Drága Paola néném!

 

 

Tudod, a régi szép időkben még mi raboltuk ki a bankokat, nem azok minket. Tegnap néztem a Banki meló (The Bank Job) c. izgalmas krimit, ahol régi kollégák esetét dolgozták fel. Akkor még volt finesz, becsület és méltóság. 2011-ben már csak portfóliók léteznek.

 

Levelemet nem más keletkeztette, mint Dr. Léhmann György ügyvéd úr gyakorlatilag nyílt levélnek minősülő keresetlevél tervezete a deviza alapú hitelek tárgyában. Tudod, Drága Néném, hogy én már megpróbáltam un. megállapítási keresetet előterjeszteni e tárgykörben, azonban a bíróságok egységes joggyakorlata az, hogy van helye marasztalásnak, így a Pp. 123. § második mondata alapján nincsen helye a megállapítási keresetnek. A marasztalás márpedig arra az összegre irányul, melyet feleslegesen (jogalap nélkül) fizettem ki a bankoknak.

 

Az ügyvéd úr írása itt található:

http://www.scribd.com/fullscreen/57925376?access_key=key-m33pzzra9b94ssibr9q

 

A jogi érvelés figyelemre méltó, még akkor is, ha a néhány éve tartó folyamatos próbálkozásaim során kikristályosodott gyakorlat ezzel eléggé szembe megy, én némiképpen elege halálra ítéltnek tűnik.

 

Én is elszaladtam ügyvédhez, ott hagytam egy diszkrét borítékot, megittunk egy flaska bort, és a szaletliben az alábbiakban szedtük össze a gondolatainkat:

 

A devizahitelekkel szembeni jogi érvelés lehetséges alapjai perjogi és anyagi jogi szempontból

 

 

I. Megtámadási kereset

 

A Pp. által meghatározott konjunktív feltétel,  hogy megállapításra irányuló kereset  (jogszabály eltérő rendelkezése hiányában) csak akkor terjeszthető elő, ha a megállapítást a felperes az alperessel szemben fennálló jogai megóvása végett kéri, teljesítést azonban – a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból – nem követelhet (BH 215/1997.; BH 652/1996.; BH 250/1993.; BH 270/2008.).

 

Továbbá a „megállapítási kereset a tartalmában és következményeiben is szűkebb a marasztalási keresetnél, és célja az, hogy a felperes ne követelhessen kevesebbet – megállapítást – ha az igénye ennél többre – teljesítésre – áll fenn, és így a jogvita egy perben elbírálható legyen. Az ilyen kereset lényege az, hogy a perbe vitt tény és jogalap tekintetében deklaratív tartalommal anyagi jogerő jöjjön létre.” (BH 270/2008.)

 

A védelemre szoruló jog megjelölése és a teljesítés követelésének kizárása a megállapítási kereset megengedhetőségének konjunktív feltételei. Ebből a védelemre szoruló jogot könnyű megjelölni (tulajdonhoz, tulajdon védelméhez való jog), de a teljesítést nem követelhet fordulat több ok miatt is értelmezés kérdése.

 

Ami a teljesítés követelésének kizártságát illeti, élő kölcsönszerződések esetében a teljesítés a kötelezettség lejártának hiányában nem követelhető, csak a már lejárt és teljesített részletek tekintetében lehetne marasztalásról beszélni. Mivel azonban a megállapítási kereset az egész jogviszonyra, így a már teljesített részletekre is kiterjedne, így rögtön eljutunk oda, hogy itt már valamiféle teljesítés követeléséről, legalábbis annak jogalapjáról van szó.

 

A nehézséget az okozza, hogy alig-alig határozható meg az összegszerűség, a pertárgy értéke, egyfelől azért nem, mert ezen kalkulációk elkészítésére csak a pénzintézetek lennének képesek, másodsorban ez éppen a perbeli adatoknak és bizonyításnak lehetne függvénye.

 

Hiába irányul azonban a per elsődlegesen a devizahitel nyújtásának alapkérdéseire és nem valamilyen tartozás fennállására vagy fenn nem állására (BH 58/2005.), mégiscsak arról van szó, hogy a teljesítés követelésének megengedhetőségét (jogalapját) választjuk el az összegszerűségtől, amit a megtámadási keresetre vonatkozó bírói gyakorlat nem enged.

 

Más logikai nézőpontból is lehet azonban közelíteni. Elfogadható az, hogy éppen a már felmondott kölcsönszerződés az, ahol nem indokolt a megállapítási kereset, mert a megszüntetett jogviszonyból már csak elszámolás és egymással szembeni követelés marad, amelyek külön-külön is teljesítés kérésének számítanak. Viszont akkor a már felmondott és a még folyamatban lévő kölcsönszerződések különbözősége miatt kellene, hogy más legyen a megállapítási kereset elutasításának indoklása a két esetben, de mégis ugyanaz.

 

A magyarázat az, hogy a bírói gyakorlat a teljesítés fogalmát az eljárásjog tekintetében jóval tágabban értelmezi, mint az anyagi jogban, azaz teljesítés követelésének számít gyakorlatilag minden szerződéshez (vagy azon kívüli károkozáshoz) kapcsolódó és pénzben kifejezhető követelés, függetlenül a két fél követelésének egyenlegétől. Ami tehát forintosítható, az nem lehet megállapítás tárgya, hiába lenne célszerű az ellenkezője egy folyamatos teljesítésű jogviszonyban.

 

Nem tagadható az összefüggés a pertárgy értékének megállapításával sem, hiszen megállapítási keresettel a nagy összegű kölcsönszerződések ellenére az illeték elhanyagolható lehetne. Azonban „ha a megállapítási kereset valamilyen összegű tartozás fennállására, vagy fenn nem állására irányul, a pertárgy értékét a tartozás összegében kell meghatározni, ilyen esetben az eljárás tárgyának értéke megállapítható (BH 58/2005).

 

Mivel így még a megállapítási kereset megengedhetősége esetében is az illetéket úgy kellene fizetni, mintha marasztalási kereset lenne, így önmagában emiatt is célszerűbb marasztalásra irányuló keresetet előterjeszteni.

 

Az elméleti fejtegetésen túlmutatóan nézzük meg a konkrét esetet, mely velem előfordult:

 

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 67.Pf.640.687/2010/3. sz. alatti jogerős döntésében kimondta, hogy:

 

„Az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokat a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy osztja azon alperesi (banki) érvelést, hogy a felperesek a szerződés teljesítése iránt vagy a szerződés általuk értelmezett tartalma szerint keletkező túlfizetései megfizetése iránt marasztalásra irányuló keresetet előterjeszthetnének, így a Pp. 123.§-ban foglaltak szerint a megállapítási kereset előterjeszthetőségének azon előfeltétele sem áll fenn, hogy a felperesek teljesítést ne követelhetnének.”

 

Az elsőfokú döntést meghozó PKKB a 27.P.89.793%2010/6. sz. alatti ítéletében kifejtette, hogy „a polgári per ennek fényében nem nyomozás, nem arra vonatkozó eljárás, amelyben a felperesek kikutathatják, hogy tulajdonképpen mi is lehet a követelésük az alperessel szemben. A felpereseknek úgy kell a keresetüket előterjeszteni, hogy abban konkrét tényállításokat tesznek és konkrét igénnyel lépnek fel az alperessel szemben.”

 

A deviza alapú hitelek esetében közös vonás, hogy az adósoknak tulajdonképpen fogalmuk sincsen arról, milyen manipuláció történik a fejük felett. Az egyik hónapban ennyi, a másikban annyi a törlesztés összegszerűsége.

 

Alapvető gond az, hogy a bank (illetve a PSZÁF) azt állítja, CHF-ben vettek fel azért hitelt, hogy azt forintra váltván tudjanak kölcsönt adni az adósnak. Majd, amikor az adós törleszt, akkor a forintot CHF-re váltják vissza és úgy teljesítik a törlesztést a bankot hitelező bank felé. Kérdés, hogy ez igaz, vagy sem. A bankok úgy védekeznek, hogy nincsen szó egyedi mögöttes finanszírozásról, hanem csak portfóliókban beszélhetnek, ám itt is kérdés, hogy ki képezi a portfólió részét. Erről azonban nem beszélnek, az adós előtt egyszerűen üzleti titoknak minősítik a tényeket.

 

Tehát nincsen más hátra, mint találni kell egy kereseti formát, mely egyáltalán alkalmas lesz arra, hogy a bíróságok tárgyalják. Lássunk elsőre egy olyan gondolatot, mely a jogászok fejében elsőként fogan meg.

 

II. Marasztalásra irányuló keresetek

 

1. Ptk. 241.§.

 

Ptk. 241. § A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

 

A Ptk. 241. §-t olyan jogviszonyok rendezésére alkalmazzák, ahol a jogviszonytartalma, feltételei, alanyai nem vitásak, csak az ellenszolgáltatás vagy a külső körülmények, vagy a felek valamelyike körülményeinek megváltozása folytán valamelyik vagy mindkét fél érdekét sérti. A devizaalapú hitelezés gyakorlata nem tekinthető ilyen jogviszonynak.

 

A Ptk. 241. §-ra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata azt mutatja, hogy

- a szerződéses ellenszolgáltatásnak alapvetően az aktuális piaci áraknak kell megfelelnie, ez a kiindulási alap;

- a szerződés megkötésekor meglévő üzleti kockázat későbbi bekövetkezése önmagában nem alapozza meg a bírósági szerződésmódosítást;

- nem releváns, ha a piaci árral megegyező, de az üzleti kockázat részeként valamelyik félre nézve az ellenérték hátrányos.

 

Ami a szerződésmódosítás valódi indoka lehet, az a jogoknak és kötelezettségeknek olyan hátrányos megváltozása, aminek teljesítése az egyik féltől már nem várható el. Kifejezetten az összegszerűséget illetően, amolyan méltányossági alapú bírósági szerződésmódosítás inkább a bérleti és a családjogi (lakáshasználati) viszonyokban jellemző.

 

Tekintettel arra, hogy a megtámadás célja nem önmagában tehercsökkentés, hanem annak a jogalap és a mögöttes folyamatok feltárása, ez nem célravezető. Így a legfőbb ellenérv e jogcímmel szemben, hogy a Ptk 241. §-re való hivatkozás gyakorlatilag egyenértékű a most bevezetett rögzített árfolyam igénybevételével, és mivel elismeri a szerződés feltételeinek jogosságát (megerősíti a szerződést), így vagylagossá teszi a tisztességtelen szerződési feltételekre és a nem létező mögöttes pénzügyi folyamatok kockázatának áthárítására vonatkozó érvelést.

 

3. Klasszikus megtámadás

 

Ptk. 235. § (1) A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik.

(2) Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik.

Ptk. 236. § (1) A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.

(2) A megtámadási határidő megkezdődik

a) a tévedés, megtévesztés felismerésekor;

b) jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor;

c) a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor – részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.

(3) A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.

 

Megtévesztésre két dolog kapcsán lehetne hivatkozni:

 

a) CHF/HUF kockázat

 

A bankok csak az árfolyamkockázatról tájékoztattak általában, de a tájékoztatásnak kifejezetten arra a devizapárra kell irányulnia, amely alapján az átváltás történik.

 

A bankok eléggé biztosak lehettek abban, hogy a svájci frank árfolyama nem csökken, mivel az évtizedes tendencia az, hogy a svájci frank – mint egyfajta, az aranyhoz hasonló biztos menedék a befektetők számára – erősödik, főként az euróhoz képest.

 

Ugyanakkor azért, hogy a válság felerősítette ezt a menedék-jelleget, és az eurózóna adósságválsága (görög, ír, portugál, spanyol, belga pénzügyi helyzet) még jobban erősíti a frankot, a pénzintézetek nem tehetőek felelőssé, ahogy azért sem, hogy pl. a negatív hatásra Magyarországon a forinthitelek támogatásának megszűnése-csökkentése még triplán is ráerősített.

 

Ezekre a történésekre alapítottan – nézetünk szerint – azonban nem lehet keresetet alapítani, ha egyszer a szerződésben benne van, hogy az árfolyam emelkedhet, ami elméletileg arra az esetre vonatkozóan is kielégítő tájékoztatás, ha a CHF/HUF árfolyam 860.-Ft lenne a mostani 222 helyett.

 

Nyilván sok devizahiteles egyet értene azzal, hogy a jelentős kockázat túlmutat a vállalható kockázaton és ez nem lehet szerencseszerződés, de jogszabállyal hogyan definiálható és különíthető el a vállalható és a jelentős kockázat mértéke, és hogyan határozható meg olyan kockázat, ahonnan már szerencse- és nem kölcsönszerződés.

 

b) Devizahitelként törlesztett forinthitel

 

Ez a tisztességtelen szerződési feltétel és a megtévesztés közös kapcsolódási pontja, azonban előbbi fogyasztói esetén határidő nélküli semmisséget jelent, míg utóbbinál azért igen átlátszó (alaptalan) érvelést kell előterjeszteni a felismeréssel kapcsolatban. Mindazonáltal vagylagos kereseti kérelemként ez is előterjeszthető.

 

c) Szolgáltatások feltűnő aránytalansága

 

Tartalmilag megegyezik az előző ponttal, de tekintettel arra, hogy itt a határidő az első teljesítéskor elkezdődik, a gyakorlatban alkalmazhatatlan.

 

4. Termékfelelősség

 

A téma a sajtóban elég népszerűvé vált, így a logikailag relevánsnak tűnő gondolatot érdemes végigfuttatni. Először is ki kell zárni a tárgyi hatály miatt alkalmazhatatlan jogszabályokat.

 

A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény csak ingó dolgokra és a villamos energiára vonatkozik.

 

1. § E törvény alkalmazásában

(1) termék: minden ingó dolog – akkor is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált -, valamint a villamos energia;

 

Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet pedig taxatíve meghatározott fogyasztási cikkekre vonatkozik, így szintén nem jöhet szóba.

 

1. § (1) A Magyar Köztársaság területén fogyasztói szerződés [Ptk. 685. § e) pontja] keretében értékesített, a rendelet mellékletében felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre (a továbbiakban: fogyasztási cikk) e rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki.

 

Milyen használható § marad a Ptk-ból ebben a körben?

 

Ptk. 305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

 

Még ha a kölcsönszerződés, mint „banki termék” dolog is lenne, akkor is alapvető probléma, hogy a kölcsön esetében időben semmiképp nincs kölcsönös szolgáltatás, hiszen az egyik szolgáltatás teljes egészében megvalósul az elején, utána már csak a másik fél törleszt.

 

Mivel azonban nem dolog, hanem kötelmi viszony, így innentől kezdve a teljes kellékszavatosság kiesik, hiszen egy kötelmi viszonyon nincs mit javítani vagy kicserélni.

 

A Ptk. 248. § alapján szerződés hibátlan teljesítéséért vállalható jótállás sem jöhet szóba, mert ilyet a hitelszerződések nem tartalmaznak, másrészt a szerződésben az egyik fél által szándékosan okozott hiba nem ilyen jellegű felelősséget von maga után, amellett ezen törvényhely alapján részleges érvénytelenség sem kérhető. Nem beszélve arról, hogy ennek háttérjogszabálya az a dolgokra vonatkozó szavatosság, ami eleve nem alkalmazható.

 

Összességében a devizaalapú hitelszerződés, bár fogyasztó által igénybevett banki terméknek nevezhető, de nem tartós fogyasztási cikk, legfeljebb tartós jogviszony.

 

5. Szerződésszegés és jogalap nélküli gazdagodás

 

Ez mind a megtévesztésen, mint a tisztességtelen fogyasztói kikötésen alapuló kereset egyik eleme kell, hogy legyen.

 

Ptk. 277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában

d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.

 

(5) A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.

 

Talán ebbe a d) pontba lehet belegondolni azt, hogy minden egyes kölcsönszerződés mögött valóban devizafelvételnek, és minden váltás mögött valóban devizaváltásnak kell lennie, különben ezek költségei nem fizettethetőek ki a kölcsönvevővel.

 

Az (5) bekezdés pedig minden információs aszimmetriával kapcsolatos jogcímhez kiegészítésként felhasználható.

 

Ptk. 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

 

Mivel végső esetben a szerződésszegés a szerződésben nem belefoglalt, de mögöttes pénzügyi tranzakciók (devizafelvétel, devizaváltás) hiánya miatt vitatható, ezért a jogalap nélküli gazdagodás sem hagyható el.

 

6. Fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötése

 

Ptk. 209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

(2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

(3) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

(4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

(6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

Ptk. 209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

 

A bizonyítási kérdések és különösen a bizonyítási teher miatt a devizaalapú hitelek esetében ez tűnik a leginkább célravezető megtámadási jogcímnek, amely semmisséget eredményezhet, amellett egyből megyei bíróság bírálja el.

 

III. Bizonyítás

 

A bizonyítási indítványokra figyelemmel a bíróságnak az alábbi kérdésekre vonatkozóan kell a feleket kioktatnia a bizonyítási teherről, illetőleg ítéletében választ adnia:

 

-  jogszabályok alapján létezik-e egyértelműen meghatározottan olyan, hogy deviza alapú hitel;

-  a deviza alapú hitelnél kell-e devizát felvennie és váltania a hitelezőnek akár a kölcsön folyósításakor, akár a törlesztő részletek átváltásakor;

-  ha az adós nem került a deviza birtokába, akkor azt nem tudja eladni a hitelezőnek és érte a számlájára érkezett forintot megkapni, azaz tisztázni kell azt, hogy az átváltás csupán elszámolási, könyvelési mód, vagy tényleges, tényeken alapuló tranzakció és jogügylet, amely adós fizetési kötelezettségét megalapozhatja;

-  ha nincs deviza alap, akkor a kölcsön forintkölcsönnek minősül;

-  a fentiek fényében értékelendő, hogy deviza hiányában kérhető-e az árfolyam-különbözet;

-  ha nincs deviza, akkor nem értelmezhető a deviza alapú hitelekhez kötődő kamatkülönbözet sem;

-  így nem az a kérdés, hogy hitelezőnek szerződéses vagy jogszabályi kötelezettsége lett volna-e devizát felvenni a hitelhez, hanem az, hogy kérhet-e árfolyam- és kamatkülönbözetet, illetőleg átháríthat-e nem létező kockázatokat az adósra, ha nincs a hitele mögött tényleges deviza alap;

-  ezek tisztázását követően lehet kiválasztani a szerződésszegés, a megtévesztés, a tisztességtelen általános szerződési feltétel miatti részleges érvénytelenség vagy a jogalap nélküli gazdagodás minősítései közül a megfelelőt;

-  bármelyik fenti jogcímet is vizsgáljuk, ebben az összefüggésben a pacta sunt servanda elve nem alkalmazható, mert adósnak a hitelező teljesítése, a hitel mögöttes pénzügyi tranzakciói alapján vitatja a tartozás összegszerűségét és a kölcsönszerződés minősítését;

-  a kölcsönszerződés kétféle minősítése összegszerűségében különböző – adós oldalán a forintkölcsönhöz képest többletfizetést jelentő – tartozást eredményez, amelyet a keresetnek meg kell jelölnie;

-  mindezek miatt lényeges az, hogy a deviza felvétele az adott ügylethez bizonyított-e, ez a hitelező oldalán milyen módon igazolható.

 

Ezzel kikerülhető az a nem megengedhető banki gyakorlat, hogy üzleti titokra hivatkozva az adós szinte egyáltalán ne férhessen hozzá olyan információhoz, adatokhoz, amelyek alátámasztanák a kölcsönt nyújtó fél szerződésszerű magatartását.

 

Nos, tehát jó az, hogy az interneten számos ügyvéd közzéteszi jogi elképzelését, mert a cél közös, a Kormány megoldásai az ész, a tisztesség ellen hatnak, így kialakulhatna végre valamilyen összefogás, melyek túlmutatnak a tömegmegmozdulásokon és lefordíthatóak egy peres eljárás nyelvezetére.

 

Váltig állítom, hogy nincsen a világon annyi CHF, mely „alapját képezi” a honi deviza alapú hitelezésnek, és kitartok azon nézetem mellett, mely szerint a XXI. század legnagyobb banki visszaélése a mostani gyakorlat. Arról már ne is beszéljünk, hogy a politika és a pénzintézetek közötti összefonódást más sem fémjelez úgy, mint az OTP esete, ahonnan indulnak politikusaink, és ahová visszatérhetnek. Teszik ezt világnézeti és politikai hovatartozástól függetlenül.

 

Drága Paola néném!

 

Kérlek, hogy amennyiben ismersz odaát valami írástudó ügyvédet, kérd ki véleményét, hátha segít az ügyön valami, mert nekünk jó lenne visszaállítani az eredeti szereposztást, és mégis mi szeretnénk a bankokat kirabolni, nem fordítva.

 

Ölel szerető unokaöcséd,

 

Marcello

 

One Response to “Deviza alapú hitelek rafináltsága és banki áfium elleni orvosság”