A mai napon kiderült, hogy mégsem vagyok teljes mértékben elveszett lúzer. A Legfelsőbb Bíróságon volt valaki, aki hajlandó volt elolvasni egy beadványomat és megsemmisítette az eljáró tanács a jogerős ítéletet.

Eddig nagyon kegyetlen emlékeim vannak az LB-ről, és gyakorlatilag lemondtam már régen arról, hogy egyáltalán akarnak értelmes döntéseket hozni. Mivel nem láttam még a határozatot, csak a család hívott lelkendezve, fogalmam sincsen, mi lehetett “szimpatikus” a beadványban.

Bármi is legyen az, erősen illene elgondolkodnia az alsóbb bíróságokon (Keszthely és Zala Megye) mindenkinek az alapvető jogi kérdésekről, mert az ügy egyáltalán nem volt nehéz, bonyolult, ám annál inkább részrehajló.  Hja, van ilyen…

Ha ehhez hozzátesszük, hogy ma egy másik megyei bíróságon megdicsértek azért, mert képes voltam felkészülten, és okosan érvelni (a másik felet is elismerés illette), akkor még egy kérdésem lenne: a többiek vajon mit csinálnak a szakmájukban?

2 Responses to “victory”