Vannak olyan dolgok, melyeket meg kell tenni. H az ember már elutazik az ország másik végébe és ott hallani egy legendás cukrászdáról, akkor oda akkor is el kell látogatni, ha egyébként van vagy 38 fok árnyékban.

A Százéves Cukrászda tényleg remek hely. Valahogy furcsán ötvözi a hagyományokat a vidékies eleganciával, a fakó csillogással. A tényleg nagyon régi épület festett falai és mennyezete idegenül hat, mivel a a márvány és gipszstukkó, illetve aranyozás imitációja nem feltétlenül illik az épülethez. Ám ez valahogy így alakult, és így autentikus. A biedermeier garnitúrák igen jó állapotban vannak, jó érzés hátradőlni és kényelmüket élvezni.

A cukrászdában kevés süteményt kínáltak, de inkább szerény, ám tökéletes legyen a választék, mint nagy és szárnyaszegett. A sütemények mindegyike elegáns volt. Én a szatmári szilvatortát választottam, mely tudtommal 2008-ban az ország tortája volt. Tetszett. Nem volt túl édes.

A fagylaltkínálatból még kértem egy Somlói Kelyhet, mely tökéletes alapanyagokból került összeállításra, ám túl édes és tömény volt. Lehet, elszoktam az édességtől. Becsületükre legyen mondva, semmit nem hagytak ki belőle.

Összességében azt kell mondani, a Százéves látogatására nem a 38 fokos hőség a legalkalmasabb, ám aki arra jár, el ne szalasszon 30 percet elrabolni saját idejéből egy vizitre.