Amikor a fogyasztót és ügyvédjét az ág is húzza, és a langyos tavaszi szellő is árokba löki, akkor lőn csoda, és a posta olyan levelet kézbesít, melyet igen nehéz megemészteni:

 

Budapesti Közjegyzői Kamara válaszlevele 2016_02_04

 

Az alapul fekvő ügyre jelen pillanatban egyszerűen nem emlékszem, az ELLA/AXA ügyfelek a közjegyzők nevét jól ismerhetik.

A következő válaszlevelet intéztem dr. Parti Tamás elnök úr részére:

 

Budapest Közjegyzői Kamara

1016 Budapest, Naphegy u. 33. II/5.

 ügyszám: BKK18/2016.

  

Dr. Parti Tamás

elnök

 r é s z é r e

  

Tisztelt Elnök Úr!

  

Fenti szám alatti tájékoztatását köszönettel megkaptam. Az alábbiakra szeretném kérni szíves válaszát:

 A Ktv. 120.§ (1) bekezdésében foglaltakat a vizsgált közjegyzők milyen módon teljesítették? Ugyanis a közjegyző által készített közjegyzői okirat nem képes bizonyítani azt, hogy a közjegyző valóban a törvény normái szerint járt el.

 A panasz kivizsgálása során milyen tényeket vizsgált meg, és ezek közül melyek kapcsán állapította meg azt, hogy a közjegyzői eljárás megfelelt a Ktv. 120.§ (1) bekezdésének?

 Miképpen lehetséges záradékkal ellátni egy közjegyzői okiratot, amennyiben az eljáró közjegyzőnek fogalma sincsen arról, hogy a jogosult tényállításai és jogállításai megfelelnek a valóságnak? Ráadásul Ön szerint a közjegyzői eljárás nem is terjed ki az állítások jogi kontrolljára, tények valóságnak megfelelőségi ellenőrzésére.

 Az ügyvédi működés során ügyvédi tényállás felvételével kell bizonyítanunk azt, hogy az okiratok szerkesztése során teljesítettük az Ütv. alapján fennálló kötelezettségünket, mely gyakorlatilag megfelel a Ktv. rendelkezéseivel. A közjegyző – akinek nem kell ilyen tényállást felvenni – ugyan mivel bizonyítja azt, hogy eljárása megfelelt a jogszabályoknak? Ön mégis milyen ténybeli alapon vizsgálja ki a panaszt, amennyiben csak a közjegyző állításaira képes hagyatkozni?

 Az egyes perekben tanúként kihallgatott közjegyzők egytől egyig közlik, nem emlékeznek semmire. Az Ön vizsgálati eljárása során is így történt mindez?

 A közjegyzői okiratok készítése során az ÖSSZES közjegyző köteles volt a jogszabályoknak megfelelőség alapján megvizsgálni a szerződéseket és annak aggályossága esetén az okirat kiállítását megtagadni. Az ÖSSZES devizás ügyben a közjegyzők semmis rendelkezéseket foglaltak közokiratba. A jogalkotó és a Kúria egységesen deklarálta a semmisség fennállását. E körben a semmisség az egyes közjegyzői okiratok kiállítása napján is fennállt.

 

Tisztelt Elnök Úr!

 Ön is gyakorló közjegyző. Számos ügyben találkoztam olyan közokirattal, melyet az Ön irodája állított ki. Azon okiratok is semmis rendelkezéseket tartalmaztak. A közjegyzők által készített okiratok Ön állítása alapján hogyan minősülhetnek változatlanul közjegyzői okiratnak? Hiszen az Önök által nem vizsgált semmisségi okok fennálltak, és a jogalkotó kénytelen volt a jogszabályban is deklarálni az érvénytelenséget, hiszen Önök ezt sem akkor, sem most nem veszik figyelembe. Mi ennek az oka?

 A felek (fogyasztó és bank) közötti jogvita eldöntése nem a közjegyzői kamarák feladata, ilyet nem is kértem. Ám a közokiratok bizonyítási eszköznek minősülnek a perben, és a bizonyítandó tények vonatkozásában egyáltalán nem mindegy, kit terhel a bizonyítási kötelezettség. A perben hamis tartalmú okirat felhasználása szintén bűncselekmény alapos gyanúját veti fel.

 Ön mégis milyen eljárás és milyen tények alapján jutott állításommal, aggodalmammal ellentétes következtetésre, amikor a puszta közjegyzői kijelentések (nem emlékszik semmire, betartotta a törvényi rendelkezéseket) mögött semmilyen tényadat nem húzódik.

 Aggodalomra ad okot, hogy Ön a konkrét eljárásban a közjegyzői felelősséget elmosni igyekszik, holott – sajnos – Önnön maga is érintett hasonló jellegű problémákban.

 Kérem tehát szíves válaszát a panasz elbírálása során vizsgált tények vonatkozásában.

 Tagyon, 2016. február 6.

 

A csupasz gond nem más, minthogy amennyiben a közjegyzői kamara elnöke az egyes közjegyzők puszta bemondására deklarálja azt, az összes közjegyzői okirat készítése során az összes közjegyző betartotta a közjegyzői törvényben foglaltakat, akkor annak egyenes és logikus következménye az, a bíróságok nem adnak lehetőséget a közokirattal szemben való bizonyításra.

Ma ott tartunk, hogy a PKKB (járásbíróság) előtt induló kötelmi jogi perekben a bíróság asztalára kerül egy közokirat, akkor azonnal alkalmazni rendelik a DH1 és DH2 “deviza mentő” törvényeket. Ennek folyományaként a felpereseket megfosztják a Ptk.239/A.§ alapján őket egyébként megillető jogmegóvó kereset előterjesztésének lehetőségétől. Kötelezik őket, hogy a Kúria és a jogalkotó által deklarált semmisség (különnemű árfolyamok és egyoldalú szerződésmódosítás joga) mederében szenvedve úgy terjesszenek elő jogérvényesítés iránt keresetet, hogy a szerződés érvénytelenségének levonása körében csak a hatályossá nyilvánítást és az érvényessé nyilvánítást kérhetik. Az eredeti állatot helyreállítása itt kiesik.

A DH1 és DH2 törvények hatálya azon ügyletekre vonatkozik, ahol a keresetet indító felperesek azt állítják, olyan szerződés jött létre a bank és a fogyaszt között, melynek az általános szerződéses feltételek a részévé váltak, és annak is része a fentebb idézett két kitétel. Ha ezt állítja a felepres, akkor kell a DH1 és DH2 törvények alapján megfogalmazni tény- és jogállításait, majd kérni az érvénytelenség jogkövetkezményeinek orvoslását.

Csakhogy jön a józan ésszel rendelkező felperesi fogyasztó és közli a perben, ő olyan tartalommal kötött kölcsönszerződést a bankkal, melynek csak a meghatározott kölcsönösszeg, a meghatározott kamat és futamidő vált a részévé, más egyéb nem. Ezt a konszenzust (felek egymás irányába ható, egyező akaratnyilvánítása) nem foglalták írásba, így a felek szerződése a Hpt. 210.§ (1) bekezdésébe ütköző módon semmis. A bank azt mondja erre, mindent vitat, nem úgy volt.

 

A bíróságok a közjegyzői okiratokat tekintik szerződésnek, nem ügyelvén arra, hogy olyan nincs: “szóbeli szerződés” és “írásbeli szerződés”. A szerződés maga a konszenzus, még pontosabban, a felek konszenzusa szerződést hoz létre, melyből kötelmek fakadnak.

A felek megállapodásának minden olyanra ki kell terjednie, melyet a jogszabály előír avagy az egyik fél lényegesnek tart. A szerződés szóban jön létre, ám bizonyos esetekben kötelező az írásba foglalása. Azaz a szóbeliségnek meg kell egyeznie az írásbeliséggel.

Nos, a közokirat nem szerződés, hanem egy szerződés írásba foglalása. A közokirat egy perben bizonyítási eszköz, nem szerződés.

 

Ha a közjegyzői kamara és a bíróságok abból indulnak ki, hogy a közjegyző által készített okirat önmagában bizonyítja mindazt, amit a közjegyzőnek meg kellett volna tennie, akkor két dolog lehetséges:

A) ha benne van a közokiratban a közjegyző pontos, mindenre kiterjedő kioktatása, melyet a felek aláírtak, akkor megvalósította a közjegyző a törvényben foglaltakat, ha nincsen benne, akkor a közjegyzői okirat nem minősül közokiratnak

B) ha a bíróság a perben csatolt közokirat alapján eleve valótlannak minősíti a felperesi tényállításokat a szerződés létrejötte, tartalma szempontjából, és így csorbítja a felperesi jogokat, akkor későbbi bizonyításnak nincsen értelme.

De megvilágítom ezt:

 

Ha akad egy közokirat, mely szerint én aláírtam azt, hogy a vörösiszap katasztrófájáért én felelek, mert kiástam a töltés alapját, akkor a bíróság előbb elítél 100 év halálra, majd azt mondja, hogy bizonyíthatom ártatlanságomat. Ez nonszensz.

 

A magyar bíróságok felállítottak egy csiki-csuki játékot. Ráadásul úgy malmoznak, hogy a felperesi fogyasztók nem is léphetnek. Ha van rajtuk sapka, akkor DH törvények, ha nincsen, akkor azért DH törvények. Más lehetőség nincsen.