, de beülhettem a történelembe és a helyi közösségbe. Előttem a kenti herceg is járt erre…