Drága Paola néném!

Holnap arra ébredünk, hogy hazámnak új alaptörvénye lesz. Persze nem holnaptól, csak hónapok múlva lép hatályba, ám egyesek sokat várnak tőle, a többek pedig semmit, vagy inkább semmi jót. Ugyanis nem olyan alapvető morális, etikai szabályokat foglaltak alaptörvénybe, hogy nem lopj, vagy ne szeresd el felebarátod feleségét, hanem azt, hogy a hatalom jelenlegi urai hogyan képzelik el saját jövőjüket. A szent cél megvalósítása érdekében tehát – például – nem hivatkoznak a Tízparancsolatra, hanem abból szemezgetnek. Pedig mennyire egyszerű lett volna, ha egy mindenki által követni rendelt parancsolatot egyszerűen beillesztettünk volna az alkotmányba. Helyette jött a szent magyarság, a szent történelem, és egy csomó olyan lózunk, melyet a következő politikai hatalmak vagy saját képükre formálnak, vagy egyszerűen törölnek.

Nem hiszem azt, hogy egy történelmi kort, az adott társadalmat úgy lehetne vélt vagy valós jobb útra terelni, ha paragrafusokat akasztunk a nyakába, hogyan illik gondolkodni, hinni, ám közben a gyakorlati életben szükségszerű napi jogi normákat a kútba dobjuk. Ugyanis a „fő-törvény” és az „al-törvények” immáron köszönőviszonyban sincsenek egymással. Nem tudom, hogy ki, mikor és milyen módon fogja a hierarchikus viszonyban álló jogszabályokat egymás alá rendezni, de az biztos, hogy nem lesz könnyű, és az is bizonyos, hogy komoly szakember ehhez nem adja majd a nevét.

Ha az egészet lefordítjuk gasztronómiai nyelvre, most nem más történik, hogy megadják egy étel receptjét, etikai normarendjét, és ezek után csak abból, csak úgy lehet főzni, ahogy szól az írás, és a végén – függetlenül ízétől, illatától – azt kell gondolni róla, amit a szerző előír. Ettől függetlenül azonban a hagymának vannak szabályai, felhasználási korlátjai, és nem megy másként, mint ahogy a magyar nép több mint ezer év óta gyakorolja.

Azt mondom tehát, drága Paola néném, a pizzát és a pastát készíts úgy, ahogy eleink is tették, és ne figyelj se jobbra, de balra. Attól lesz jó az, és utódaink is hátha átveszik a szokásos receptet, illetve tudni fogják mi a jó és mi a rossz.

Szeretettel ölellek,

Don Marcello